Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-12-07 / 49. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fiig-ffetlea hetilap. i=j Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 50 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í. szám alatt. Választások előtt. A magyar nemzet ismét sorsdöntő lépés előtt áll! Január végén lesznek a nemzetgyűlési választások, melyeknek eredménye az ország jövőjének alakulá­sára kiszámíthatatlan hatással fog lenni. A nemzetgyűlési választások sokkal fon­tosabbak és nagyobb jelentőségűek lesz­nek, mint a régi képviselőházi válasz­tások voltak, mert a megválasztandó nemzetgyűlés az ország szuverén kép­viselete fog lenni és a magyar népet megillető összes jogokkal fel lesz ruházva. A nemzetgyűlés jogkőre magában fog­lalja nemcsak a régi parlamentet, hanem az államfőt, tehát a királyt megillető jogokat is. Ez a nemzetgyűlés lesz hivatva arra, hogy új alkotmányt adjon az or­szágnak, ez a nemzetgyűlés fogja az államfői méltóságot betölteni és ennek a nemzetgyűlésnek kell a békekötéssel, vala­mint Magyarország jövendő nemzetközi elhelyezkedésével kapcsolatos összes élet­bevágó problémákat megoldani. A lét és nemlét kérdésére adandó felelet lesz a nemzetgyűlés hivatása. Ilyen roppant feladatok megoldására, ilyen emberfeletti felelősség vállalására és viselésére valóban csak egy olyan nemzetgyűlés lehet méltó és hivatott, mely a magyar nemzetnek szellemi és erkölcsi képességek tekintetében legkivá­lóbb tagjait foglalja magában. Az ész, a tudás, a tehetség és a jellem óriásai­nak kellene együtt ülni ebben a testület­ben, mely az ország egész jövője felett határoz. Ebbe a nemzetgyűlésbe nem párt­programmok, hanem egyéni képességek alapján kellene küldeni a képviselőket, mert hiszen a pártprogrammok nagyon nyújtható anyagból készülnek és szük­ségből, valamint az egyéni érdekek szol­gálatában sok mindent beléjük lehet magyarázni, vagy el lehet hagyni belőlük. A nemzetgyűlésbe nem pártprogrammo­kat t hanem embereket kellene választani! Ha minden kerület az arra legméltóbb és leghivatottabb férfiát küldené a nem­zetgyűlésbe, akkor pártprogram mok és politikai taktikázások nélkül is meg lehetne találni az életbevágó kérdések megoldá­sának a közérdek szempontjából legjobb és leghelyesebb módját. Válságos idők és súlyos elhatározások előtt a kiélese­dett pártpolitikai harcok könnyen katasz­trofális eseményeket idézhetnek elő. Mert ne áltassuk magunkat! A béke­feltételek súlyosak és igazságtalanok fog­nak lenni. Nehéz testi és lelki szenve­dések korszaka előtt állunk. Amint az eddigi tapasztalatok igazolják, a győzők igazságérzetében és méltányosságában hiába bizunk. A magyar nép vállaira súlyos terheket fognak rakni és ennek a nemzetgyűlésnek lesz a feladata, hogy az ország erőit úgy szervezze meg, hogy a reá váró nagy feladatok és terhek súlya alatt a magyar nép le ne roskadjon. Országépítő munkát — a szó legigazabb és legnemesebb értelmében — kell majd ennek a nemzetgyűlésnek végezni! Meg kell szerveznie a nemzet szunnyadó er­kölcsi és fizikai erőit, hogy kiheverhesse az elmúlt évek szörnyű csapásait és olyan intézményeket kell alkotnia, melyek lehe­tővé teszik, hogy a magyar nemzet a jövő világversenyében helyét meg tudja állani. Az ezeréves Magyarország fennállása óta a nemzet képviseletének kezében még soha akkora hatalom egyesítve nem volt, de soha ilyen nagy felelősség sem nehe­zedett azoknak vállára, akik az ország sorsának intézésével megbízva