Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-01-13 / 2. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. t=] Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Megint rekviráláshoz lesz szerencsénk. Ki fogják kutatni ismét a szobákat, konyhát, éléstárat, mely ma tár élés nélkül és melyre mostan jobban illik az üres tár, mint az éléstár név. Be fognak kukkantani a szekrényekbe, piszkos ruhák ládájába, a zongorába, az ágy alá. Szét fogják túrni az ágyat és találni fognak — sok semmit, mert ahol találhatnának, ott nem keresnek. A rekvirálástól megkímélhették volna az országot, ha a főközélel mezők annak idején helyesen alkalmazták volna a négy alapműveletet és reális számokat vesznek föl számításuk alapjául, mert az egész közélelmezés az összeadás, kivonás, szorzás éz osztás helyes alkalmazá. rí in saüaii ail. E négy alapmüveietet a közélelmezés intézői is tudják valószínűleg és ha számításukba mégis hiba csúszott be, nem marad hátra más feltevés, mint hogy • irreális számadatokat használtak a számításnál. A cséplésnél vajmi kevés volt a hatósági ellenőrzés, a termésmennyiség kimutatása igen labilis alapon történt, a gépkezelők összeírása nem mindig felelt meg a teljes valóságnak. Az ilyen irreális adatokra támaszkodó számítás sem lehet reális. Megírtuk ezt a mult tavasszal és megírtuk mindjárt aratás után is. Az ilyen téves számításból keletkező csalódás után nem következhetik más, mint rekvirálás és a lisztadagok mérsékelt leszállítása, melyet nemsokára újabb leszállítás fog követni. Legyünk azonban teljesen tárgyilagosak. Beállhatnak olyan váratlan események is, melyekre a tervezett készítésénél senki sem gondolhatott, amelyek az esetleg helyes számítást is halomra dönthették és a rekvirálást szükségessé tették. Ellenségeink egyre nagyobb és nagyobb seregeket vonultatnak fel ellenünk, mi nem maradhatunk mögöttük, mert különben összezúznának bennünket. Természetes tehát, hogy a hadseregnek szállítandó gabonamennyiséget növelnünk kell. E célra minden magyar embernek készségesen, zúgolódás nélkül kell a lemondás erényét gyakorolnia. De akkor gyakorolja mindenki, társadalmi állására való tekintet nélkül, egyformán. Ha koplalnunk, nélkülöznünk kell, koplaljon, nélkülözzön mindenki. Ha rekvirálnak, rekviráljanak mindenkinél egyforma igazság, egyforma mérték szerint. Legyen úgy, mint Németországban, ahol a császár is csak olyan ételeket eszik, mint a legszegényebb munkás. * * * Alispánunk nagyon humánus rendeletet bocsájtott ki, melyben az illetékes hatóságoknak lelkére köti, hogy a hadisegélyes asszonyokkal emberségesen, udvariasan bánjanak. Alispánunk, akit a megyében elsőrangú közigazgatási tehetségnek ismernek, bizonyára tapasztalatból tudja, hogy e rendeletre szükség volt. Sok helyen bizony nem keztyüs kézzel bántak a szegény fradíscgcfyd? ^&töüiiyok

,fcah Sok helyen durván ráförmedtek a valódi vagy vélt joguk érvényesítését sürgető asszonyokra, másutt legelemibb emberi jogaiktól is megfosztották őket, sok helyen pedig könyörtelenül megrövidítették, kiuzsorázták a szerencsétieneket. Nem sajnálták a nyomorult hitveseket és anyákat, kiknek férjeik és fiaik már negyedik éve távol vannak tőlük, kik már negyedik éve kénytelenek nélkülözni védőjüket, támaszukat, kenyérkeresőjüket. Ideje, hogy a lelketlen kufároknak körmére koppintsanak. Ideje, hogy a kis munkatöbblettől fejüket vesztett idegeseket hideg zuhanynyal lehűtsék, vagy ha kell, kényszerzubbonnyal ártalmatlanokká tegyék. * * * Miért adhatnak Bécsben Bezugsschein felmutatása esetében 45 koronáért egy pár jó bőrtalpú férficipőt és miért kerül ugyanaz nálunk 200—240 koronába ? Mert nálunk ugyanazok állapítják meg az élelmiszerek maximális és ezen felüli árát, kik az élelmiszereket eladják, és mert az ipari cikkek ára természetesen lépést tart az élelmiszerekével. De még más oka is van. Ausztriában az ország sorsának intézésébe a munkások millióinak is van beleszólásuk, nálunk pedig mindent a termelők, az eladók intéznek el. Ez mindent megmagyaráz. * * * A tigris azt mondta a tuloknak: „Ne fuss, ne védekezz! Nem bántalak, nem téplek szét, csak fejedet, nyakadat és lábaidat combjaiddal harapom le szépen, szeliden, hogy nem is fog fájni". George Lloyd is éppen ilyen módon vigasztal bennünket, ő nem akarja a monarchiát feldarabolni, csupán Erdélyt és a szomszédos területeket akarja a porig lealázott Romániának és a birodalom déli és nyugati részét a hitszegő és megkergetett Itáliának adni. Egyebet nem. Mondja még valaki, hogy az uszító angol miniszterelnök nem tárgyilagos és nagylelkű férfiú. v. i. A békekilátások és a városok, A központi államok vezetőférfiai már akkor is, midőn a háború még nagyban dúlt, gondoltak a békeidőnek előkészítésére. Szervezeteket állítottak fel e célból, sőt nálunk és Ausztriában külön minisz• priiimAl'it >!? *-» MÍ (tiiuiíiuniil iu ívivOi.^tv^ik, iio^ ti rupj. alít munka, mely reánk az átmeneti időben vár, ne találjon bennünket előkészületlenül. Az Oroszországgal való béketárgyalások egy reménysugarat nyújtanak aziránt, hogy a háborúnak a vége belátható időben várható, és hogy az áliaiános béke talán mégis gyorsabban fog elérkezni, mintsem ezt még egynéhány hónappal ezelőtt hinni mertük volna. Csalódás volna azonban abban bizni, hogy az általános békének a megkötése egy csapásra véget vetne mindazon mizériának, melyet a háború okozott és reánk hozott. Minden mélyebben gondolkozó ember előtt világos, hogy a háborúnak a kihatásai még generációkon át lesznek érezhetők. Itt van mindenekelőtt az óriási drágaság, melynek enyhülése, sajnos, csak nagyon lassan várható. A függő államadósságnak a törlesztése, azaz a kibocsátott bankjegyeknek a bevonása legalább is egy decenniumol fog r igényelni, a legjobb esetet feltéve. Ép oly arányban várható a valutánknak a fokozatos javulása és a teljes paritásnak a helyreállítása is. A pénzünk értékével pedig lépést tartanak az áruknak az árai, úgy hogy ameddig a diszázsió tart, addig az árak is megmaradnak aránylagos viszonyban. A valutánknak az értékén, vagyis jobban mondva értékcsökkenésén kívül az áru-árak rendkívüli magasságát természetesen még előidézte az árunak a hiánya is. Kifogytunk mindenből, nemcsak amit külföldről kell importálnunk, de még abból is, amit béke idejében bőven termeltünk. Nagyon természetes, hogy ez a nagy