Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-12-29 / 52. szám

PAPAI kOZLOYY Közérdekű független hetilap. c=] Megjeleni!* minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Kedves munkástársaim, akik a másik táborban vagytok, vagy egyik csoporthoz sem tartoztok, hozzátok szólok. Tele trombitálták füleiteket, hazugságokkal elkábították fejeteket olyan emberek, akik soha értékes munkát nem végeztek, akik nagy kényelemben éltek, ruházkodtak, jól ettek, ittak, kellemesen szórakoztak, vigan ürítették az örömök poharát, mig ti rogyásig dolgoztatok, hóban, sárban sorfalat álltatok a disznónak való kenyérliszt vásárlására feljogosító jegyért, nélkülöztetek, rongyoskodtatok és legföljebb a keserűség, a bánat, a bú kelyhét ürítgethettétek. Ne feledjétek el, hogy azok, akik most lázító szókat sugdosnak füleitekbe, mindig azt a hatalmat támogatták, mely fiaitokat, testvéreiteket és férjeiteket a nagy vágóhidra küldte, mert ez a hatalom adott nekik is hatalmat és gazdagságot. Most is hatalmukat és gazdagságukat féltik, midőn közvetve a dolgozó emberek kormánya ellen izgatnak, midőn a dolgozó osztály kormányának legerősebb támaszai, a szociálisták ellen áskálódnak. A legcsunyább rágalom sarát dobálják rájuk rejtekhelyeikből. Hát mondjátok meg, ki a becsületes ember: az-e, aki az éj- í szaka sötétségének leple alatt bujkálva dolgozik, meg akarja vásárolni a lelkeket a megvesztegetés mocskos pénzével, melyhez szintén a dolgozó ember verejtéke tapad, vagy az, aki igazával kimegy fényes nappal Isten szabad ege alá és ott ezrek és ezrek előtt az eszmék, az igazság fegyverével küzd, ottan az embereket az ész és sziv érveivel akarja meggyőzni, igazságra, szeretetre, összetartásra tanítani, józan, becsületes életre, önmérsékletre, minden testi és szellemi munkára buzdítani? Hát mondjátok meg, melyik a becsületesebb, az igazabb ember? Igaz, a szociálista vezérek azt is követelik, hogy a dolgozó ember annyit szerezhessen, hogy egészséges, tágas, szellős, világos lakásban lakhassék, jól, bőven táplálkozhassék, gyermekeit taníttathassa, európai ember módjára ruházkodhassék, a munka után illő módon szórakozhasson. Erre csak joga van annak, aki dolgozik. Nincs talán abban rosszaság, ha valaki jussát követeli. Miért éljen az nagyobb jó módban, aki nem dolgozik, mint az, aki testi, vagy értékes szellemi munkát végez? * * * Megdönthetlen tény, hogy mindazokban a városokban, hol régi, jól fegyelmezett szociálista tábor található, a forradalom napjaiban, meg később is rend uralkodott, mert megbízható karhatalom hiányában a szociálisták biztos kézzel, céltudatos eljárással fenntartották a személy- és vagyonbiztonságot, mig azokban a nagy, tőzsgyökeres magyar városokban, ahol gyáripar nincs, ennnélfogva a szociálizmus gyökeret nem verhetett, bizony napirenden volt és napirenden van most is a fosztogatás, rablás. Ne gondolják, hogy ez a fosztogatás csak a zsidókat károsítja meg! Bizony a fosztogatók az egész tisztességes lakosságot lopják meg, mert kirabolják a közraktáraknak szánt élelmi és ruházati cikkekkel megterhelt vonatokat és a közönség tisztességes része miattuk koplal és rongyoskodik. Azok az erős szociális szervezetek tagjai, akik minden erejükkel fenntartják a rendet, meggátolják a fosztogatást, noha ez nem az ő dolguk, hanem az őket eddig anynyira üldöző és megvető hatóságoké, ezek a szociálisták tehát nem lehetnek olyan istentelen hazátlan bitangok, amilyeneknek a teli pénzeszsákjaikat és hatalmukat féltő ellenfeleik állították, hanem ideális gondolkozású, nemesen érző emberek, akik önzetlenül, szeretetből fáradoznak embertársaik javáért, életéért és boldogságáért. * * * Azt kérdik, ha a szociálisták, már t. i. az igazi, céltudatos, képzett szociálisták olyan ideálisan gondolkodó és nemesen érző emberek, a javak közösségét, vagyis jobban mondva a termelő eszközöknek, a földnek, a gépeknek és gyáraknak a társadalom javára való kisajátítását, hogy a földnek termékeit és a gyárak produktumait, melyet az emberek kollektív munkája hoz elő, teljes mértékben a dolgozók élvezhessék. (Dolgozók természetesen a terrezők, irányítók, felügyelők, és szóval minden szellemi munkát végzők is.) Ez olyan fogas kérdés, melyre egy rövid cikk keretében nem lehet válaszolni. Tessék azonban szorgalmasan olvasni a Népszavát, a Kossuth utca sarkán levő pártirodában kapható felvilágosító, népszerűen irt, könnyen érthető, pár fillérért kapható füzetecskéket. Néhány heti tanulmány után minden elfogulatlan ember be fogja látni, hogy a kommunizmus nem olyan szörnyű dolog, hanem az emberi természetből, az események alakulásából, a gazdasági viszonyok törvényszerű fejlődéséből leszűrt programm, melynek megvalósítása tudja csak e korhadt társadalmat egészséges alapra felépíteni, az emberek egészséges testi és lelki fejlődését, mérsékelt munka árán mindenkinek tisztességes megélhetését biztosítani, a gyűlölködést, irigységet, egyéni és tömeggyilkolást és minden, a pénzvágyból származó bűnt kiirtani és az elérhető emberi boldogságot megalapozni. Különben sem akarják a magántulajdont addig megszüntetni, mig az emberek nagy többsége ezt nem kívánja és a kommunizmus megvalósítását akkorra halasztják, amikor az idők, az emberek, a társadalmi és gazdasági viszonyok arra megérnek és elkerülhetetlen szükséggé teszik. Azt mondják: a szociálista vallástalan, gúnyolja, bántja a mások vallását. Hazugság! A szociálista programm 7. pontja a vallási kérdést kikapcsolja és a vallást mindenki magánügyének nyilvánítja. A szociálisták egyesületeiben nem gúnyolnak senkit vallásáért. Lehet valaki bármilyen vallásos, járhat templomba, megtarthatja vallása összes szertartásait, azért teljes értékű szociálistának tartják és tisztelik, ha őszinte, céltudatos hive a szociálista eszméknek. A hitetlen nem akarja a hivőre az ő hitetlenségét ráoktrojálni, de a hivő se legyen türelmetlenebb nála. Ne akarja őt megtéríteni, bizza a térítést a papra. A politikába nem szabad a vallást bele keverni, amint a pecsenyébe sem jó cukrot tenni, mert a vallási kérdés feszegetése egy sokféle vallású tömegtől látogatott körben mindig egyenetlenséget, civódást támaszt. Azért nem beszélnek soha a szociálista körökben vallásról, papokról is csak ritkán, és pedig akkor, ha az egyes papok munkánkat aláaknázzák, bennünket rágalmaznak, híveinket elcsábítják.