Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-05-04 / 18. szám

kok a költészetet, történet és jogtudományt ábrázolták. Ezek után haladtak a pápai iskolák növendékei tanítóik, tanítónőik, tanáraik és tanárnőik vezetése alatt példás rendben. Végül következett a színészek szekere, rajta a színészek és színésznők festői csoportban. A tanulók és szakszervezetek tagjai az egész útvonalon a Marseilest, az Internacionálét és a Proletárindulót énekelték. A menet több helyen rövid időre megállt, hogy az útvonal különböző helyein felállított építőmunkások dalárdájának énekét, az állami tanítóképző 60 tagu és a főiskola nagy zenekarának szép precíz játékát meghallgassák. Az egész város piros színben úszott. A felvonulási úton majdnem minden házon piros zászló lobogott. Igen sok ház szépen fel volt diszítve. Különösen kiváltak közülük a volt Klára-ház, az irgalmasok bérháza, a nőnevelő intézet, a Györké-, Kis Tivadar-, a Korein-ház díszítései. Gyönyörű volt a Győri-ut közepe táján emelt diadalkapu. Minden ablakból sok néző gyönyörködött a páratlan felvonulásban. A menet fél kilenckor indult el a Munkás-Otthonból és tiz órakor ért a vége a volt Esterházy-parkba. Ott az egyes csoportok hozzáláttak, hogy a kínálkozó szórakozások után lássanak. Aki éhes volt, kaphatott jó pénzért kolbászt, kenyeret, sóskiflit, süteményeket, szódavizet és jó pápai vízvezetéki vizet. Az igazi proletár szesz nélkül is tud szórakozni. A gyermekcsoportok játszani kezdtek, a felnőttek pedig a két színpadon is fellépő színészek, színésznők és műkedvelők mulatságos produkciójában gyönyörködött. A két színpadon délelőtt és délután mintegy negyven számot adtak le. A színtársulat összes tagjain kivül Grosz Erzsi, Ondrejovics Lajosné, Grosz Juliska, Szilos József, Sas Margit, Rákosi Ödön, Kerekesné Preizinger Ilus, Becsei Milike, Sas József, Kemény Szilárd, Gáty Ferenc és Takács Tibor, Nóvák Laci, Kerekes Lajos, Adler Jozefa, Kerekes Kari, Csordás Géza, Gaál Gyula, Rákosi Ödön, Keszey József, Molnár Lórika, Vidor Lajos, Németh László, Bienenstock Regina, Wilmann József, az építőiparosok dalárdája és Jilek énekkara szórakoztatták a közönséget énekükkel, szavalataikkal, páros jelenetek, kuplék és zenedarabok előadásával. A szervezett zenészek egész délután húzták a talp alá valót és megszámlál hatlan pár ropta a csárdást és más táncokat. Délután 4—5 óra közt a színészek és a diákok csoportja mérkőzött a footbaltéren. Közben, amint proletár-ünnepélyen szokásos, magasabb szórakozásokról is gondoskodtak Szelestey és Muli elvtársak, akik lelkesítő és felvilágosító beszédeket tartottak. Mindenki, akinek kedélye nem savanyodott meg, felejthetetlen emlékekkel távozott a proletár-ünnepélyről, melynek sikere érdekében igen sokat fáradoztak Becsey, Molnár, Diensztmann, Drach Márton, Bognár, Németh Imre és más elvtársak. Képeslapok Kis Tivadarnál! Színház. Szombaton és vasárnap este a „ Csavargó lányt* játszották. Az egész darab csupa talány, melynek megfejtését azonban már elején tudjuk. Már az operett első jeleneteiben meggyőződünk arról, hogy az egész darab hülyeség és minden további jelenet megerősít e meggyőződésünkben. A talány az, hogy lehetett ilyen hülyeségek megírására tintát és papirost fecsérelni és színpadra hozni. És e darab háromszor megtöltötte a színházat. Igaz, volt benne sokszor öltözködés, fiúsan viselkedő csavargó leány, akit Dalnoky Tessza kitűnően személyesített, kardnyelő „művész", kit Érvckövy a tőle megszokott boszorkányos ügyességgel alakított, egy ebbe a díszes társaságba illő, bolondos, donjuani allűrökkel biró szobrász, akit Máthé nagy önmegtagadással és nagy vervevel játszott és egy fiatal, féltékeny, hol modelt utánzó, hol szobrot álló, lepődőbe öltözködött, hol táncosnőnek, hol soffőrnek átalakult feleség, akit Benedek Jolán nagy sikerrel miméit, egy ártatlan urileány, aki mindjárt első látásra simogatja a jött-ment pojácát és nagy ambícióval utánozza a csavargólány gesztusait és szaftos csibészargotját. Ez utóbbit Antal Nusi nagy hatással játszotta. Hétfőn harmadszor adták e darabot, melyet a „Világ proletárjai egyesüljetek!" c. zenésjáték előzött meg. A keddi proletárelőadáson a „Czigány" került szinre, melyen Pesti Kálmán és Benkő Jolán excelláltak ismét. A színtársulat, hogy •jgaz szociálista érzületének kifejezést adjon, ráadásul előadta Zerkovicz zenés jelenetét: „Világ proletárjai egyesüljetek 1" Szerdán Bródy Sándor realisztikus irányú erkölcsrajza: „A dada" ment. Ugy látszik, az erkölcs sok helyen nem igen népszerű, mert az erkölcs híre sok embert visszariasztott a színház látogatásától. Pedig