Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-12-08 / 49. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : PQLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Sokat beszélnek itt is, ott is a nemzetőrségről a Pápán történt nagyobbszabásu betörésekkel kapcsolatban. Emlegetik küszöbön álló feloszlását. Az első szabadságmámorral járó feje veszettség hevületében kétségkívül történtek hibák. Ha Linder kevesebbet szónokol és többet cselekszik, akkor együtt tarthatták volna mindjárt kezdetben a fiatalabb korosztályokat, akkor nem fosztogattak volna annyi helyen, nem növekedett volna meg annyira a csehek és románok életvágya, hogy tiszta magyar vidékeket is elfoglaljanak, mielőtt a népet megszavaztatták volna, hogy akarnak-e Csehországhoz, illetve Romániához csatlakozni, vagy nem. Aztán először 30 korona napizsoldot Ígérnek, melyet pár nap múlva 10 koronára leszállítanak. De álljon elő az a férfi, aki annak idején okosabb tanácsot adott és tervét ott fenn nem fogadták el. Könnyű útközben mondani, mikor már zuhog az eső: „De jó lett volna esernyőt magunkkal hozni!" A nemzetőrség kétségkívül nem egészen makulátlan intézmény. De mutassák meg, hol van a világon valami egészen tökéletes dolog? Lehetséges, hogy vannak a nemzetőrségben kivetni való elemek. Hát vessék ki ezeket! Egyesek megfeledkeztek magukról és beszennyezték szépnevü testületüket. Akinek hivatása a rendet fenntartani, rendetlenséget csinált. Bűnhődjenek a bűnösök! De ne beszéljenek arról, hogy néhány magáról megfeledkezett fiatal ember bűne miatt az egész 500-nál több tagból álló szervezet bűnhődjék. Előfordult, hogy a sokkal intelligensebb, kevesebbet szenvedett, a hosszú harcban részt nem vett, tehát a lelki züllésre és eldurvulásra kevésbbé trénirozott vasúti-, posta-, adó-, vagy más tisztviselői kar egyik-másik tagja a bűn útjára tévedett. Kinek jutott azért eszébe követni, hogy kergessék szét az egész vasúti-, posta-, vagy adóhivatali személyzetet? Ami tehát nem igazságos és méltányos az egyik esetben, nem igazságos és méltányos a másikban sem. A nemzetőrséget tehát együtt kell tartani, amig lehet. De tisztogassák meg szervezetüket saját érdekükben ők maguk. A nagyobb számban levő becsületes elemek figyeljék meg titkon a hozzájuk méltatlan társaikat és szociálista elvtársaik segítségével végezzék el rövid úton a tisztítási folyamatot. Ez a saját érdekük, mert becsületes emberekből álló szervezet nem tűrhet meg saját reputációja kedvéért sem a maga kebelében becstelen tagokat. A munkaadók és hatósági munkaközvetítők szintén segíthetnek e tisztogatási eljárásban. Ajánljanak fel a szakképzett munkásoknak állandó és jól díjazott munkát. Amelyik munkabíró nemzetőr erre nem lép ki az őrségből és nem fogadja el a kedvező ajánlatot, azt szintén akolbólítsák ki a gárdából, mert a nemzetőrség nem a munkakerülők aziluma, sem a fosztogatásra titkon áhítozók szájbetömő intézete. Legkevésbbé vannak pedig véres Önbíráskodásra, bűnös társaik pártolására és illetékes fegyelmi hatóságuktól való elvonására hivatva. Hanem a becsületes és exisztenciát hosszabb időre nem biztosító munkaalkalom hiányában levő nemzetőröket együtt kell tartani és embertelenség volna a nélkülözéseknek kitenni az olyan nemzetőröket, akik 51 hónapig szenvedték a világháború nyomorúságait. Reméljük, hogy a nemzetőrség meg akar és csakhamar meg is fog tisztulni. * * * Kivel helyettesítenék a nemzetőrséget ? A népőrséggel ? Ami Budapesten és más nagy városokban bevált, nem bizonyos, hogy nálunk is be fog válni. A nagy városokban egy-egy házban 40— 60, sőt sokszor több lakó is lakik. Nálunk Pápán sok házban ketten-hárman laknak. Némely házban csak egyetlen férfit találunk. A nagy városokban igen ritkán jut a sor egy-egy férfira, a kicsiny családi házak lakói minden éjjel strázsálhatnának. Sokan azt mondják, hogy nincs kedvük a gazdagok vagyonára ingyen vigyázni. Mind ettől eltekintve, nem minden ember kezébe való fegyver. Sőt sok ember kezében, aki nem tud vele bánni, veszélyessé válhatik a puska, mert folyton attól retteg, hátha elsül magától és visszafelé pattan a golyó a puska hordozója ellen. Ha pedig komoly veszély fenyeget, a rossz, de ügyesebb ember elveheti tőle és ellene fordíthatja. Hagyjunk fel tehát a játékkal, mely egyszer már Pápán is haszontalannak és nevetségesnek bizonyult. * * * Miért drágább a hus Pápán, mint Pesten? A sógorom, komám, bátyám, öcsém, elvtársaim, a keresztény szociálisták, a bencés és kollégiumi tanárok, az ügyvédek, orvosok mind olcsóbb hust szeretnének enni, de a mészárosok azt mondják: „Nem adhatok!" Miért adhat a pesti mészáros? Ennek az oka talán a következő: Sok vidéken a forradalom első napjaiban igen ingatag alapon nyugodott a közbiztonság. Az állattulajdonosok siettek túladni marháikon, mert a pénzt könnyebb eldugni a fosztogatók elől, mint a marhát, minthogy a pénz nem bőg, a marha pedig bőg. Ennek következtében rengeteg sok marhát hajtottak fel Pestre. A nagy kínálat pedig mindig lenyomja az árakat. Pápán valószínű nem volt ilyen nagy a kínálat, mert e vidéken a földbirtokosok nem érezték magukat nagy bizonytalanságban. Pestről szállítani pedig nem lehet. Talán ez az oka a magas húsárak stagnálásának. Ettől a magyarázattól azonban senki sem lakik jól. várhelyi i«ó. Katonáink hazatérése. A háború kitörésekor a magyar ember lelkesedni tudásának volt egy gyönyörű megnyilatkozása: a meleg szeretet és emberi részvét a küzdő és szenvedő katonák iránt. Jó emberek voltunk. S amint az évekig húzódó háború lassankint elfásított bennünket, úgy látszik, mintha megint jó emberekké válnánk. Országszerte mozgalom nyilvánul meg a hazatérő katonák fogadása, megnyugtatása, elhelyezése és élelmezése érdekében. A magyar hadügyminiszter úr áll az első helyen azok között, akik azt a célt kívánják biztosítani, hogy a leszerelő katonák a legrövidebb ideig se bolyongjanak tétlenül és kereset nélkül az országban. Nincs most fontosabb feladat, mint az, hogy a visszaérkező tömegek azonnal beilleszkedjenek a békés rend keretébe. A hadügyminiszter úr zérte elsősorban arra hivta fel az ország figyelmét, mennyire fontos a harctérről vissza-