Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-01-20 / 3. szám

Két hangverseny. Egymásután két kultur-egyesületünk állott sorompóba, hogy a közönséget nemes szórakozásban részesítse. S a közönség, amely — eltekintve rövid szini szezonunktól — oly hosszú időn át nélkülözni volt kénytelen a szellemi élvezetet, mindkét estén tömeges megjelenésével dokumentálta, hogy nálunk a szép és jó mindenkor szives fogadtatásra talál. A leányegyesület mult szombaton, a Jókai-kör kedden tartotta a Griffben estélyét. Örömmel állapítjuk meg, hogy a közönség és műsor mindkét estén méltó volt egymáshoz. A közönség a lelkes pártfogásban, a műsor a nyújtott nivós élvezetben. De jól járt a harmadik: a jótékony cél is, amelyért mindegyik egyesület estélyét rendezte. A hangversenyekről a következőkben számolunk be: A Leányegyesület estélye. A Pápai Önképző Leányegyesület folyó hó 12-én a Griff-szálló nagytermében tartotta meg egyáltalán nem reklamirozott estélyét, amely azonban annál nagyobb hatást váltott ki a meglepett és ilyen magas művészi nivón álló számokat nem váró közönségben. A műsor, melyet előre szintén nem közöltek, a következő volt: Bogár István főgimn. tanár tartott rövid, szellemes felolvasást — már csak a rövidségéért is külön elismerést érdemel —, melyben ügyesen vonatkoztatta Petőfi költészetét a mai háborús időkre és ezzel kapcsolatban Petőfit németre átültetve is bemutatta. Utána következett Löwensíein Szerus. Gyönyörű hangján néhány magyar mtídalt énekelt (Molnár Kálmántól) temperamentummal, érzéssel és tudással, majd Sztambul rózsájából részleteket és egy szép bordalt. Utána az egylet tehetséges tagja: Kohtx Irma következett, Villányi Andornak „Az önkéntes" cimü párbeszédét adván elő. Szépen mutatkozott be mellette kis szerepében Eibetischüiz Olga. Azt hisszük, nem követünk el sértést a többi szereplő művésszel szemben, ha azt mondjuk, hogy most következett az est fénypontja: Weltner Ármin bécsi operaénekes éneke. A fiatal énekművész olyan hanganyaggal és tudással rendelkezik s olyan természetesen és könynyedén énekli a legnehezebb áriákat, hogy nem tudjuk, mit bámuljunk rajta jobban: acélos hangját, zengő orgánumát (bariton), vagy kiforrott tudását ?! Mindhárom együttvéve művészien tökéleteset produkált. Ha nem váltotta volna ki belőlünk a lelkesedés legmagasabb fokát Weltner Ármin, úgy bizonyosan megcselekedte volna ezt Kalasay Zoltán zongoraművész igazán vérbeli művészre valló játéka. Ilyen technikai készséget és színezni tudást ritkán hallunk. Végül dr. Hirsch Jenő dr. mutatkozott be előttünk, eddig nem ismert oldaláról. A Modern Színpad két sikerült Boros-kupléját adta elő igen kellemesen csengő hangon és kitűnő mimikával. Vétenénk az igazság ellen, ha a legnagyobb elismerés hangján meg nem emlékeznénk a mi kedves házi művészeinkről: Kiss Józsefről és Révész Arnoldnéról, akik mesteri kíséretükkel simultak az énekekhez. Kis József Weltner énekét, Révészné pedig Löwenstein k. a.-t kisérte. A fényes programmot Ungár Mihályné és Klein Jolán választmányi tagoknak és Révész Arnoldné alelnöknek köszönhetjük. A hatás pénzügyi szempontból is szépen mutatkozott, mert pár 100 koronával növelte az egylet jótékony alapját. A Jókai-kör hangversenye. A Jókai-kör f. hó 15-iki fényes estélyének nagy műértelemmel összeállított műsorát Gáty Zoltán hangulatos kantateje: Ima a békéért nyitotta meg. E minden tekintetben sikerült, zenei gondolatokban bővelkedő kompozíciót a ref. tanítónőképző-intézet válogatott kara a szerző vezetése mellett precízen és harmonikusan adta elő, mint egy évek óta összeszokott, gondosan betanított zenekar. A magánszólamok énekesnői: Patai Margit és Balla Mariska, valamint a kisérők: Horváth Rózsi, Liszkay Ilona és Rácz Erzsi méltók voltak mesterükhöz. A kantaté után Tomor Árkád néhány mély gondolatokban gazdag költeményét adta elő. Verebélyi-Marsó Lászlóné Santuzza dalát, Tosca imáját, Gounod Repertinját, Grieg Solweig dalát gyönyörű, iskolázott hangján, a közönséget fascináló hatással énekelte. A Repertint Gáty hegedűn, Kis József zongorán, Kőrös Béla harmoniumon, a többit pedig Kiss József kisérte a tőlük megszokott művészettel és virtuzitással. A közönség zugó tapsára és szűnni nem akaró zajos ovációjára a bájos művésznő még néhány műdallal kedveskedett ráadásul a lelkesedésben határt nem ismerő közönségnek. Kiss József Liszt Rapszódiáját adta páratlan technikával, egész lelkével beleolvadva a kompozició gondolataiba. Még elölte illusztris vendégünk: Pékár Gyula lépett a pódiumra. A közönség hatalmas tapsorkánnal üdvözölte a kitűnő irót, ki Jókai első házasságáról tartott felolvasást lebilincselő, a lelkekbe markoló módon. Dr. Kőrös Endne pedig