Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-05-12 / 19. szám

Színház. A szini évad rossz auspiciumok között kezdődött. Az első három előadás majdnem teljesen üres színház előtt folyt le. A szinházkedvelő közönség lelkesedését nagyon lehűtötték a felemelt helyárak. De aztán mégis győzött a jobb belátás. Az elfogulatlanul gondolkodó emberek végül mégis belátták, ha mindenki drágít, a szinházdirektor nem maradhat ki az árdrágítók díszes sorából, mert neki sem adnak semmit sem olcsóbban, mint a civil publikumnak, így aztán hétfőn meglehetősen megtelt a színház, azóta pedig egyre fokozódik a színház látogatottsága és minden este egészen megtelik kis madárkalickánk. Vasárnapi hó 5-én d. u. a „Legénybucsu"-t telt, este a „Vandergold kisasszony M üres nézőtér előtt játszották, pedig mindenki veszített, aki Kis Cecil remek alakítását nem látta. A hétfő este hozta meg az első igazi sikert. A népszerű és közkedvelt Molnár majdnem egészen telt színházat vonzott. Villányi Andor nagy hatásokat kiváltó színművében „Királynőm, meghalok érted" Borinszky szerepében minden részletében kidolgozott elsőrendű alakítást mutatott be. A második felvonás zárójelenetét mély érzéssel adta. Kis Mariska utolérhetlen „Szépasszonya" felcsigázta várakozásunkat, de várakozásunk nemcsak kielégülést nyert, hanem felülmulta is azt. Bájossága megejtő, szeszélyessége kedves, mint egy dédelgetett gyermeké. Beszéde zengzetes, szivünkbe markoló. Nem játszik, átéli, átérzi, amit mond. A szerelmi mámor, a féltékenység, az elkényeztetett disznő kedveskedő durcássága, a féltékenység, az odaadás, a kitörő szenvedély, a méltatlankodás, a felkorbácsolt harag egyforma igazsággal tükröződik vissza arcáról és nagy, beszédes szemeiből és zeng ki szavaiból. Ungvári erőteljes Grumoff Iván volt. Pogány Béla Leonid orvos szerepében kiváló művészi alakítást nyújtott és nemes önmérsékletet tanúsított, a harmadik felvonás főjelenetében, midőn bűnös manipulációi napfényre kerülnek, mély hatás keltett. Kisebb szerepeikben Endrődy, Nádasy Mici és Burányi Albert derekasan kiegészítették a kitűnő összjátékot. Kedden két kedves régi ismerőst üdvözölhettünk a színpadon: Lehár bűvös-bájos daliamu „Vig özvegy"-ét és a pápai közönség régi kedvencét: Kállay Jolánt. A közönség és a művésznő egyaránt mélyen érezték a kedves viszontlátás örömét. Jó kedve áthatotta alakítását is, játékban és énekben tökéletes volt. Nem hisszük, hogy Glawari Hanna szerepét bárki jobban adhatná. Molnár Danilója kitűnő alakítás. Dezső (Mirko) és Endrődi (Nyegus) sokat foglalkoztatták a közönség nevető izmait. Kállaynak, Örvössynek igen jó estéjük volt. Lantos Lolla és Telekán szerepük énekrészét nagy hatással látták el. A szépszámú közönség egész este alig fogyott ki a tapsból. Szerdán az „Iglói diákok", Farkas Imre özönvíz előtti limonádé izü darabja kisértett újra. A jó, háborús közönség ettől is el volt ragadtatva és sokat nevetett Endrődi (pedelus) és Molnár (Odrobina) jóízűen előadott mókáin, Pogány (Kostrapszky) hatásosan elmondott körmönfont okoskodásain, gyönyörködött Örvössy (Holéci Pista) énekében és a daliás Kállay (Pali) és az ennivalóan kedves Szigeti Annus (Éviké) poétikusan alakított idilljében. Ungvári Miklós a mámorból ébredést és a részegség félig öntudatlan állapotát művészileg ábrázolta. Megérdemelt sikert aratott Pécskay. Utassy Gizinek és Szigeti Tercsinek szép táncát a közönség zajos kívánságára meg kellett ismételni. