Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-04-27 / 17. szám

keket elébe helyezni az országos érdekek­nek, nem szabad a közellátási népbiztos­ság határozott utasításainak és rendelke­zéseinek semmibe vevésével csupán a helyi körzetek szempontjainak megfele­lően cselekedni és igen súlyos következ­ményekkel járhat, ha egyes helyi szervek a lokális érdekeknek kedvezve, egyenesen megakadályozzák a főváros proletárságá­nak emberi ellátását. A közellátási népbiztosságnak az az intenciója, hogy a proletárság ellátása igazságos, arányos, egyenletes és kielé­gítő legyen. Ennek a célnak keresztülvitele azonban teljesen lehetetlen, ha azokat az élelmiszerküldeményeket, amelyeket a népbiztosság utasításai Budapestre irá­nyítanak, egyes helyi szervek önhatalmú­lag visszatartanak és ezzel súlyosan sértik a fővárosi munkásság létérdekeit, csor­bítják energiáját, munkakészségét. Az összes vidéki szervek a proletár­összesség érdekében járnak el, ha ilyen* önhatalmú eljárástól tartózkodnak és min­den emberileg lehetőt elkövetnek, hogy minél több élelmiszer, élő állat, zsir, burgonya, gabona, tej, baromfi, tojás, zöldségféle jöjjön a fővárosba. Az erre illetékes tényezőknek kötelességük azon lenni, hogy a fővárosba szánt élelmiszerek minél gyorsabban és akadálytalanul ke­rüljenek az ország szivébe. A vidéki tanácsok nemcsak a fővá­rosi proletárság érdekében, de a saját exisztenciális érdekükben is járnak el, ha a kirendelt központi szerveknek lehe­tővé teszik, hogy a népbiztosság utasí­tása értelmében a fővárosnak szükséges élelmicikkeket összeszedjék és Budapestre küldjék. A központok a népbiztosság hi­vatalos szervei, azoknak a munkásságát tehát minden erővel támogatni kell. Senki ne merje tehát megakadá­lyozni a Budapestre irányított élelmiszer­küldeményeknek elszállítását vagy tovább szállítását, mert aki ezt teszi, az nemcsak a proletárságnak, de önmagának is ellen­sége s ennek megfelelő elbánásban is lesz része. Színház. Szombaton a „Gül Baba" vonzott ismét telt nézőteret. A közönség zajos örömmel tapsolta Gábor diák kitűnő személyesitőjét, a budapesti útjáról hazatért Dalnoky Tesszát és megtapsolta Benedek Jolán érzelmes énekét. A szintársulat több tagjának távozása szerepváltozást tett szükségessé. Mithé Mujkó cigány szerepét vál­lalta el, melyet jóizü humorra! játszott. Sarkadi a budai biró szerepét eredeti felfogással alakí­totta és igen helyesen tette, hogy nem utánozta Vajdát, aki a színtársulatot cserben hagyta. Érckövy sok derültséget keltett Zulfikár szerepé­ben. A többi szereplő a régi volt. Vasárnap d. u. a „Próbaházasság", este „Gróf Rinaldó", hétfőn d. u. „Hejehuja báró", este a „Pillangó főhadnagy" került szinre. A Pillangó főhadnagy Csollán Manóját az el­távozott Vajda Lajos helyett Érczkövy László játszotta. E mulatságos alakot teljesen eredeti, individuális beállításban mutatta be. Alakításá­ban több frisseség, fiatalos pajkosság volt, mint Vajdáéban. A keddi proletárestén a „ Liliomot Molnár Ferenc életképét adták elő. A közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a termet, igen jól mulatott Molnár remekén. Ezen estén Szabó Antal remek propaganda beszédet mondott. Németh László „A vörös katona" c. költeményt szavalta nagy hatással. Szerdán volt Kovácsics Margitnak, e kitűnő anyaszinésznőnek jutalomjátéka, aki ezen alka­lomra Biró Lajos szellemes művét, „A francia négyest" választotta. Tisztelői ezen alkalommal szép virágadománnyal és más értékes ajándé­kokkal lepték meg. Benkő Ilona ezen estén lépett fel először hosszú betegsége után. Csütörtökön a „Szókimondó asszonyságot" játszották. Hübscher Katarina Kállay Jolánnak e szezonban legjobb szerepe, természetes tehát, hogy estélyére Madame Sans Géne szerepét választotta. Sok hive felhasználta az alkalmat, hogy iránta való szeretetének látható kifejezést adjon. Kiléptekor zajos tapssal fogadták és igen sok virágot és más értékes ajándékot nyújtották át neki. A sugó ezen estén is, mint szerdán, némelykor hangosabb volt, mint a szereplők. Pénteken a „Vengerkák", Góth S. és Pásztor Árpád színműve szererepelt a műsoron. Az előadás homlokterében mindvégig Benkő Ilonka állott. Az első képben elnyomta ugyan a hozzá nem illő miliő, de a második képtől kezdve kibontakozott fényes alakítása. A szegény­ség bilincseitől való szabadulás vágya, az anya iránti undorodás, a púpos hercegtől való irtó­zás, a főúri erkölcstelen világfelfogás ellen való felháborodás és az anyja halála fölötti kétségbe esett fájdalom kifejezésére igaz, a sziv mélyé­ből előtörő és szivekbe markoló hangokat és gesztusokat talált. Pesti Kálmán (Vladimír herceg) az ötödik kép végén, affölötti örömé­nek kitörése, hogy Anna reményt nyújt neki a boldogságra, elementáris erővel hatott. Alakí­tása