néhány megható, bájos költeményének szép előadásával gyönyörködtette a tapsokból ki nem fogyó közönséget. A páratlan sikerű estélyt elragadó élőképek fejezték be, melyekben Bélák Rózsi, Gárdos Panni, Gráf Mariska, Hortig Landa, Horváth Rózsi, Jerffy Magduska, Jeszenszky Helén, Karlovicz Ilus, Mayer Iduska, Szeőke Judit, Tompa Bözsi és Viz Vilma nyújtottak a közönség bámuló szemeinek ritka gyönyörűséget. Az előképeket művészi hozzáértéssel Tar Gyuláné rendezte. KARCOLAT a mult hétről. Csak kitartás! Jóeleve tudtuk és teljesen el voltunk rá készülve, hogy a mostani különbéke-tárgyalások alkalmával az ánglius minden lehetőt elkövetni fog arra nézve, hogy az meghiúsuljon és minden eszközt felhasznál a tüzet továbbra is éleszteni, de hogy még annyi hamiskártya áll rendelkezésére, melyet a béke serpenyőjébe tud beledobni, erre valóban nem számítottunk. De azért mind hiába való erőlködés. Ugy látszik az a céljuk, hogy elveszítsük türelmünket és kitartásunkat a jó ügy érdekében, próbára akarják tenni lelkiismeretünk tisztaságát, de mindhiába, célt nem fognak érni. Húzni, halasztani tudják majd a békekötést, de ebbe a vitus-táncba ők fognak belefáradni és drágán fogják megfizetni azt az ördöngös táncot, melyet most járnak és járatni szeretnének velünk is, ha mi is belemennénk a csapdába. Hogy pedig ebbe a csapdába ne kerüljünk, egyedüli mód és eszköz „a kitartás". Mi biztosak vagyunk abban, hogy ha mi kitartunk, jobban mondva összetartunk, bármennyire ütik és verik a mellüket, végeredményében ők fogják húzni a rövidebbet, és ezt a rövidre húzást drágán megfizetni. Mindenki láthatja, aki nem vak, hogy az összes harci felek a békét nemcsak kívánják, de sürgetik is. Mégis mit kell tapasztalnunk? Azt, hogy „a pénz vakít". Még mindig akadnak gonosz és kapzsi emberek, kik az aranycsörgés hallatára még az utolsó vonaglásból is felélednek és képesek halálos óráikban a legvakmerőbb tettek elkövetésére. Ezzel a hasonlattal azt akarom jelezni, hogy az ántánt néhány cinkosa igen jól tudja, hogy elvesztették a játszmát és a talaj már inog alattuk, de ők ezzel nem törődnek, végső leheletig űzik a mesterségüket és amikor látni fogják, hogy számukra már nincs menekvés, akkor vagy eltűnnek a láthatárról mint a kámfor, vagy pedig „mea culpá"-val fogják ütni a mellüket, azzal, hogy nem ők voltak a ludasok, hanem azok, akik elpárologtak a láthatárból. Ennek az időnek „be kell következnie". Ezek után a stiklik után, melyeket eddig az ántánt részéről tapasztaltunk és még most is tapasztalunk, mindenre el lehetünk készülve. Csürni-csavarni fogják a béke korongját addig, amig lehet, de egyszerre csak beleesnek saját ásta vermeikbe és akkor „finita la komédia". Hogy pedig ezt minél előbb megérhessük és minél előbb ebbe a kényszerhelyzetbe jussanak, a mi feladatunk. Nem nehéz a feladat. Értsük meg egymást! Hogy ez minél hamarább bekövetkezzék, csak egy jelszavunk legyen, és ez: — Csak kitartás! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború alatt zálogjogilag teljesen be lett keblezve. Az hirlik, hogy Pápa városa jövő évi költségvetése mint halasztási indítvány lesz letárgyalva. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza, orsz. képviselőnk teljes felszereléssel indul a választói jog küzdelmébe. Az hirlik, hogy a polgármester nyugdíjazása halasztási záradékkal lett ellátva. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány várakozási illetékkel lett szabadságolva. Az hirlik, hogy a rendőröket újra biztattatják az államosítással. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a vád és terhek következményei alól fel lett mentesítve. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában az alkalmazottak jól vannak élelmezve. Az hirlik, hogy Pápán a rekvirálók sok szomorúságot kénytelenek rekvirálni. Az hirlik, hogy Pápán a leányegyesület estélye után egy társaság az étteremben zajos tombolát rendezett. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a női alkalmazottak nem jól vigyáztak a tojásokra. Az hirlik, hogy Pápán a Jókai-kör estélyén a helyek szűkítve voltak. Az hirlik, hogy Pápán az árdrágítókat szerecsen-mosdatással büntetik. Az hirlik, hogy Pápán a tojások között záp-járványt konstatáltak. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar árát fel-, az adagokat azonban le-emelik. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban etetési tanfolyamot fognak berendezni. Az hirlik, hogy Pápán a közvilágítás kritikán aluli sötétséget provokál. Az hirlik, hogy Pápán a lakosság a kereskedőknél petroleumforrásokat keres, de sehol sem talál. Az hirlik, hogy a darutollas legények azt tapasztalják, hogy a borban már nem igazság, hanem drágaság van.