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség sokat tapsolt és kitűnően mulatott. Csütörtökön Martos Ferenc és Jacobi Viktor dallamos és mulatságos librettóju operettje a „Leányvásár" került színre Juhász Margittal, Kis Cecillel, Örvössyvel és Kállayval a főszerepekben. Megjelenik a színpadon a szubrettprimadonna operett-tengerészegyenruhában, trikóban és selyem úszónadrágban, kíséretében 8—10 többé-kevésbbé (inkább többé, mint kevésbbé) csinos kóristalány, hasonlóan trikóban, de cérna nadrágban — és kész a siker, bedől a jó közönség, mely frenetikus lelkesedéssel tapsol. A második felvonás végén a multi milliomos lánya kész követni az egyszerű fűtőt (csak később sül ki, hogy amolyan talmi-fütő volt) a Fidzsi szigetre, de fejedelmi, fényes, sleppes ruhában készül az útra. A jó közönségnek ez is tetszik. Talán naiv gyermekek seregének: a tömegnek éppen a meseszerüség tetszik, mely kiragadja lelkét a sivár valóságból egy hazug, de szebb, képzelt világba. — Egyébként Juhász Margit zengő, szép szavával, szerepének művészi interpretálásával teljes illúziót keltett. Kis Cecil elragadóan pajkos, kacér, temperamentumos Bessy volt, amilyen szobalányt sok garszonember kívánna magának. Örvössy (Tom) ezen este nagyot nőtt szemünkben. Kállaynál sikerültebben még senki sem alakította a bamba gróffiut. Dezső és Endrődi kifogástalanok voltak. Az előadás magas színvonala a legszigorúbb elfogulatlan kritikát is megállja. Pénteken, e hó 10-én Heltai Jenő vígjátékát, a „Tündérlaki lányok"-at láttuk. Kis Mariska Boriska szerepében a fájdalom, merengés, töprengés, az ébredező, eltitkolt, majd kitörő szerelem, a felháborodás, harag, kétségbeesés, aggodalom és - megnyugvás mimikai és szóbeli kifejezéseit könnyen megtalálta, nem is kereste, mert lelkéből fakadtak. Medgyessy Erzsi éles körvonalakban domborította ki a lánya becsületén élősködő anya alakját, ki egy szóval sem ellenzi, midőn a család szemefénye és dédelgetett kedvence, az ártatlan 16 éves Sárika szintén fel akarja testi és lelki érintetlenséget érte áldozni. A költő szellemes kiszólásait kissé túlságos vastagon húzta alá. Szigeti Annus Sári szerepéből mindent kihozott, amit belőle kihozni tudott, és igen sokat tudott. Rozsai Russy, Nádassy Mici, Homokay Gabriella, Ungvári Miklós, Örvössy Géza és különösen Pogány Béla igen jók voltak. Pogánynak sikerült az emberi bornirtság és nyárspolgári önzés hű képét elénk állítani. A kitűnő előadás zsúfolt házat érdemelt volna. Szombaton a Csárdáskirálynőt játszották, amelyről jövő heti számunkban referálunk. v. i. Hirdetmény. A Pápa-ugodi hitbizományi uradalom igazgatósága nevében közhírré teszem, hogy az uradalom Kálvária melletti fatelepén az aprított tiizifa s az égetett, illetőleg oltott mész kicsinyben való darusítása készpénzfizetés mellett 1918 május 21-én veszi kezdetét. Az érdeklődők közvetlenül a fatelepen levő eladási irodához forduljanak. Pápa, 1918 május 10-én. Wüesf Ferenc uradalmi jószágfelüyyelő. A cipészek árszámítása. — Válasz a Pápai Lapok közleményére. — Amíg a fővárosi lapok némelyike irt minden