Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-05-12 / 19. szám

Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A városi képviselőtestület f. hó 5-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagy termében rendkívüli gyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya volt dr. Rainprecht Antal főispán lemondása. A gyűlésen Sült József és Gyurátz Ferenc püspök ékes szavakban méltatták a főispánnak kevés idő alatt szerzett sok érdemét. Indítványukra a közgyűlés kimondta, hogy a főispánt a vármegye közönségének érdekében fölkéri lemondásának visszavonására, átiratot intéz J V Veszprém városához és az alispánhoz, f

melyben felszólítja őket, hogy az előbbi közvetlenül, az utóbbi pedig a szolgabirák, illetve a községi képviselőtestületek utján hasonlóképen járjanak el. Főispánunk csak tíz hónapja áll vármegyénk élén. Ezen kevés idő alatt többet tett a vármegyéjéért, különösen a rokkantak, hadisegélyesek, hadiárvák érdekében, mint sok más elődje tiz év alatt tett volna. Ezen kevés idő alatt eltörülhetien betűkkel irta be nevét minden jobb érzésű ember szivébe. Nem hiába ment át nemes szive a világháború poklának tüzén, a kórágy hosszú, kinzó szenvedésein, emberszerető lelke olyan érzékeny és fogékony az emberi szenvedések iránt, hogy a legcsekélyebb érintésre megrezdül. Mi pápaiak különösen hálásak lehetünk iránta. Még egy főispán sem méltatott bennünket ennyi figyelemre, még egyik sem tartózkodott annyiszor és oly sokáig városunk falai között. Tudja, érzi, hogy itt őszintén tisztelik, szivből szeretik, hogy itt mindenki örül jövetelének. Hiszen minden lakás melegebb, világosabb, otthoniasabb lesz, ha egy okos, kedves, jó, melegszívű ember jelenik meg benne. Mikor jön, nem tölti idejét kizárólag a hivatalos irodák dohos aktái közt, vagy a magához hasonló társadalmi állású urakkal a fehér asztalnál, hanem érintkezésbe lép az eleven élettel, törekszik megismerni az emberi szerencsétlenséget és nyomorúságot eredő forrásuknál. Kitárja szobái ajtóit, bemehet hozzá boldogboldogtalan, gazdag, szegény, szerencsés, szerencsétlen, erős, gyönge, fölemelt fejű és porig lealázott egyaránt. A sors üldözöttjeit, a nyomorultakat mindig melegen résztvevő szívvel, barátságos, nyájas szóval fogadja és rögtöni segítséggel bocsátja el. Azért volna kívánatos maradása. Azért helyes a vasárnapi közgyűlés határozata. Reméljük, hogy főispánunk engedni fog a vármegye közönsége óhajának. Hiszen a régi, kissé megfejelt kormány kinevezése is elhárít minden akadályt ezen kívánságunk teljesítése elől. * * * A dolog természetes rendje úgy hozza magával, hogy előbb megalakul egy jótékony egyesület, bizottság vagy intézet, aztán gyűjtenek pénzt a humánus célra, mikor összeverődött az egyesület és összegyűlt a pénz, akkor aztán esetleg néha adnak a rászorultaknak is. (Igen gyakran egészen más célra fordítják a közönség zsebéből a jótékonyság cégére alatt kimuzsikált pénzt.) Most az egyszer Pápán másképen történt a dolog. Már hetekkel ezelőtt megérkezett Pápára főispáni gyorssegélyképen egy nagyobb összeg a hadisegélyesek, hadi árvák és súlyos rokkantak támogatására, de a segélyezéseket még sem kezdték el. Miért ? Talán Pápán a hadisegélyezettek, árvák és súlyos rokkantak olyan jó módban úsznak, hogy segélyre egyáltalában nem szorultak ? Talán büszkék a támogatást elfogadni? Dehogy! A nyomorgók, a lerongyolódottak, a korgó gyomruak sohasem büszkék a segítség elfogadására, sőt szívesen nyújtják markukat, csak tegyenek bele valami értékeset. Hát akkor miért nem fogtak már hozzá a gyors segély gyors kiosztásához? Mert nem volt kéz, mely a segítő összegeket kiossza, mivel korábban nem tudták, hogy a segítséget kioszt(^ tulajdonosa fizetést fog kapni a kiosztásért. Mihelyt megtudták ezt, nyomban akadt több ilyen kéz is, mely hajlandó e karitatív munka végzésére. * * * A Hadigondozó Bizottság f. hó 5-én délután 5 órakor Martonfalvay Elek elnöklete alatt a városháza nagytermében értekezletet tartott. E gyűlésen az elnök bejelentette, hogy a népiroda a városházán, a segítő-irodával szemben levő helyiségben e hó 6-án meg fog nyitni és mindkét intézmény nyomban megkezdi működését. A népirodában, melynek igazgatója a Hadigondozó Bizottság elnöke, a hadisegélyesek, hadiárvák, súlyos rokkantak, jogi, vagy más tanacsot nyerhetnek, ügyes-bajos dolgaikban kezükre járnak, betegség esetében ingyenes gyógykezelésre és patikaszerrel való ellátásra módot adnak nekik, rendkívüli esetben gyors segélyt kaphatnak. A cél tehát nagy, szép és magasztos, de hasznot hajtó megvalósítása nagy körültekintést, éleslátást, élet- és emberismeretet, felekezetileg elfogulatlan gondolkodásmódot, különösen pedig melegen érző szivet föltételez. Az értekezleten az elnökség indítványára a nagybizottság egy szűkebbkörű, 30-tagu bizottságot választottak. E bizottság névsorának összeállítása nem felel meg mindeme föltételeknek, mert sokat bevettek a bizotságba, akinek nem kellene benne lenni, és sokan nincsenek benne, akinek benne kellene lenni. Például illő és méltányos lett volna a Hadisegélyző bizottság tagjait, akik hónapokon át naponként órákig nagy lelkesedéssel dolgoztak, e bizottságba bevenni. Ellenben bevettek sokat, kik soha karitativ munkával nem foglalkoztak, kik Pápán a viszonyokat és embereket nem ismerik, tehát azt sem tudhatják, kik szorultak rá igazán a segélyre és kik nem. A bizottságot egy-két benfentes ember állította össze, az értekezlet elé, mint rendesen szokták, kész listával jöttek. Ott a kijelöltek természetesen nem tiltakoznak ellene (csupán egy bizottsági tag jelentette ki, hogy hajlandó visszalépni), mert a legtöbb ember hiúságát Jegyezgeti a nagy megtiszteltetés, mások pedig restelnek kifogásokat tenni, mert nem akarják azt a gyanút kelteni, hogy a megsértett hiuságuk, a mellőztetés keserűsége szól ki belőlük. A népiroda élén szerettünk volna egy fiatal, tetterős, szociális érzékű férfit látni, aki ért az efféle dologhoz, aki ismeri jól a helyi viszonyokat, aki együtt tud érezni a szenvedőkkel, nyomorgókkal,, ügyefogyottakkal. De azért így is legszebb reményekkel nézünk a népiroda üdvös munkássága elé. Várhelyi Izsó. Hirdessen a „Pápai Közlönyében.