Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-12-08 / 49. szám

kerülő elcsigázott és fásult kedélyű embereknél, hogy jó élelem, tisztességes ruházat és barátságos meleg otthon fogadja őket, melyeknek jótékony hatása alatt lassanként fölenged a lélekre nehezedő elkeseredett és nyomasztó hangulat. Ennek elérése céljából elrendeli a hadügyminiszter, hogy az ország minden részében azonnal munkásotthonokat kell létesíteni, melyekre nézve már részletes utasításokat adott úgy a polgári, mint a katonai hatóságoknak. Magára a leszerelésre nézve a kormány akként intézkedett, hogy azt a póttesteknél, a kiegészítő parancsnokságoknál és ahol ilyen parancsnokság nincs, az állomásparancsnokságnál kell végrehajtani. Ehhez képest a harctéri seregtől jövő csapatokat a póttestekhez irányítják leszerelés végett, a már hazatért katonák, vagy nem zárt alakulásokban érkező katonák pedig a legközelebb fekvő póttestnél, vagy parancsnokságnál szerelnek le. A közös hadsereg megszűnése következtében megszűntek a katonai parancsnokságok is és csak a kerületi parancsnokságok maradtak meg. Minden parancsnokságnál leszerelő különítmény működik, mely a parancsnokon kivül gazdasági és orvosi személyzetből, irányító- és lábadozó osztagokból, valamint munkaközvetítő csoportokból áll. A különítmények érintkezésben állnak a helybeli Nemzeti Tanáccsal és a Szociáldemokrata Párttal, a szükséges felvilágosítások megadása végett. Legkorábban a nem tényleges állományú katonai személyek közül az 1895. és ennél idősebb születésű évfolyamokat bocsátják el. Egyelőre tehát a többi közt a hadsereg kötelékében marad az 1896. és ennél fiatalabb évfolyamú legénység, mely az illetményeken kivül napi 10 korona munkabért kap. Szolgálati helyükön maradnak azok is, kik a nemzetőrségben, a kötelezett üzemekben és a karhatalmi kirendeltségeknél teljesítenek szolgálatot. Ezt a visszatartott legénységet is azonban rövidesen szintén elbocsátják, amint elég önként jelentkező áll e célokra rendelkezésre. Az elbocsájtott katonák 10 napi zsoldot és ezenkívül élelmezési váltságot kapnak. Aki lakóhelyén a közigazgatási hatóságnál szabályszerű elbocsájtását igazol ja, további 30 napi zsoldot és élelmezési váltságot kap, melyet december 1-től folyósítanak. A munkanélküli ipari munkások segélyben is részesülnek és bizonyos esetekben munkás-otthonokban elhelyezést is nyernek. Ha a katonák régi polgári ruhája, melyet bevonuláskor használt, még megvan, úgy ezekben a ruhákban, különben pedig jóminőségü egyenruhában bocsát^ ják el a legénységet. Az így kapott fehérneműt és bakancsot mindenki megtarthatja. Az egész országnak, mindnyájunk közbiztonságának, az összes polgárságnak közös érdeke, hogy a leszerelés a viszonyokhoz képest a legnagyobb rendben, gyorsasággal és lehetőleg súrlódás nélkül menjen végbe. A rendet és a fegyelmet pedig csak az biztosíthatja, ha a katonai hatóságok a polgári hatóságokkal egyetértenek és együttműködésüket a lakosság minden rétege megértő buzgalommal elősegíti. Mindenek fölött pedig az a legfontosabb, hogy a hazatérőket szeretettel fogadjuk! Mert a katonáknak háboruvégi nyomorúsága még nagyobb, mint a háborueleji. Számosan közülök koldusán, megnyomorodva, kivert vadként vergődnek haza gyűlölködő országokon keresztül. Nagy szeretettel kell őket fogadnunk, hogy honjukat leljék a megváltozott hazában, hogy fegyver nélkül hittel, csatlakozással álljanak a rend és ne a felforgatás oldalára. És szükséges legvégül és legfőképpen, hogy az itthonmaradottak az emberszeretet munkájában ismét megtisztuljanak, mert olyan idő következik, amelyben csak az boldogul, aki nem magára gondol. Yármegyénk tanítóságának közgyűlése, A Veszprémmegyei Általános Tanítóegyesület elnöksége f. hó 3-ára meghívta vármegyénk összes óvó- és tanszemélyzetét a Veszprémben tartandó közgyűlésére. A közgyűlésen, melyen mintegy 300 tanító és tanítónő vett részt, Jílek Ferenc pápai igazgatótanító elnökölt és a megjelentek, dacára a forradalmi hangulatnak, méltóságteljesen és mindig egyhangúlag határoztak a napirenden levő dolgokban. A közgyűlés megnyitása után a kultuszminiszter a főispán utján közölte az egybegyűltekkel, hogy tekintettel a rosz közlekedési viszonyokra, a közgyűlésen nem jelenhet meg. A közgyűlés táviratilag üdvözölte a népköztársaság első kultuszminiszterét. A tanítóság követeléseit a közgyűlésen Neugebauer Lajos nagyvázsonyi állami tanító foglalta össze és megdönthetetlen érvekkel indokolta meg azok jogosultságát. A főbb dolgokban hozott határozatok a következők: 1. A népiskola felügyeletével mindenhol kizárólag érdemes tanítók bízassanak meg. A járási tanfelügyelet sürgősen szervezendő, Ily értelemben a megyei tanítóság a mostani tanfelügyelő érdemeinek elismerése mellett is, tisztán elvi okokból Göndör Ferenc s.