Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-04-14 / 15. szám

PA PA 1 Közérdekű fiig-g-etlen hetilap, B Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 Jí, félévre 8 Ií, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban es Nobel Ariuiti könyv- és papír-kereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A legtöbb ember a társas együtt­élésből, az őnfenntartási és érvényesülési ösztönből keletkező hibák és jó tulajdon­ságok csodálatos keveréke. A cselekvést , és a tettet megelőző megfontolást e hibák és jó tulajdonságok határozzák meg. Minthogy az ember életfolyamata a külön­böző lelki funkciókon kivül talán egymás­tól különböző cselékvésből áll, ritkán cselekedhetik sablon szerint, hanem min­den cselekvést egészen új, a többitől elütő megfontolásnak és tervnek kell megelőzni. Azért a cselekvés hatása, eredménye gyakran egészen más alakban és módon jelentkezik, mint ahogy azt mi vártuk. A cselekvő maga is egészen más szinben látja cselekedetét a cselekvés után, mint az akció előtt. Ha magánember követ el cselekede­teivel hibát és vele csak magának és családjának, vagy 1—2 embernek árt, ahhoz csak azoknak van köze, akiket e hiba érint. De ha magas állású köz­tisztviselő lő bakot, akkor ez méltán tehető a közvélemény előtt kritika tár­gyává, mert miatta gyakran sok ezer ember szenved, vagy szenvedhet kárt. Tudják, érzik ezt maguk is. Akik ön­kritikát gyakorolnak maguk felett, azok stoikus nyugalommal eltűrik mások kriti­káját is. Azért nem komédia az, ha az országgyűlésen egy képviselő erősen bírálja a miniszter dolgait, aztán pedig karonfogva mennek ki a képviselőházból. A képviselő nem ellensége a miniszter­nek, midőn a köz érdekében támadta őt, a miniszter pedig érzi, hogy megérde­melte a kritikát, így aztán jó barátok ' maradnak. Az ujságiró sem gyűlöli azt a dig­nitáriust, akinek egyik-másik eljárását a közügy érdekében boncoló kése alá veszi. E rovát vezetője is csupán a köz­ügy érdekében vélt cselekedni, mikor a polgármester egyik-másik hivatalos el­járását kritizálta, de azért sohasem felej­tette el, mit köszönhet neki Pápa városa. Most, midőn e hó 6-án tartott közgyűlésen beadta lemondását és a közgyűlés ismételt kérése után is szilárdan megmaradt lemondási szándéka mellett, hajtsuk meg érdemei előtt az elismerés zászlaját. Az ő polgármestersége alatt öbbet fejlődött Pápa városa, mint meg­előzőleg több évszázadon keresztül. Az ő nevéhez fűződik mindazon intézmény létesítése, mely Pápának városi jelleget kölcsönöz. Mikor mi a hosszú téli esté­ken i szobánkban, műhelyünkben napfény­hez hasonló világítás mellett szórakoz­hatunk, dolgozhatunk, míg sok ezer köz­ségben a petróleum hiányában a sötét­ben kellett mindenkinek tapogatódzni, vagy a tyúkokkal együtt lefeküdni; mikor télen­nyáron a jó, friss élethosszabbító tiszta forrásvízzel csillapíthatjuk szomjunkat, míg annyi más helyen tisztátalan, rossz viz veszélyezteti az egészséget és életet; midőn új modern városrészekben, az Erzsébet-városban, a tisztviselőtelepen sé­tálunk, ahol egészséges, modern lakások állanak rendelkezésünkre; midőn tikkasztó nyári napokon a szép Erzsébetliget­árnyas fasorai alatt találunk üdülést: lehetetlen hálával nem gondolni Mészáros Károly polgármesterre, akinek polgár­mestersége alatt mindez létrejött és aki­nek személyes része van mindezek létre­jöttében. Ha egyebet nem tett volna, mint a vízvezetéket megteremtette, már ezért a tettéért is kiváló, diszes helyet foglalna el az ő neve Pápa város történetében. Dr. Lővy László mult heti cikkében olvas­tuk, mily nagy volt a halálozás Pápán, mig lakosai a Tapolca piszkos vizét itták és mennyire csökkent azóta, mióta búcsúzó polgármesterünk a vízvezetéket berendeztette. A vízvezeték évtizedeken keresztül hány száz és ezer ember egész­ségét és életét menti meg! Amint a rossz, nedves levegőt kirekesztő lakás a halál csiráit növeszti és szaporítja: úgy a jó, szellős tágas lakás a boldog, egészséges, kényelmes élet tanyája. Az egészséges lakások szaporításának, a higiénikus város fej­lesztésének is azon úton kell haladni, melynek iránya Mészáros Károly polgár­mestersége alatt az Erzsébet-város, Er­zsébet-liget és a tisztviselő-telep léte­sítésében kijelöltetett. Azért olyan melancholikus érzelem­mel veszünk tőle bucsut, mint mikor egy igen-igen kedves családtag hosszú időre vagy örökre távozik körünkből. Azt kívánjuk, hogy utódja a fejlődés azon útján vigye Pápa városát előre, melyet ő a legnagyobb buzgalommal, a legmelegebb szeretettel egyengetett. * * * A kormány egy újabb keletű ren­delete értelmében újabb mentési akciót indít meg. Megszorult földbirtokosoknak kamatmentes kölcsönöket fog folyósítani, hogy a többtermelésre szükséges be­ruházásokra anyagi alapot nyújtson nekik, vagy pedig földbirtokokat terhelő adós­ságukat konvertálhassák. Ha ezen akció a háború által sújtott birtokosok támoga­tására és törekvő gazdák helyzetének szanálására fog szorítkozni: dicsérendő; de ha léha, rosszul gazdálkodó, uraskodó dzsentrik könnyelmű hajlamainak támoga­tására vesztegetik a polgárok pénzét: elitélendő az egész terv. Qui a bu, boíra. A háború alatt a legtöbb kis-, közép- és nagybirtokosnak volt bőven alkalma meg­tollasodni, kivévén azokat, akiknek birto­kát az ellenség betörései elpusztították, vagy a háború más módon közvetlenül sújtott. Aki nem használta fel a kínálkozó alkalmat, az élhetetlen, aki pedig a nagy háborús nyereségeket eltékozolta, könnyelmű. Az állam pénze pedig nem arra való, hogy könnyelmű és élhetetlen emberekre pazarolja, hogy a gavallérok­nak kártya- és turfveszteségeit fedezze és a táncosnők budárjainak kéjeit meg­fizesse. * * * Seidler a minap azzal vigasztalta a korgó osztrák gyomrokat, hogy a tétényi nagy disznóhizlalóból 36 ezer hizott disznót fognak kapni. A rekvirált búzá­ból is fog nekik jutni. Ráfér szegényekre. Eleget nélkülöznek. Illő tehát, hogy segítsünk rajtuk. De az illendőség törvé­nyei őket is kötelezi. Ausztriában a ruha és lábbeli háromszor olcsóbb, mint nálunk. Midőn a mi kormányunk rajtuk segít, miért nem segít rajtunk is! Midőn szá­mukra élelmiszert juttat, miért nem köti ki, hogy ők viszont engedjenek át szá­munkra ruhaneműt és lábbelit? Várhelyi Izsó. Hirdessen i Közlönyben.

Next

/
Thumbnails
Contents