Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-01-20 / 3. szám

H PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű füg-getlen hetilap. 1=1 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulaj (Ionos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Okos és rendszerető ember előbb az egyik dolgát végzi el és csak azután kap másikba, előbb az egyik tervét hajtja végre és csak azután fog a másiknak megvalósításához. Ha második tervét tolja előtérbe, mielőtt az első a megvalósítás stádiumába lépett, akkor ezt valószínűleg el keli, vagy el akarja ejteni, vagy pedig a másodikban ürügyet keres az elsőnek megsemmisítésére. A kormány okos és rendszerető em­berekből áll. Ha tehát második munka­tervet dobott a közvéleménybe, mint fé­nyes rakétát, akkor bizonyosan azért tette, hogy első munkatervének (melynek ked­véért az ország élére állíttatott) meg­valósítását megakadályozza. Ha komolyan venné e munkatervet, már feloszlatta volna azt a bandát, mely életbe léptetésének útjába akadályokat gördít. Akar szép, fényes munkatervet, mely­lyel sok hivet, hatalmának biztos, erős támaszokat szerezhet, melyet sem odaát, sem fent nem ellenezhetnek, és amely az első munkaterv keresztülvitele után realizálható? íme egy ilyen munkatervnek igen szerény része. Oldja fel a magyar föld jó részének megkötöttségét. Vásároljon össze az állam nagykiterjedésű, termékeny szántófölde­ket, parcellázza maga nyerészkedő, föld­drágító bankok közbenjárása nélkül. Tele­pítse vissza a parcellázandó birtokok egyik részére Amerikába szakadt véreinket, a másik részében pedig a harctérről haza jövő, Föld nélküli Jánosoknak juttasson otthont. Tegyen célravezető intézkedése­ket, hogy a többtermelés necsak cikkek és könyvek tárgya maradjon, hanem élő valósággá váljon. Változtassa meg a gaz­dasági rendszert oly módon, hogy az élet nálunk könnyebb, elviselhetőbb és kelle­mesebb legyen, mint eddig volt, hogy az élelmicikkeket olyan áron kaphassuk, mint a nyugati országok lakói kapják. Ha ezeknek gazdái nem pusztulnak bele, a mieink sem szegényednek el tőle. Szüntessék meg egy társadalmi osz­tálynak a többiek rovására történő favo­rizálását. Ne tartsák el e renyhe, köny­nyelmü, csak dorbézoláshoz hivatást és kedvet érző tömeget a társadalom költ­ségén. Állítsanak helyükbe olyan embe­reket, akik dolgozni tudnak és akarnak. Gyakoroljanak felettük erélyes, de igaz­ságos ellenőrzést, hogy tényleg lelkiisme­tesen dolgoznak-e. Fejlesszék nagy arányokban azon iparágainkat, melyeknek produktumai szomszédainknak a közszükséglet és köz­fogyasztás tárgyait alkotják. A nyerster­mékek és ezek fokozott mértékben törté­nendő exportja megjavítja valutánkat, növeli pénzünk vásárló értékét és lassan­kint pokolba sülyesztik e pokoli drága­ságot, melynek réme az eljövendő béké­ben is fenyeget. íme egy szép munkaterv szerény részecskéje, melyet folytathatnék. De mi­nek folytassam én? Folytassák ők, kik jobban értenek hozzá és hatalmuk is van megvalósítására — h?„ akarják. Nánik Pál dr. Kovácsics Sándor ki­tűnő munkáját ismertetve, igen alapos cikkben mutatja ki, milyen veszedelmes melegágyai az egészségtelen lakások a tuberkulózisnak. E téma megérdemli, hogy a fővárosi és vidéki sajtóban ál­landóan foglalkozzanak vele, mert az eszme csak úgy ölt testet, ha a sajtó munkásai magvait állandóan vetegetik. A háború olyan rendeket vágott a magyarság termésében, hogy mindent el kell követnünk a végből, hogy a halál kaszájába minél több csorbát csináljunk. Eddig is tudtuk, hogy a nedves, rosszul szellőzött, túlságosan zsúfolt la­kások tenyésztik a gyilkos bacilusokat. De mit tehetünk ellene? A szegénység a sötétségnek, a piszoknak, bűznek, lelki és testi nyomorúságnak ördögi dajkája. A mérsékelt jólét, világosság, a tisztaság, a lelki és testi épség gondos ápolója. Akiknek hatalmában áll, szüntessék meg a fentebb vázolt módon a nyomort, akkor megszűnik a sötétség, a piszok és a bűz is, a bacillusok melegágyai. Adjanak a községi és járási ható­ságnak törvényes beleszólási jogot a falvakban is az új lakóházak építésébe. A törvény csak száraz, arra való helyen engedje meg új házak építését. Ugy mint a háború idején megállapították az élelmi szerek maximumát: állapítsa meg a tör­vény az építendő házak ablaki méretének minimumát. A házak építésébe falvakban is csak úgy foghassanak, ha azok tervét valamely hatósági mérnök előzetesen felül­vizsgálta. Falusi papok, tanítók, jegyzők tart­sanak felvilágosító előadásokat a szellőz­tetés életbevágó fontosságáról, értessék meg híveikkel, hogy a szellőztetés nem kergeti ki a meleget a szobából, mert az állandó fűtés tartósan átmelegíti a falakat és az ablakok bezárása után 2—3 perccel ismét olyan meleg lesz a szoba, mint előbb volt s így tovább. Kövessék az amerikai papok példá­ját, akik sippal, dobbal, nádi hegedűvel, mozival csalogatják híveiket az efféle ismeretterjesztő előadásokra. Hiszen az ő érdekük, hogy minél több hivük ma­radjon életben. Holt hívüktől csak egy­szer húzhatnak hasznot: a temetéskor, de az élőktől minden évben. * * * Sohasem tudtam, miért áll hazánk­ban a földmivelés olyan „magas" szín­vonalon. E héten kaptunk erről felvilágo­sítást. A földmivelésügyi miniszter kiad egy újságot, melynek célja a racionális gazdálkodás ismeretét a nép között ter­jeszteni. Ennek a gazdasági szaklapnak főszerkesztője: Szabó Endre jó nevü költő, felelős szerkesztője Papp Viktor esztetikus. Szabó Endre valószínűleg rimbe szedi a gazdasági tudományt, hogy mit csinál Papp Viktor, az eszteti­kus, azt nem tudom. Mit szólnának az építészek, ha szaklapjuk élére egy fuvola­művészt és a vegyészek, ha tudományos folyóiratuk vezetőjévé egy zeneszerzőt tennének? Ám adjanak a hatalmasok kedvelt híveiknek és háziköltőiknek szine­kúrákat, de akkor állítsák őket olyan helyre, hol, ha nem használhatnak, leg­alább nem ártanak, ahol egy rátermett szakembert nem szorítanak ki helyéből. v. i. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában.

Next

/
Thumbnails
Contents