Antal Nusi, Antal Lajos, Benkő Ilona, Máthé László és Benedek Jolán kitűnő alakításai telt házat érdemeltek volna. Hiába I A színtársulatnak valami új atrakcióra van szüksége. Új szenzációs darabbal nem állhat elő, mert műsorának jobb darabjait mind lejátszotta. Az atrakció nem lehet más, mint egy új, jó primadonna, aki a héten meg is fog érkezni, talán, mire e sorok megjelennek, itt is lesz. , Csütörtökön a színházban nem volt előadás. Pénteken a „Pacsirtát" és ezelőtt a „Forradalom" c. egy felvonásos szinmfivet játszották. Káliay Jolánnak mindjárt első jelenése közben beállott hirtelen rosszulléte rögtöni szerepváltozást tett szükségessé. Kállay helyébe Dalnoky, az övébe pedig Antal Nusi ugrott be. Kifogástalan játékukkal mindketten igazolták azt a régi közmondást: „Aki mer, az nyer." Meg is nyerték a közönség tetszését és sok tapsot kaptak. KARCOLAT a mult hétről. Miről is szólhatna másról a heti krónika, mint arról az impozáns népünnepélyről, mely városunkban május hó elsején lezajlott. Hogy mindent egybefoglaló részletekről hü képet adhatnánk erről a fenomenális ünnepélyről, azt valóban lehetetlenségnek tartjuk, mert azt még a legmerészebb fantázia sem volna képes teljesíteni, eltekintve az árgus szemektől, melyre ugyancsak szükség lett volna, hogy mindent meglásson az ember, ami ezen a népünnepélyen lejátszódott. Krónikái tisztemhez képest igyekezni fogok, amennyire a merész fantáziám engedi és kipróbált szemeim látkörének demarkacionális határa átnézését biztosította, a kereteket egybefoglalva ezen impozáns népünnepélyt a heti krónikánkban megörökíteni. Kezdem ott, ahol kezdődött és kibontakozásra jutott a népünnepély. Gyülekezéssel kezdődött reggeli 8 órakor a Munkás-Otthon és annak tőszomszédos utcáiban. Innen történt a felvonulás, mely egyik külön szenzációja volt az ünnepélynek. A Munkás-Otthon elöl indult s a Batthyány-, Csóka-, Jókai-, Fő-utcán, a Főtéren és a Győri-uton érkezett meg a hatalmas és megszámlálhatatlan sokaságú menet a Várkertbe. A útvonal mentén a házak vörös zászlókkal, szőnyegekkel, virágokkal voltak diszítve. Útközben fúvózenekar, cigányzenekar és számos dalárda olvadt be a menetbe. Impozáns látvány volt ez, mely feledhetlen lesz mindazoknak, kik ebben résztvettek. A Várkertbe érve, ott azután kezdődött a nap jelentőségének ünnepi része. Több szónok méltatta a nap világszerte fontosságát. A szónoklatok után a több ezernyi néptömeg a nagytér jedelmü Várkertben szétoszlott és mindenki ott szórakozott, ahol a legjobbnak és legélveze- » tesebbnek találta. Szabad színpadok voltak felállítva, ahol a színtársulat tagjai és műkedvelők szórakoztatták a közönséget. Legerősebb forgalom volt a sóskifli, virstli, sütemény és málnaszörp sátorok előtt. Ehhez a nyüzsgő és forgó tömeghez elképzelendő még a számos zenekar, tréfás játékok és minden elképzelhető szórakozás, — ezek a jelenségek szövődjenek ahhoz, amit még a merész fantázia is felülmúlhat. A déli órákban a közönség nagyrésze elvonult, valószínűleg ebédre, de csak azért, hogy már rövid időköz után újra megjelenjen a porondon és élvezze tovább a napra elkészített élvezetek változatos műsorát. A délutáni órákban megismétlődtek a színpadi előadások, kezdetét vette a football-mérkőzés is, — amit elsősorban kellett volna említenem — a tánc, melyen annyi táncospár szerepelt, hogy a Griffteremben az utóbbi időkben lezajlott összes mulatságok összes táncospárai mennyiségét is felül multa. Lehet, hogy ebben egy kis túlzást reszkíroztam meg, de ezt a tényleg merész fantáziának kérem betudni. A tánc folytonosságáról meséket lehetne írni. Egyes párok addig táncoltak, mig jóformán össze nem estek. Lehet, hogy ez is csak merész fantázia, de egyes esetekben tényleg megtörtént, mert a fűben kénytelenek voltak leheverészni. ' Egyszóval, olyan ünnepe volt ez városunknak, amit sokáig emleget meg majd mindenki, aki ebben résztvett. De ki nem vett ebben részt ? Ott volt mindenki, aki mulatni, szórakozni, látni és ünnepelni akart. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a májusi ünnepet méltó ünnepségek sorozatában ünnepelte meg. Az hírlik, hogy Pápa városa példás renddel és nyugalommal támogatja a proletár diktatúrát. Az hírlik, hogy a Direktórium gyorsított léptekkel intézi el a folyó ügyeket. Az hirlik, hogy Pápán a Vörös Hadsereg vezet. Az hirlik, hogy Pápán a Vörös Őrség minden sarkon megállja a helyét. Az hirlik, hogy Pápán a májusi ünnepen „a világ összes proletárjai" a várkertben egyesültek. Az hirlik, hogy Pápán a májusi ünnepen a színtársulat tagjai egész terjedelemben bemutatkoztak és kibontakoztak.