Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-01-13 / 2. szám

hiány a békekötés percével nem fog egyszerre megszűnni. A termelést, ha 1—-2 millió ember vissza fog adatni a munkának, fokozni lehet ugyan, de ennek a hatása is csak több év múlva juthat kifejezésre. A behozatalra a külföldről, annál kevésbbé számíthatunk, mert a szükséglet nemcsak minálunk, hanem egész Európában fennáll, míg kivitelre az első időben azért nem gondolhatunk, mert elsősorban a mi saját szükségleteink fedezésére kell termelnünk. Amint mindebből látszik, gondolni sem lehet, hogy mindjárt a békekötés után normális viszonyokra fogunk visszatérhetni, mint p. o. a szabad kereskedelem visszaállítására, hanem szükség lesz arra, hogy az állam az ő omnipotenciájával útba igazítsa a rendes mederbe való fejlődést. Ugy, amint az államnak a háború alatt feladata volt „lehetőleg egyenlően" felosztani a szükségleteket és készleteket, úgy figyelnie kell majd arra, hogy ha a béke után áru mutatkozik, ezt ne kerítse kezébe csak a gazdag, aki megteheti, hanem jusson belőle lehetőleg egyformán a többi fogyasztónak is. Ezért kell az államnak még egy jó ideig ellenőriznie a termelést, a behozatalt és a fogyasztást. Ezért csinálta az átmenetre való szervezéseket. Amint az államnál sincsen vége mindjárt a békekötés után a sok bajnak, épúgy fogják a városaink is a béke után érezni a háborúnak az utóhatásait. A háború kitörésekor folyamatban volt munkálatok és befektetések mind abba maradtak. A háborús kiadások óriási módon felhalmozódtak. A beszállásolási költségek egymaguk nagy terhet okoztak. A bérek sokszorosan emelkedtek. A városi üzemek nemhogy jövedelmeztek, de nagy deficittel záródnak. Ezerféle lesz a pótlásoknak a szükségessége. De míg az államnál azt látjuk, hogy máris szervezkedik és gondoskodni akar az átmeneti nehézségek leküzdésére, a városoknál ilynemű előrelátó tevékenységet sajnos, nem tapasztalunk. A városaink élnek egyik napról a másikra, betömik a deficitet függő kölcsönökkel, de, hogy mi fog történni, ha elérkezik a nagy szükségleteknek és a rendezésnek az ideje, arról programmot eddig még sehonnan sem hallottunk. Jelenleg igaz, nagy pénzbőség uralkodik, de a háború után meg fog jönni a nagy pénzszükséglet az állam, a községek, az ipar és a kereskedelem részéről. Ezért vetjük fel azt a kérdést, hogy nem volna-e legfőbb ideje, hogy akár a városok kongresszusa, akár a polgármesterek értekezlete foglalkozzék a városok ügyeivel. Nem szabad bevárni, míg egyszerre itt lesz előttünk a liquidáció napja, hanem tisztázni kellene már most a városok helyzetét, meg kellene tudni a kormánynak az intencióit, vagy legalább is idejekorán informálni kellene a kormányt a városok helyzetéről, hogy intézkedéseit ezekre is kiterjessze. A jövőnek nem lehet ölhetett kezekkel elébe nézni. W. Zs. wmmmm^mmmmmmmmmm Hirdessen = a Pápai Közlönyben. KARCOLAT a mult hétről. Megtört a jég! Hosszú, kinos vajúdás után végre-valahára beadta a derekát a büszke ánglius és kezd már más húrokat pengetni a közeli béke érdekében. Megpróbált minden eszközt, hogy meghiúsítsa a breszt-litovszki tárgyalásokat, de végeredményében ez a stiklije sem sikerült. Végeredményében mondom, mert próbálkoztak minden eszközt felhasználni, hogy megakasszák a tárgyalásokat, sikerült is néhány napig az üszköt éleszteni és már hirdették is, hogy csődöt mondott a breszt-litovszki próbavágás, de ezeket az álhireket csak pár napig tudták lecenzurázni, mig végre le lettek újból álcázva, mert hát megérkeztek mégis az oroszok a delegátusokkal és megkezdték újból ott a fonalat, ahol félbehagyták, mely fonálnak a vége, amint már előzőleg jeleztem, a különbékét biztosan, de lehetséges, hogy az általános békét fogja megszülni. Megtört a jég! Miután belátja az ánglius koma, hogy a muszkák már nem engednek magukkal packázni és a szövetségesek is kutyába veszik a hiábavaló ijesztgetéseket, kezdi már a békés húrokat megpengetni. Eddig „a béke" szó kiejtése után mindig csak köpködéssel válaszolt, most egyszerre az angolok főmuftija, Gyórgyó lord bevette „a béke" szavát bagó gyanánt a szájába és kisebb köpésekkel értesítésére adja a nagyvilágnak, hogy ilyen és ilyen feltételek mellett nem zárkóznának el a békefeltételek újbóli „meghallgatására". Még mindig fifikus a kijelentése, de már kilátszik teljesen a lóláb és mi már foghatjuk Breszt-Litovszkban a lóláb szárát. Nem jószántából teszi ezt az ánglius koma, de kényszerülve van

