Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-04-27 / 17. szám

• t PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fiig-g-etlen hetilap, b Megjelenik: minden vasárnap. JL Előfizetési árak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 60 fillér* Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 2í. szám alatt. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétril.) Veszélyben a forradalom! Ne higyje senki, e veszély csak a proletáriátust érinti. E veszély sokkal jobban fenyegeti a volt vagyonos osztályt, mint a nincsteleneket. Ma az egész ország lakosságának egyaránt érdeke, hogy a vészfelhők nagyobb kártevés nélkül elvonuljanak. A pápai volt vagyonos osztály több tagja ezt józanul mérlegelve be is látta és szívvel-lélekkel csatlakozott a szocialista párthoz. Fiaik közül többen be is léptek a vörös hadseregbe. Várjuk néhány fiatal, egészséges, katonai szolgálatra kész új szocialistától, kik hangoztatták, hogy világfelfogásuk őszinte változásáról a próbatétet meg akarják állni> hogy példájukat kövessék. Ne higyjék, hogy itthon nélkülöyhetetlenek. Itteni kötelességeik tnljesítésében régi jó szocialista kartársaik helyettesítenék. * * * Mi birta a burzsoáosztály megtért tagjait annak belátására, hogy a tanácsköztársaságot fenyegető veszély az ország egész lakosságát egyformán érinti? Az a bizonyosság, hogy ebben a megcsonkított, 8 millió lakosságú országban az élet mindenki számára egyformán elviselhetetlen lenne, ha az ántánt kapitalistáinak kívánsága szerint a régi rend, vagyis jobban mondva a régi anarchia visszatérne. Mint Ágoston Péter, tudós népbiztosunk kifejtette, az ántánt ezen a 8 millió emberen, kik közé a csecsszopó gyermekek, iskolás fiuk és a lányok és más keresetképtelenek és számítandók, kerek 80 millió korona hadisarcot akar bevasalni. Tehát a koldus és a nincstelen cselédlány ma született csecsemője is már 10 ezer korona adóssággal jönne a világra. Ennek az ártatlan csecsemőnek igazán oka volna sirni, hogy meglátta a napvilágot. Jobb lett volna neki meg sem születni. Kivel fizettették volna meg az odúikból előbújó Szterényiek, Wekerlék, Andrássyak és Windischgratzek ezt az óriási hadisarcot, meg a megnövekedett évi egyéb kiadásokat? Szokásuk szerint az iparosokkal, kereskedőkkel, kisbirtokosokkal és fogyasztási adók alakjában minden más dolgozó emberrel. Ezek az óriási kiadások, mint már egy izben kimutattam, a dolgozó emberek vállára olyan elviselhetetlen terhet raktak volna, hogy , ebből a szerencsétlen országból mindenki menekült volna, aki csak lábát bírja. Mindegy akárhová, inkább az afrikai, vagy ausztráliai emberevők közé, mintsem itt maradjanak, mert azok legrosszabb esetben egyszerre fölfalnák, amivel aztán bevégződnék minden földi kínlódás, mig itten izenként, darabonként falnák fel az ántánt kapitalistái. A mi volt kiskapitalistáink — mert hiszen igazi nagy kapitalista Pápán alig volt 4—5 — szintén tudnak úgy számolni, mint-e sorok írója, azért csatlakoztak őszintén hozzánk, mert belátják, hogy más lehetséges világrend nincs, mint a kommunizmus, melyben emberhoz méltóan és nyugodt boldogságban élni lehetne. * * • A veszély nagy, de elhárítható, ha mindnyájan összetartunk, ha minden erőnket megfeszítjük, ha mindnyájan összefogunk, hogy közös erővel a közeledő, bennünket megfullasztással fenyegető vizár ellen gátat emeljünk. Ne higyjék a volt kapitalisták, hogy a proletáriátus vesztesége az ő győzelmüket eredményezné. Előbb elnyelné őket a vizár, mint a proletáriátust. Az internacionálé elpusztíthatlan, ha egy kis időre földre teperhetnék is — ami ma már kizárt dolog —, de aztán gyorsan talpra ugrik, mert erőforrást nyújt neki az a szolidaritás, mely az egész világ proletárjaival összeköti. Ez az összetartó erő a levegőben hullámzik, mint a Markoni telepeket összekötő villamosság. Ne reménykedjék senki rendszerváltozásban, mert a rendszerváltozás csak a reménykedők vesztére állna be, mert a rendszerváltozás csak a legvéresebb terror lehet. Ezt pedig csak nem kívánhatják az eddigi szelíd, vértelen forradalom helyébe. * * * Aki sohasem volt gondolkodásban, érzésben szociálista, most azz^ kell válnia. Aki tud gondolkodni, aki meg tudja érteni az események összefüggését, indító okait és következményeit, annak, ha igazságos lélek lakozik benne, kell, hogy utálattal, gyűlölettel és keserűséggel forduljon a kapitalizmus ellen, mely azt a hosszan tartó világégést lángra lobbantotta, melynek pusztításait érezzük ma is, melynek rombolásait csak a mai fiatal nemzedék fogja kiheverni. vEz a kapitalizmus lopott ki életünkből 5 keserves esztendőt és utóbetegségeiről még nem tudjuk, mennyit rabolnak még tőlünk. A fiatalok keblét feszíti az az öntudat, hogy mint hős vörös katonák segítenek kivívni a jobb, boldogab, szebb jövőt, melynek ők is részeseivé lesznek. A fiatalság különben • is mindent a boldogító optimizmus rózsás szemüvegén lát, a mának él, múltja még nincs, a jövőt szép virágos kertnek látja. De a hajlott korúak, akiknek az életből már kevés esztendő van hátra, nem tudják megbocsátani a kapitalizmusnak, hogy életük utolsó éveit elkeserítette, a rájuk rótt sok nélkülözéssel fogyó életerejüket idő előtt elernyeszti és kiapasztja, a háborúval és következményeivel járó sok izgatottság kopni induló idegrendszerüket feldúlja. Egyedüli vigasztalásuk, hogy velük együtt a kapitalizmus is pusztulásnak indul és hogy e pusztulás romjain egy szebb, jobb élet fog kivirágozni. v. i. A főváros élelmezése érdekében, „ Budapestről vettük s főkép a járás népének figyelmébe ajánljuk a következő sorokat: A fővárosi proletárságnak életérdeke az, hogy a vidéki munkástanácsok ne akadályozzák az élelmiszereknek a fővárosba való szállítását. Aki ezt mégis megteszi, az ellensége a proletárságnak. Azok között a teendők között, amelyek a munkásság hatalmának megalapozására elengedhetetlenül szükségesek, első helyen áll az élelmezés kérdésének megoldása. Budapest munkásságának zavartalan élelmezése ma nemcsak azért rendkívül fontos, mert ezen múlik, hogy el tudjuk-e látni a falu népét ipari és gazdasági cikkekkel, hanem azért is, mert ma mjnden fővárosi gyárban minden proletárkéz a frontnak dolgozik. A főváros élelmezésének ez óriási fontossága ellenére még ma is megtörténik, sajnos, hogy egyes vidéki munkástanácsok önhatalmúlag visszatartják a Budapestre irányított élelmiszerküldeményeket és azokat a helyi fogyasztás céljaira foglalják le. A munkástanácsoknak ennél a kérdésnél elsősorban figyelembe kell venniök, hogy lehetetlen helyi érde-