lettek. És vájjon meg fogja-e találni a magyar nép azokat a férfiakat, akik sorsának ezen drámai fordulópontján méltóan képvise­lik? Olyan emberek fognak-e bekerülni a nemzetgyűlésbe, akiknek munkálkodása elé az ország megnyugvással tekinthet? A magyar nép lelkében még mindig háborgó nagy vihar nem fog-e túlságos sok sarat és iszapot a felszínre vetni? A második évezred tragikus hely­zetben találja a magyar népet. A vég­pusztulás meredélyének széléről tántor­gott vissza a nemzet és még nem találta meg azt a helyes irányt, melybe biza­lommal elindulhatna. Sürü homályban botorkál még mindig és fáradt szeme epedve kutatja a fényt, mely jövőjének rögös útját bevilágítja. Gyújtsátok hát meg a fáklyáitokat magyarok és minden választókerület annak a férfiúnak kezébe adja azt, aki avval az országot a jövő boldogulás felé akarja és tudja is vezetni. És, ha ezek a fáklyák a nemzetgyűlésen együtt lesz­nek, akkor egyesített fényük messzire be fogja világítani azt az utat, amely egy szebb és boldogabb Magyarország felé viszi. Gazdasági akadémiai kurzus. Gazdasági akadémiai kurzus felállítására tettem javaslatot október 8-án a községi iskola­széknek oly irányban, hogy a megszállott te­rületen fekvő három akadémiánk (Kolozsvár, Debreczen, Kassa) tanárainak Pápára irányítását kérjük a földmivelésügyi miniszter úrtól. Ha az elvi döntést, ami külön terhet az államra nem jelent, kieszközöltük, a többi a mi dolgunk, t. i. Pápa város közönségéé, hatóságaié. A megoldás ilyen módját azért tartottam sürgősnek is, lehetségesnek is, mert Keszt­helyen az akadémia első évfolyamára több mint 300-an jelentkeztek, bentlakásra pedig csak 41 hely van; konviktust az első féléven az intézet működésbe hozni nem tudott. A hallgatók tehát kénytelenek voltak maguk gondoskodni ellátá­sukról a városban; 1000—1500 koronát kértek tőlük havonta. így a hallgatóság 4/ 5-e ciszéledt. Magyaróvárott helyeztek el néhányat; de Óvár Keszthelynél is kisebb város lévén, csak kis részüket fogadhatta be. Pápa azért jutott eszembe, mert itt már volt 60 oki. tanító féléves kurzuson a földmives­iskolában anélkül, hogy a város közönsége, el­látásában, rövidséget szenvedett volna. Ennyi, vagy kétennyi ifjú ellátása tehát 24.000 lélek háztartásában nem számít. A földmives-iskola gazdasága, felszerelése teljesen alkalmas arra most is, hogy benne egy akadémiai kurzust még lehessen tartani. Egyelőre t. i. csak az első évfolyamról van szó, amelyen 12 órán van elmélet hetenként; a többi praktikum. Kérvényemre, melyet október 22-én vittem személyesen Győrbe, a kerületi kormánybiztos úrtól november 30-án kaptam meg Írásban is legkészségesebb támogatását biztosító válaszát arra az esetre, ha a következő nehézségek sima elhárítását garantálhatom: 1. A földmives-iskola helyiségei zsúfoltak; ott az akad. hallgatók nem helyezhetők el. 2. Városunkban egyebütt is nagy a lakás­ínség; hogyan helyezhetők el az előadó tanár­családok, személyzet ? 3. Hogyan lehet súlyos közélelmezési hely­zetünket 80—100 új fogyasztóval megterhelni? Ha csak ennyi akadály áll előttünk, ezek máris el vannak hárítva, mert a földmives­iskola újabb megterhelésére lakással, élelme­zéssel — egy pillanatig sem gondoltam; ott csak a tanítás folynék. Magunkat ellenben meg­terhelhetjük a kitűzött nagy cél érdekében, pl. olyan formán, hogy minden helybeli ifjú, aki az első évfolyamra be akar iratkozni, biztosítsa szüleinél egy vidéki ifjúnak ellátását önköltségen.

Next

/
Thumbnails
Contents