különben nem elégített ki bennünket. Dal­noky és Zombory igen temperamentumos ven­gerkák voltak. Antal Nusi Karolin kis szere­pében is tudott elfogadható és hatásos alakítást nyújtani. A színház mint minden este zsúfolásig megtelt. Várhelyi Izsó. KAR COLÁT a mult hétről. * Megy, mint a karikacsapás! Ez a köz­mondás is beválik a mostani új átalakulásoknál. Nap-nap után jönnek a rendeletek, a parancsok és a végrehajtás az egész vonalon „úgy megy, mint a karikacsapás". A legerősebb mozgalom abban nyilvánul, hogy be a „Vörös Hadseregbe", mely az egész vonalon nagy lelkesedéssel megy végbe. Eddig toborzás útján léptek be a Vörös Hadseregbe, de már az utóbbi napokban oly tömegesen jelentkeznek, hogy a bizottságoknak, melyek hivatva vannak a jelentkezők megvizs­gálására és beosztására, ugyancsak nagy és terhes munkát kell végezni. Városunk látképe szorosan összefügg ezzel a helyzettel, mely minden munkanélküli egyént kötelezővé tesz belépni a Vörös Hadseregbe. Utcáink telve vannak önkéntes jelentkező kato­nákkal, részint már egyenruhában, részint vörös jelzéssel ellátva, utóbbiak rövid ideig ezzel a jelzéssel, mert csak napok kérdése, hogy ők is belebújnak a katonai mundérba. Vigan járnak­kelnek az utcán az új rekruták és alig várják, hogy a magyar virtusságuknak fényes bizonyí­tékát adják tudtul azoknak, £kik még nem ta­nulták meg azt a végzetes jelszót, hogy „ne bántsd a magyart!" Végzetes napok előtt állunk, de mi remény­teljesen nézünk ezen napok, hetek, és ha a szükség úgy kívánja, a hónapok elé is. Min­den katona azon tudatban van, hogy most a haza megmentéséről van szó és ez a tudat tökéletesen elég „a magyarnak" arra, hogy életét és vérét feláldozza. Ez a tudat kering most a levegőben, ezt csiripelik most a ház­tetőkön a verebek is, erre adott visszhangot az a nagy tömeg, mely rohamosan siet a Vörös Gárdába, hogy hazafias kötelességének eleget tegyen. Most mindenki a Vörös Hadseregről be­szél s így nekünk is, mint heti krónikásnak kötelességünk velük érdemleg foglalkozni. Min­den más egyéb most háttérbe szorul, a rende­letek és parancsok nagy része a Vörös Had­sereg érdekeit véli szolgálni. Ez a helyzet jelenlegi szignaturája. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az egész vonalon jó példával jár elől. Az hirlik, hogy Pápa városa az átalakulás eszméjét nyugodt lelkiismerettel magáévá teszi. Az hirlik, hogy a Direktóriumnak nincs szüksége radikális eszközökhöz nyúlni. Az hirlik, hogy a városi tanács karöltve intézi el a folyó ügyeket. Az hirlik, hogy a Vörös Őrség kényelmes elhelyezést talált a grófi kastélyban. Az hirlik, hogy Vörös Hadseregbe sok leányzó is szeretne bekívánkozni. Az hirlik, hogy Pápán az élelmezési front elég jól működik. Az hirlik, hogy Pápán a tojásforgalmat nagyrészt helyi tyúkok biztosítják. Az hirlik, hogy Pápán semmi sem drága. Az hirlik, hogy Pápán az „elvtárs" üd­vözlés már meghonosodott. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalom sok embert kibékített a vízzel. Az hírlik, hogy Pápán a várkertben már népies hangulat uralkodik. Az hirlik, hogy Pápán a nőknek meg van tiltva kalapba járni — ezentúl csak cipőbe járhatnak. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat új kerékvágásba zökkent. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat tag­jai utóbbi időben nehéz próbákon mentek ke­resztül. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat a pápai közönséget fényes eredménnyel kipróbálta. Az hirlik, hogy a darutollas legények a toborzást maguk között elintézték. Az hirlik, hogy a libatollas legények utóbbi időben sirva vigadnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai közül többen orvosi bizonyítvánnyal iga­zolják magukat. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság felmondta a szolgálatot. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban is folyik a toborzás. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sokan az esti csillagot hajnalban látják meg. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a zárórával nehezen tud megbarátkozni. HÍREK. — Május 1. megünneplése. Impozáns módon ünnepli meg Pápa város május hó 1. ünnepnapját. A pápai Intéző Bizottság mult vasárnap d. e. 10 órakor a városháza gyülés­termében értekezletet hívott össze, mely a tervbe vett ünnep részleteivel foglalkozott. A gyűlésen Molnár Árpád elnökölt, ki lelkes szavakban fejtegette az ünnepélynek jelentőségét. Felszó­laltak még Muli József, Becsei F., Renner Ár­min és Blau Henrik elvtársak. Az előkészítés munkálatával, Becsei, Knapp, Muli, Drach, ifj. Bognár, Pauerné, Willmanné, Bogár, Várhelyi, Lengyel és Dienstmann elvtársak bízattak meg. A bizottság legközelebb tartandó gyűlésén ké­szíti elő az ünnepség műsorát.

Next

/
Thumbnails
Contents