f,reá. Mindep oldalról tornyosúlnak föléje a felhők és miután nem akarja bevárni azt, hogy a tornyos felhőkből a menykő csapjon reá, úgy inkább viharágyukkal akarják a tornyosuló felhőket eloszlatni, mely viharágyuk nem akrezittel, kén-fojtógázzal, hanem békelángokkal vannak megtelítve. Szóval, megtört a derekuk és most már más nóta kezd keringeni abban a miliőben, mely a folytonos harcias nótákat fújta. Ök ugyan még kertelnek, hogy ők ezt a békés nótákat nem Breszt-Litovszkban, hanem másutt akarják hangoztatni, de ha azt fogják látni, hogy ezt a kertelésüket is kutyába fogják venni, újra „Rückwárts-Konzentrierung"-gal fogják fedezni feltételeiket, addig, mig ebbe is beletörik a bicskájuk, ami már a legközelebbi napokban várható. Egyelőre nincs több mondani valónk a heti krónika részére. Jóllehet, vannak még sok olyan feltűnő jelenségek, melyek nagyon is okadatolják, hogy a helyzet reánk nagyon is kedvező, de nem akarunk okot szolgáltatni arra, hogy optimista jellegünket szemünkre hányják azok, akik azt már több izben ok nélkül megtették. Legyen elég az, amit ez alkalommal jeleztünk és erre teljes joggal azt hirdethetjük már ez alkalommal is, hogy: — Megtört a jég ! Frici. Egy irodistanő ki a gyorsírásban és levelezésben jártas, azonnal alkalmazást nyer Braun Dezső irodájában. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a házinyultelfcpet az artézi kut mellé temette. Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetését nehezen szüli meg. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk az esetleges új választásra készenlétben van. Az hirlik, hogy a polgármester még nem érett meg a jól kiérdemelt nyugdíjazásra. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány betegségét már nyugdíjazással hozzák kapcsolatba. Az hirlik, hogy a rendőröknek egy jobb jövő van kilátásba helyezve. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság sokszor nem határozatképes. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában statárium lesz hirdetve. Az hirlik, hogy Pápán a szénbizottságot elfüstölték. Az hirlik, hogy Pápán mindenki magának világít úgy, ahogy tud. Az hirlik, hogy Pápán számos adófizető be van gyulladva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon a piaci rend tótágast áll. Az hirlik, hogy Pápán a trafikkiosztás várakozási illetékkel van ellátva. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a női alkalmazás nem vált be. Az hirlik, hogy Pápán a maximális árak be nem tartását a sóháznál ellenőrzik. Az hirlik, hogy Pápán számos telefonelőfizető megrágta a szíjat. Az hirlik, hogy Pápán a záptojások kilesznek dobolva. Az hirlik, hogy a darutollas legények petróleumhiányról panaszkodnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a kávéházakba járnak melegedni. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai permetezik magukat. Áz hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban sok repülő vad tanyázik. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok hátralékot fedeztek fel. Az hirlik, hogy Devecserben a leányok drágítják meg a meszet és a szódavizet. Az hirlik, hogy Mezőlakon minden muri telefon utján be lesz jelentve. Az hirlik, hogy Békáson a mult héten a gramofont is berugatták. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője sokszor álmatlan éjszakákat rekvirál. HÍREK — Az alispán Pápán. Dr. Bibó Károly, vármegyénk alispánja, e hét szerdáján, a gabonarekvirálás ügyében, városunkban tartózkodott. — A Jókai-kör Vízkereszt napján tartott háziestélyére a nőnevelő-intézet tágas diszterme szorongásig megtelt. A rendkívüli érdeklődést a gazdag és változatos műsor okozta. Az est kiváló felolvasója, Tomor Árkád a modern magyar irodalom legnagyobb tehetségének, Molnár Ferencnek működését méltatta. A nagy eszthetikai készültségre valló dolgozat alapos kritikája volt Molnár drámáinak. Főkép cselekvényszegénységüket és erkölcsi fogyatékosságukat emelte ki, másrészt viszont fényes perspektívát tárt Molnár további fejlődése elé. Az osztatlan feszült figyelem, mely a szépen megirt és előadott munkát kisérte s a felhangzó taps volt bizonyítéka a közönség megértő elismerésének. A művészeti részt Langrdf Gitus zongorajátéka