Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-04-20 / 16. szám

Közérdekű fiiggetlen hetilap, ej Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 21. szám alatt. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A tömegek uralma csak a törriegek felvilágosultságán alapulhat. Tudatlanságban, sötétségben tapogatódzó nép nem ura saját magának, nem intézheti saját sorsát. Azok a férfiak, akiket a tömegek bizalma vezetőkül kiszemelt, egyúttal mandatáriusaik oktatói, tanítói is. Azért tartanak olyan sürün népgyüléseket, hogy a proletáriátust felvilágosítsák, oktassák és azt uralomra éretté tegyék. A mult szombati rendkívül látogatott népgyűlésre Nyisztor György népbiztos is megjelent, hogy a pápai közönséget, különösen a kisbirtokosokat, földmunkásokat a Forradalmi Kormányzótanácsnak a dolgozó emberek javára szolgáló munkatervéről tájékoztassa, felvilágosítsa és őket megnyugtassa. Mindenki, aki nemcsak néz, hanem látni is tud, észrevehette a régi és új rendszer vezető emberei közti különbséget, mely már a külsőségekben is megnyilvánult. A külsőségek pedig azért fontosak, mert a belső lényegnek, a szellemnek járulékai, következményei, megjelenési formái. Milyenek voltak ezelőtt egy miniszter fogadtatásának külsőségei, formái ? j Csupa teátrális jelenetek. Bandérium, fehérruhás lányok, virágot nyújtó hajadon, hosszú kocsisor, urak, cigányok, kíváncsi néptömeg. Rendező a szolgabíró, vagy rendőrkapitány. Az állomáson hosszú, frázisokkal telt beszéd, melyet a szónok napokkal ezelőtt véres verejtékkel bebiflázott és amelyben nagyító üveggel sem lehetett felfedezni egy őszinte szót, egy igazi érzelemkifejezést. Bevonulás a szolgabírói, vagy polgármesteri parancsra fellobogózott városba, vagy faluba. Hosszú beszéd, melyből egy szó sem volt igaz, és amelyből senki a balekokon kívül egy szót el nem hitt. A beszéd után bankett, ahol az egymást szivükből utáló potentátok pohárköszöntőkben agyba-főbe dicsérték a jelenlevőket, torkig telezabálták magukat és végül lerészegedtek, akár az utolsó falusi korcsmában a duhajkodó legények. Milyen volt ezzel szemben a szombati fogadtatás? A nép bizalmának letéteményese : Torma Lajos egyszerű, keresetlen szavakban üdvözölte a népbiztost, ugyanilyen módon felelt kedves, szeretett vendégünk is. Azután következett a bevonulás. De hol maradt a bandérium, hol maradtak a fehérruhás lányok, a virágot nyújtó hajadon, a hosszú kocsisor? Kutyának kell az ilyen komédia, nem való az ilyen cafrang proletárhoz. A népbiztos óriási néptömeg kíséretében bement gyalog a városba, úgy, ahogy szokta. Nem is neheztelt azért, hogy fogadói nem öltöttek atillát, kucsmát, nem kötöttek aranyos kardot oldalukra, mert hiszen maga is puritán egyszerűségben jelent meg, amint a többi proletár, amint szokta, mikor még munkától kérges kezeivel a kapát, ásót és kaszát forgatta. Ez imponálóbb a dolgozó proletárnak minden zászlóerdőnél, minden bandériumnál és minden más szinpfdi külsőségnél. Azután megtartotta beszédét. Már hanghordozása is egyszerű, meleg, családias, bizalmat, hitelt keltő, mert mentes minden pátosztól, hatásvadászattói. A beszéd formája is tökéletes, egyszerű, sallang, cifraság nélküli. A legsúlyosabb témákat szinte játszva kezeli. Lenyűgözött hallgatói érzik, hogy minden szava egy dologban, tanulásban eltöltött élet tapasztalataiból szűrődött le és lelke mélyéből fakadt. Csudálatos tulajdonsága, hogy tud százszor letárgyalt dolgokat, melyeknek felszínen tartása azonban elkerülhetlenül szükséges, egészen új, meglepően eredeti világításban bemutatni. A beszéd után nem következett bankett, egymás agyondicsérése, torkig zabálás, nagy ivás és lerészegedés, mint hajdanában az arisztokrata-gentry-burzsoákapitalista uralom korában, hanem a népbiztos tovább autózott Szombathelyre, hogy ott tovább folytathassamég aznap felvilágosító, oktató munkáját. * * * Beszédéből kiemeljük a következőket: A templom ezután is templom marad, a pap ezután is prédikálhat, misézhet, de fizesse őt az, akinek szüksége van rá. A nők kommunizálása rémmese. Az a kisgazda, aki becsületesen, szorgalmasan műveli földjét, birtokában marad, sőt utódaira is hagyhatja, nem azért, mintha félnénk a kisgazdától és nem a félelem diktálja azt, hogy a hangyaszorgalommal dolgozó kisbirtokost meghagyjuk birtokán, hanem azért, mert ő eddig is a köz javára termelt, aztán mit érnénk vele a gyárban, olyan munkakörben, ahová nem való. * * * Mi sem bizonyítja jobban a szociálizmus világmegváltó, lelkeket átformáló erejét és hatalmát, mint az utolsó napok eseményei. Sem a csehek, sem az angolok nem merik megszálló csapataikat közelünkben sokáig tartani, hanem folyton cserélgetik, változtatják őket, alig melegedik meg helye egy megszálló csapatnak, már mással váltják fel; mert mihelyt a mi csapatainkkal érintkezésbe jutnak, át lesznek hatva a kommunista eszmék igazságaitól, ezektől pedig az ántánt úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől, mert diadaluk az ő milliárdokat összeharácsoló, tömegeket rabszolgaságban tartó hatalmuk sirját ássa meg. Másik tény: Azok a szerb katonák, akik még néhány nappal ezelőtt farkasszemet néztek a mieinkkel, akik készek voltak parancsszóra legyilkolni, az igazság isteni sugallatától megihletve elhányják fegyvereiket, hogy testvéri szeretettel öleljék keblükre eddigi, vélt ellenségeiket. Nem ellensége egyik proletár sem a másiknak, mind testvér, a föld akármelyik részén lakjon is, csak azok a gazok, akik szembeállították őket és a terror minden eszközével kényszerítették őket, hogy gyilkolják egymást. > Lámpavasra velük! Már hetedig hónapja tanácskoznak Párisban azon, hogyan osztozzanak a zsákmányon, hogy tartsák rabságban, szegénységben a proletárok millióit, hogyan kényszerítsék a német, osztrák és magyar néptömegeket, hogy harmad-negyed ízig csak nekik dolgozzanak, csak az ő számtalan pénzesszekrényeiket tömjék. Ezalatt Németországban naponkint ezrével rogynak össze nők, aggok a nélkülözéstől az utcán, naponkint ezrével halnak éhen a gyermekek, mert az a kevés táplálék, amit tessék-lássék kedvéért Németországnak adnak, a lakosság tizedrészének sem elegendő.