Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-10-05 / 40. szám

Közérdekű íug"gretlen hetilap. [=! Megjelenik minden vasárafip. Előfizetési árak: Egész évre 30 K

t félévre Í5 K» negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Értsük meg egymást! Állapítsuk meg előre, hogy az úgynevezett megértés, összefogás, egyetértés a legszebb és legtermészetesebb dolog a világon. És hogy nekünk, szegény magyaroknak semmire nincs most olyan nagy szükségünk mint erre, azt minden józan gondolkozású magyar ember belátja. De tegyük azonnal hozzá, hogy ez a nagy és szent igazság is csak azok számára való, akik egyforma törvény szerint, a munka és jogegyenlőség alapján, becsületesen akarnak egymással élni és nem akarja egyik a másikat kihasználni, kizsákmányolni, vagy éppen kiélni. Szükségtelen talán bővebben fejtegetnünk, hogy népünk egy részét, különösen a szerencsétlen ipari munkást a proletárdiktatúra becsapta, falnak vitték saját vezetőik. A boldogulás, a jobb fizetés, a könnyebb élhetés és a politikai uralomrajutás mézesmadzagával a hazátlan agitátorok becsalogatták őket az erkölcs és hazaellenes kommunizmusba. Hasztalan beszéltek a józanok, a munkás nép nem hitt nekik, elgázolt mindent és elvakítva a csalétekül odavetett magas munkabérektől, tüskén-bokron át követte a népámítókat. A polgároktól elszedték a vagyont, szorgalmas munkának gyümölcsét és munkanélküli segély vagy felemelt munkabér cimén szétosztották azt híveik között. Az elvakult munkásság nem vette észre, hogy ez a segély és az a felemelt bér csak vesztegetés, amelyért a maszlagolók nem munkát és termelést, hanem politikai támogatást kérnek cserébe. Azt hitte, hogy ez az állapot így fog tartani. Nem gondolt arra, hogy ez csak szemfényvesztés. Nem vette észre, hogy neki azt a sok pénzt nem a termelés hasznából, hanem az elrablott polgári vagyonból fizetik. Nem jött reá jómódjában, hogy ha ez a sok elrablott tőke elfogy, akkor be kell következni a bukásnak, a nyomornak, mert ha az elköltött tőke helyébe a munka nem termel újabb javakat, akkor be kell állania a legborzalmasabb nyomornak. Amit a józan ész előre látott, a kommunista uralmat megdöntötte a saját bűne: a pénz elértéktelenedése, a termelés pangása, a gazdasági csőd. Örökségül nem hagyott mást hátra, mint zavaros pénzügyi helyzetet, üres pénzszekrényeket, elértéktelenedett és hamisított pénzt, eladósodott, kifosztott üzemeket és egy rossz termést, mert a rendes termeléshez hiányzott ősszel és tavaszszal a munkaerő és a munkakedv. A gyárak a szén, az anyag és a pénz hiánya miatt megállottak, ezrekre menő munkások kereset nélkül maradtak és kétségbe esve állanak itt pénz, élelem, tüzelőanyag és remény nélkül a tél küszöbén. A magyar munkásság higgadtabb és józanabb része ma már belátja, hogy be lett csapva. Kiábrándult a kommunista apostolokból, elhiszi már, hogy elgaloppirozta magát. De mi haszna a kilátásnak, mikor itt a tél, élni kellene, de nincs kereset? A legyöngült tőke nem birja tovább fizetni a romboló idő alatt adott munkabéreket. Az élelmiszerek árai pedig nem csökkennek, tehát még akinek munkája volna és van, az sem tud eleget keresni. Lehet-e ott nyugalom és megértés, ahol lefelé mennek a fizetések és munkabérek, de felszöknek az élelmiszerek árai? Lehet-e ott megbékülés, ahol a falu és a gazdaközönség részvétlenül nézi, sőt kihasználja a város nyomorát? Ha mi polgárok és gazdák nem tudunk okosak és emberiesek lenni, hanem a magunk meggazdagodása kedvéért, nem engedve az árakból, éheztetéssel büntetjük a megtévesztett, kenyérnélkül maradt munkásságot, akkor vétünk nemcsak magunk ellen, hanem hazánk ellen. A gazdaközönségnek, illetve a falusi gazdáknak morális és hazafias kötelessége, hogy ebben a válságos időszakban minden lehetőt elkövessen, hogy az élelmiszerek árai csökkenjenek és lehetővé tegyék a megélhetést, mert egy éhségforradalom menthetetlenül elsöpör mindnyájunkat. A gazdaközönség jó lelkületére és józan felfogására appellálunk. Ne vakítsa el őket a vagyonszerzés vágya, a pénz éhsége, ne ragaszkodjanak a mai magas élelmiszerárakhoz. Még van remény, hogy helyre tudjuk pótolni a bajokat, de becsületesen kell gondolkozni, nem szabad egymást kihasználni, vagy éppen kiélni. A gazdaközönség józanságán, mérsékelni tudó, tiszta és önzetlen belátásán függ, hogy ezen ellentétek kiengesztelődjenek. A kibírhatatlanul fölsrófolt élelmiszerek és a horribilis marhaárak csökkenésével sok bajt és gondot lehetne elhárítani. Az államhatalom nem képes lejebb szorítani az árakat, de igenis képes arra a falusi gazdaközönség józansága és belátó hazafisága. Ne kényszerítsék az államot, hogy a rekvirálás fegyveréhez nyúljon és így akarja a nyomorgók olcsóbb ellátását biztosítani. Ha olcsóbb lesz az élelem, olcsóbb lesz a munka, olcsóbb lesz a megélhetés s ezzel megalapozzuk hazánk újjászületését. Felszólalásunk aktualitását szükségtelen talán még további kommentárokhoz fűzni. Aki meg akarja érteni intencióinkat, az megfogja érteni. Mint mindig, úgy ez alkalommal is, amidőn létjogosultságunk érdekében állást kell foglalnunk, felemeljük szavunkat és megalkuvást nem ismerő szókimondással és mindig csak az igazságot kereső módon igyekezünk a bajokat feltárni és annak orvoslására tőlünk telhetőleg az útirányt megjelölni. Ez hivatásunk, kötelességünk. A mostani kétségbeejtő helyzetet leszögezve, szintén arra használjuk fel, hogy hazánk és mindnyájunk békessége, boldogulása, a fenyegető újabb nyomorúságok elhárítása érdekében felszólaljunk azon reményben, hogy felszólalásunk meghallgatásra talál és eredménnyel fog járni. Ez a legfőbb óhajunk! Mezőgazdasági ingatlanok haszon* bérletének meghosszabbítása. A magyar kormány 1919. évi 4344. M. E. szám alatt rendeletet adott ki a mezőgazdaságilag mívelt ingatlanok haszonbérletének meghosszabbítása tárgyában. A rendelet kiadását már rég várta gazdálkodó közönségünk. Valóságos káosz uralkodott immár a bérleti viszonyokban; a földtulajdonosok és haszonbérlők nem tudták magukat mihez tartani. Ezt a bizonytalanságot célozza megszüntetni a kiadott rendelet, amelyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében leközlünk a következőkben: l- §• Mezőgazdaságilag mivelt ingatlanokra vonatkozó haszonbérleti szerződések, amelyeknek szerződésileg megállapított vagy az 1209/1918. M. E. számú (a Budapesti Közlönynek 1918. évi március hó 23. napján meg-