szakszerűséget nélkülöző cikket a „cipőuzsoráról", addig azon nézeten voltunk: „akinek nem inge, ne vegye magára", de a Pápai Lapok mult számában a pápai és körzetünkhöz tartozó közönség érdekét akarja védeni a mi rovásunkra, ez már csak reánk, egyéni tisztességünkre, becsületünkre irányul, erre már kell, hogy magunkat védelmezzük, a hamis állításokra rámutassunk s a közönséget a tények állásával megismertessük. A P. L. Bőr cimü cikke után indulva — egyes megjegyzéseire nem is reflektálva — első sorban is kijelentjük, hogy a város által az ipartestülettől kért névsor — kik hajlandók a beérkezett 254 kg. zsíros bőrt és 32 kg. talpat maximális áron elkészíteni — nem 83, hanem csak 50 nevet tartalmazott (ámbár, mint utólag megállapíttatott, minden iparos vállalja) és ezen kisebb névsorban a Tisztviselők Szövetkezete is bennt van. Ez a „sprelem

u tehát rágalom, mely csak rosszindulatból Íratott. — Ellenben a „turpisság" az tényleg fennáll. Mi pápai lábbeli iparosok mult hó 23-án az ipartestület helyiségében értekezletet tartottunk a célból, hogy a hatóság átiratára megállapodjunk abban, miszerint a város által maximális árban adandó felsőbőrből és talpból mennyiért tudunk prima minőségű cipőket készíteni. Ezen értekezletünkön a Tisztv. Szövetkezetet Tánczos Antal úr képviselte, ki a tárgyalás folyamán az általunk előirányzott árakat szorgalmasan lejegyezte. Mondanunk sem kell, hogy mi nem versenytárgyalásra készültünk, csak prima minőségű cipő kivánata állt előttünk; minden maximális árban nem kapható kelléket a ma beszerezhető árban vettünk föl, mely 102' 10 korona összegre rúgott. Ehhez hozzá vesszük a cirka 12 koronát kitevő felső bőr és talp értékét, hozzácsatolva 30 korona polgári hasznot, a cipő tényleg 145 koronába jönne. — De mikor kiküldötteink a feldolgozásra váró nyers anyagot látták, ^ kijelentették, hogy a talp hulladékából kéreg, ráma és saroknak való is jut, mely három tétel az előirányzott 30 korona helyett csak 3 koronába kerül, tehát egymagában 27 koronával apasztja a kalkulálást és a cipő ára 118 koronára redukálódik. — Ha még ebből levonjuk a zsiros bőrhöz nem okvetlenül szükséges közép vászon árát 6 koronát, végösszeg 112 korona lenne. De most jön a „turpisság/" Mire ajánlatunk a városi tanács elé került, már ott a Tisztviselő Szövetkezet elnöke, dr. Kapossy Lucián úr által szignált beadvány is volt, mely szerint ők 96 koronáért hajlandók a kérdéses cipőket elkészíteni. Tudni kell, hogy a Tisztviselők Szövetkezete altruista alapon áll, adót nem fizet, a központok részéről mindennemű kedvezményben részesül és állítólag azért dolgozik haszon nélkül, hogy tagjait olcsó holmikhoz juttassa. — Ezzel szemben mi iparosok direkt és éndirekt nagy és terhes adót fizetünk, némelyik közülünk tized magával ül az asztalhoz és munkásainkat is jobban kell díjazni. — Ha tehát mi szövetkezet volnánk, akkor a 30 koronás polgári haszon eltekintésével 82 koronáért készíthetnénk a Tisztviselők Szövetkezete által 96 koronáért vállalandó cipőket. Hogy ezek után mit ért és mit lát a „Bőr" tisztelt írója, az nem reánk tartozik, de a közönségnek azt adhatjuk értésére: amint a felsőbőr és talp 130 korona helyett maximális beszerzés lehetősége mellett 12 koronába jön, a kéreg, ráma és sarokbőr ugyancsak