Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.
1919-11-09 / 45. szám
akik itt vannak, már nehezebb szerepet is láttak. Akik fanatikus hittel végig küzdötték a szegedi ellenforradalmi mozgalmat s a sok csalódás dacára sem vesztették el reményüket, akik szembeszállva minden akadállyal, felállították a fiatal nemzeti hadsereget, azok nem ijednek meg egy kis didergéstől! A fővezérség maga hatalmas hivatalos szervezet, mely hét osztályra oszlik, amelyek mindegyike több csoportból áll. Az egész hadsereg adminisztrációja úgyszólván itt folyik össze, mert a megszállás következtében még a hadügyminszteriummal is nagyon hiányos az összeköttetés. A hivatalok legnagyobb része a „Sió"- s a „Hullám"-szállóban van, de egyes osztályok és parancsnokságok a telepen szétszórva külön villákat foglalnak le maguknak. A fővezérség alkalmazottjainak külön étkezőhelyiségük van, ahol mérsékelt áron jutnak az egyszerűen, de Ízletesen elkészített ebédhez és vacsorához. Egyáltalában a siófoki életet a spártai egyszerűség és kötelességtudás jellemzik. Zajos mulatságok nincsenek, poharak nem csendülnek össze; egyedüli fényűzés az esténkint kapható forralt bor, amellyel az egész napi fázás után igyekszik ki-ki legalább egy kissé felmelegedni Amilyen csendesen éldegélnek alárendeltjei, éppen olyan nemes visszavonultságban tölti napjait a fővezér: Horthy Miklós. Késő estig intézi hivatalos ügyeit, mig a hátralévő pár óráját Siófokon lévő családjának szenteli. Egy kis villában van elszállásolva szárnysegédével és parancsőrtisztjeivel együtt. Társaságban alig-alig látni, persze, ha néha megjelenik valahol, a legmelegebb szeretet és az őszinte szívből jövő tisztelet fogadja. Pesttel nagyon hiányos az összeköttetés, az újságok azonban rendesen megérkeznek; ez az „egyedüli posta", amely a fővárosból jön. Ez Siófok hevenyészve megrajzolt képe. Szorgalmasan dolgozó, mulatságokkal keveset, törődő emberek akiket összekapcsol a hazafias törekvés, akiket éppen azért az igazi barátság és a nemes bajtársi érzés fűz össze. KARCOLAT a mult hétről. Lassan, de biztosan 1 Nap-nap után hirt kapunk, hogy a kibontakozás folyamatban van és már küszöbön van a várt megoldás és ebben a várakozási állapotban ringatjuk magunkat abban a tudatban, hogy ezzel a kibontakozással régi óhajunk teljesedésbe megy, ami azt jelentené, hogy megkezdik velünk a béketárgyalásokat s ezzel a processzussal el fogjuk érni azt, hogy a kiélesedett ellentétek eltompulnak s megakadt vérkeringésünk újra életre ébred, szóval: teljesen kifejtve a helyzetet, célunkhoz fogunk elérkezni és alkalom fog kínálkozni a régi kerékvágásban haladni. Az előjelek és a látszat után ítélve az elhárithatlan akadályok már le vannak küzdve és amint már eleve jeleztem, „lassan, de biztosan" a nehéz és régen vajúdó probléma, mely kényszerzubbonyba helyezett bennünket, megoldást fog nyerni. Az igaz, hogy nagyon is hosszulére lett eresztve az út a kibontakozás felé, de én mint optimista az ilyen hosszulére eresztett konfliktusra nézve, az a felfogáson és nézetem, hogy „nincs olyan hosszú, aminek vége nem volna". Én az Ariadné fonalát nem láttam, csak hallottam róla meséket mondani, de én a mesékben nem hiszek. Gyermekkoromban még csak elhittem, de a hosszú és régi tapasztalat azt igazolja, hogy Aesopus is csak azért irt meséket, hogy a dada a gyermekét szórakoztassa és egyben elaltassa. Nekünk, vén csatalovaknak a mese már nem imponál, jóllehet sok mesés dolgokat kell mostanában megélni, melyek tényleg csak mesébe való témának bizonyulnak. Mostanában is azt mesélik, ezt mesélik szójárás van divatban, épp azért nem vehetjük komolyan azokat a meséket, melyekkel a közvéleményt ferde útra akarják terelni. Mi nem a mesékre, hanem a tényekre hivatkozunk és a tények azt igazolják, hogy rövid időn belül a régen várt békekötés küszöbére átléphetünk. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak egy hét múlva, de átlépjük: — Lassan, de biztosan ! F«*«ci. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a kommunizmus alatt sokat szerzett — tapasztalatokban. Az hirlik, hogy Pápa városa jövő évi költségvetését problémákkal fogja megállapítani. Az hirlik, hogy a polgármester betegségében sokan szenvednek. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány készül a legénybucsura. Az hirlik, hogy a rendőrök ki- és be lesznek államosítva. Az hirlik, hogy a nyomozóosztály a legutóbbi időben sok titkos nyomra akadt. Az hirlik, hogy a városházánál a női alkalmazottak tibbségben vannak. Az hirlik, hogy Halottak napján esős hangulat uralkodott. Az hirlik, hogy a keresztény szociálisták műkedvelői előadásán a „Csalódások" beváltak. Az hirlik, hogy a keresztény szociálisták táncestélyén a táncospárok éjfélkor kezdtek lábra kapni. Az hirlik, hogy Pápán az árucsempészeket tárt karokkal fogadják. Az hirlik, hogy Pápán a kékpénznek húsos a leve. Az hirlik, hogy Pápán saját készítményü nedves illatú szivarokat hoztak forgalomba. Az hirlik, hogy Pápán sokan a Sacharin cukrot Zacherlinnel tévesztik össze. Az hirlik, hogy Pápán az esti korzón a leányok karhatalomra szorítkoznak. Az hírlik, hogy Pápán a Központi kávéházban a tamburások fel lettek váltva. Az hirlik, hogy Pápán a tánciskolában néhány táncosnő a beretva-táncot nem szereti járni. Az hirlik, hogy Pápán a tánciskolában néhány kiképzett táncosnő a táncosokat osztályozza és válogatja. Az hírlik, hogy a darutollas legények a régi legénységüket tartalékba helyezték. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen „üdülésre" be lettek sorozva. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai holdfogyatkozásra vannak berendezve. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai frontjukat a Kossuth Lajos utcába helyezték át. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban nem minden lövés lesz felülbélyegezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a kutyaugatásra nem válaszolnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője azért nem nősül meg, mert belefáradt a leánynézésbe. HÍREK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 8-án — tegnap — délután 3 órakor közgyűlést tartott a következő tárgysorozattal, melynek lefolyásáról lapunk legközelebbi számában hozunk részletes tudósítást : I. Polgármester bejelenti, hogy betegségére való tekintetből a vármegye alispánjától hat heti szabadságot kért. II. Schnóbel Ferenc kérelme betegségére való tekintetből december 20-ig szabadság engedélyezése iránt. III. Dr. Török Mihály v. irnok állásának betöltésére vonatkozó tanácsjavaslat. IV. Főszámvevő beterjeszti a város 1919. évi költségvetését. V. Ingatlan-átruházási illeték felemelésére vonatkozó tanácsjavaslat. VI. Kövezetvám díjtételek felemelésére vonatkozó jövedéki bizottsági javaslat. VII. Helypénz-szedési díjtételek felemelésére vonatkozó jövedéki bizottsági javaslat. VIII. Városi alkalmazottak háborús segélyének és havi drágasági segélyének az álllampénztár terhére való megállapítása. IX. Családi pótlék felemelt részének az állampénztár terhére való megállapítása. X. Népjóléti bizottság javaslata a szegény lakosságnak tüzelő, élelmi és ruházatt cikkekkel való elláthatására kettőszázötven ezer korona folyó-számlai kölcsön megszavazása iránt. XI. Nemzeti hadsereg felszerelése tárgyában megindítandó gyűjtésre vegyes bizottság megalakítása, a nemzeti hadsereg felszerelésére követelhető önkéntes adó kulcsának megállapítása. XII. Belügyminiszteri elutasító határozat Pápa város önálló választókerületté való alakítása tárgyában benyújtott felterjesztésre. XIII. Rendőrkapitány jelenti, hogy a Pápai Takarékpénztár felügyelő-bizottságába beválasztatottt. XIV. Polgármester beterjeszti a hadi véleményezőbizottság megalakítására vonatkozó tanácshatározatot. — A temetők ünnepe. A kertek virágait már hetekkel előbb elhervasztotta a dér; gyertyánk, olajunk még háziszükségletre való sincs elég — így bizony szegényesek voltak idén halottak napján a temetők sirdombjai. Idő sem volt valami kedvező; nyirkos, felázott talajon kellett járniok, akik mégis rászánták magukat, hogy az egészségveszélyeztető időben felkeressék a temetőkben elköltözött kedveseik sírjait. Ám ha külsőleg nem is volt oly impozáns a kegyelet megnyilatkozása, mint az előbbi években, annál magasabban lobogott a szeretet tüze a szivekben a temetők csendes lakói iránt; a megemlékezés annál melegebb, annál bensőségesebb volt. — A felsővárosi r. kath. olvasókör tagjai fél 3 órakor gyászlobogó alatt kivonultak a kálváriái temetőbe, ahol gyászének elzengése után előbb Mórocz Antal, azután Stefanics István sírjánál mondott Zsilavy Sándor szép emlékbeszédet, méltatván a veszteséget, mit a kör s az érdekelt családok szenvedtek a boldogultak mártir-halálával. Az Olvasókör elvonulása után a ker. szoc. párt impozáns menete jelent meg a temetőben, ahol Fábián Károly, a párt főtitkára mondott fennen szárnyaló emlékbeszédet a március 15-iki orgyilkosság három áldozata fölött. Az emlékünnepet Kecskés Lajos vezetésével gyászénekkel nyitották meg és azzal is fejezték be. — Az alsóvárosi temetőben nyugvó hősi halottak