Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-12-22 / 51. szám

PÁ PA 1 AZLéNY Közérdekű fiig-g-etlen hetilap, ei Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 lí, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Kedves elvtársaim! Hozzátok fordulok, kik olvasni szoktatok és akik gondolkodva szoktatok olvasni. Ti komolyan veszitek a nyomdafestékre érdemes irást, ti magasabb, emberi szempontból meghányjátok-vetitek azokat az eszméket, melyeket mindnyájunk boldogulása céljából vetnek a közvéleménybe, mert az emberiség szolidáritása alapján álltok, éltek és küzdtök. Ti közelebb álltok azokhoz a munkástársainkhoz, akik még kivül maradtak, vagy még most is a népbolondító uszítók szavára hallgatnak, akik a népbutításból, gyűlöletre uszításból élnek, mézes-mázos szavakkal maszlagolják az elvakultakat, de sohasem tettek semmit a nép jóvoltáért. Ezek a kivül állók a fejmunkást még most sem ismerik el szenvedő társuknak, noha a legtöbben napestig dolgoznak éhbérért és többet nélkülöznek, mint ők. Azért világosítsátok föl ti, kedves elvtársaim, akik velük ugyanazon életviszonyok közt éltek, kik jobban hozzáférkőzhettek eszük járásához és jobban tudtok az ő nyelvükön. Katasztrófa előtt áll ez az ország. Hiába lesz a legkedvezőbb békekötés, hiába lesz a legnagyobb szabadság, hiába a legszélesebb jogköfü és legdemokratább köztársaság, ha nem lesz mit ennünk. A végtelen pusztaságban a legdrágább gyémánt birtokában is éhen halunk, ha nincs kenyerünk. Hazánkat ilyen végtelen, beláthatatlan sivataggá fogják változtatni, ha nem szakítanak eddigi eljárásukkal, ha munkában megedzett karjukat lankadtan lóggatják az utcasarkokon és a korcsmákban. Ne gondolják, hogy azok fognak éhen halni, akiket ők ki akarnak éheztetni, akiket munkára akarnak küldeni. Nem, közülők egyetlen egy szál ember sem fog éhen elpusztulni, mert ők akkor is megvehetik azt a kiló lisztet, ha száz koronába kerül is, ha itthon nem kapják meg, elmennek olyan helyre, olyan országba, ahol megszerezhetik, ellenben a saját lustaságából koldusbotra jutó munkásnak itthon kopik fel az álla, itthon vesz el nyomorultul. Németországban a fegyverszünet első hónapjában 50.000 ember halt éhen, pedig a földben rothadt el s fagyott el a termés jó része, mert a nagy pártoskodásban nem értek rá kiszedni. Mit gondolnak, melyik társadalmi osztályhoz tartoznak az éhenhaltak ? Ne mondja senki, hogy nem műveli más földjét, hanem majd csak magáén fog dolgozni. Ki tudja, hogy nem dolgozik-e már most a magáén, nem lesz-e jövőre az övé annak a földnek a gyümölcse a földdel együtt, melyen most dolgozik? Mi haszna lesz belőle, ha üres, vagy legfeljebb gaztól benőtt földet fog átvenni. Figyelmen kivül hagyják, hogy paszsziv rezisztenciájukkal az ellenforrodalom ügyét erősítik és szolgálják. Az uralmát, latifundiumait és millióit féltő osztályuralom suttyomban dolgozó vezérei az emberszeretet álarca alatt fogják az ántánt seregeit hazánkba hivni és az ide szállítandó cseh, tót munkások és kulik ezek védelme alatt földjeinket megművelni, termését learatni — maguk számára. Ebből a magukkal dacoló, magas munkabérért dolgozni nem akaró kivül álló testvéreink egy falatot sem fognak kapni. Már elfelejtették, hogy a régi, ezer éves osztályuralom volt az, mely a milliókat küldte a vágóhidra, mely nyúzta a kivüle állókat puskatussal, szolgabírói pofonokkal és kizsákmányolással. Az ellenforradalom győzelmével ez mind újra vissza fog térni, avagy a nép ellenségei amaz elveit akarja igazolni, hogy a tömegeket csak puskatussal, szolgabírói pofonokkal és az erőszak minden fegyverével lehet fegyelemben és rendben tartani ? Vegyék elő jobbik, józan magyar eszüket. Gondolkozzanak higgadtan, el fogulatlan és mentsék meg, ami még megmenthető. Aki okos, első sorban magának okos. * * * Sokan azt mondják, menjenek dolgozni most az „urak" ? Hát kik azok az urak? Első sorban azok, akik csupán pénzük, vagy másnemű vagyonuk kamatjából, 112. jövedolméből munka nélkül élnek. Ilyen Pápán nincsen száz sem. Hát tud száz ember annyit dolgozni, hogy munkája gyümölcséből 21.900 megélni tudjon? Tegyük fel, hogy ez a száz tőkepénzes (amennyi pedig nincs) mind elmegy kapálni, ásni, kaszálni, szántani, vetni, aratni, lesz akkor a többi 21.900 szájnak kenyere? Hát az a sarkon álló, karját lógató két kézi munkás kapálna, kaszálna, ha volna olyan vagyona, melyből munka nélkül megélhetne? Kiket tart még testi munkástársam véleménye szerint a tőkéseken kivül uraknak? Talán a vasúton, postán, adóhivatalban városházán dolgozó hivatalnokokat ? Mi történnék, ha ezek egy szép napon mind kivonulnának hivatalszobáikból és a lisztiroda kisasszonyai meg hivatalnokai kapát, kaszát, ásót, gereblyét fognának kezükbe, a hivatalnok és biró urak megfognák az eke szarvát? Hát a vasutak mind megálInának és nem szállíthatnák a lisztet a zúgolódók számára. Gyermekeik hiába simának kenyérért, mert nem lenne asszonynénémneK miből sütni. Katona és nemzetőr fiuk hiába várnák a zsoldot, mert nem lenne ki beszedje az adót és ki fizesse a vitéz urakat. Szóval, felfordulna minden és kimondhatlan anarchia állana elő. Vagy azt hiszik, ha ők beleülnének a hivatalokba, akkor minden visszazökkenne a rendes kerékvágásba? Hiszen aki nem ért a dologhoz, még két tüzes, szilaj paripát sem tud hajtani, hogy lehetne tehát szaktudás nélkül egy ország ezer águ közigazgatását és kormányzását végezni ? Budapesten a fejmunkások szervezkedtek és hivatali teendőik elvégzése után fizikai munkát vállalnak. Munkájuk minden nap bőven akad. Valószínű, hogy pár órai testi munkájuk többet jövödelmez, mint 5—8 órai szellemi foglalkozásuk. A többek között olajozó munkáért, melyhez szakértelem nem szükséges, 40—50 korona napszámot fizetnek. Ennyit nem keres a pápai polgármester, pedig ehhez a munkához nem kell 14 évig tartó előkészület és tanulás. De azért nem ajánlom, hogy a példát Pápán, vagy más vidéki városban utánozzák. Ami lehetséges Budapesten, nem lehetséges Pápán. Budapesten a törvényszéki biró, a tanár, a VII. vagy VIII. osztálybeli hivatalfőnök és hivatalnoka munkászubbonyt ölthetnek, kira