-tanfelügyelőt óhajtja megyénk elemi népoktatása élére állítani, aki mint kiváló tanító nyert beosztást a mostani tanfelügyelőséghez. 2. A gondnokságok, iskolaszékek töröltessenek el, helyettük járási iskolatanácsok szervezendők a polgárság, a közigazgatás és tanítók képviselőiből. 3. A tanítók javadalmazása egyenlősíttessék az állami tisztviselők érettségi vizsgát tett csoportjával egyező fizetési osztályokkal. 4. Az állami tisztviselők nyugdíjtörvénye terjesztessék ki teljesen egyenlően a tanítókra is. 5. A fegyelmi eljárásokban a tanítóképviselet. 6. A népiskola nyolc osztályúvá tétessék; a felső fokon a lakosság foglalkozásának megfelelő gazdasági-, ipari-, kereskedelmi differenciálódással, gyakorlatiassággal és intenzivitással. 7. Minden külön munka tisztességesen díjaztassék. Neumann Sándor veszprémi tanító indítványa a közgyűlés az elemi népoktatás államosítása mellett foglal állást. Bogáti János a kántori fizetésekről érte.kezik és indítványára a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy követeli, miszerint kántori teendők végzésére kötelezni tanítót ne lehessen és a kántori fizetés megállapítása az egyház és az arra vállalkozó külön megegyezés tárgyát képezze. Az összes követelésekhez való csatlakozásra az általános tanítóegyesületek felhivatnak. A közgyűlés a Himnusz eléneklésével nyert befejezést. A Yiasz-utca 3. szám alatt rendelés szerint olcsó áron készítenek kötött férfi és női keztyüket, gamaschlikat, harisnyákat stb. KARCOLAT a mult hétről. Kérdőjelek a levegőben! Szükségtelen talán körvonalazni azon tényt, hogy miért vannak kérdőjelek a levegőben ? A mostani bizonytalan és kétségbeejtő helyzet teljesen okadatolja az embereknek lelkiállapotát. Naprólnapra rosszabbodik a helyzet és alig akad ember, akinek ebben a bizonytalanságban utmutatót tudva magának találni. Leghelyesebben teszik azok, akik nyugodtan bevárják a fejleményeket és nem reagálnak azokra a minden eseményeket riasztó aggodalmakkal illusztráló egyénekre, mert ezek az egyének csak a konjunktúrákat akarják kihasználni és ezzel létjogosultságukat kívánják biztosítani. Nem mondjuk, hogy nem komoly a helyzet, de azt is valljuk, hogy nem oly kétségbeejtő, amint azt rémterjesztők híresztelik. Ezek a rémlátók és hiresztelők a fegyverszünetet ki akarják használni épugy, mint kihasználták szomorúan a háborús izgalmakat. A háború alatt más úton és alapon aknázták ki a helyzetet, most pedig a háború végvonaglásaiból akarnak jövedelmi kutforrásokat maguknak biztosítani. Legyünk résen! Ne üljünk fel az ilyen rémlátóknak, hanem nyugodtan és türelemmel várjuk be a bekövetkezendő fejleményeket. A „lenni vagy nem lenni" hamleti tépelődések ideje rég lejárt és a mostani viszonyok erre az álláspontra nem helyezhetők. A józan gondolkozás ugyan ebben a háborús világban több izben tótágasra állított bennünket, de kitartással és türelemmel újra talpra állított, amiről meggyőződhetünk. A mostani helyzetünk is teljesen azonos azon állapottal, amint azt a háború alatt keresztül éltük és nincs is okunk tévedni, hogy ezen tótágas állapotot a a békülés újra talpra fogja állítani. Egyelőre nincs több mondani valónk. Hagyjuk csak „a kérdőjeleket a levegőben" cirkálni, majd kiegyenesednek a kérdőjelek felkiáltó jelekké és ezen felkiáltó jeleket — meggyőződésünk szerint — a béketárgyalások fogják megteremteni. Addig pedig nem marad más hátra, mint türelemmel is nyugodtan bevárni az addig történendőket és ha úgy tetszik a rémhirterjesztőknek, csak folytassák munkájukat és eresszék továbbra is a: Kérdőjeleket a levegőbe! Frici. Az hirliK . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a körülményekhez képest az egyensúlyt fenntartja. Az hirlik, hogy Pápa városa a látszat kedvéért meg van elégedve a sorsával. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnkről a további intézkedésig nem hirlik semmi. Az hirlik, hogy a polgármester a városi tisztviselőket sakkban tartja. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány megtette mint „mór" a kötelességét. Az hirlik, hogy az újonnan kinevezett rendőrkapitány mielőtt hivatalát elfoglalta, terepszemlét tartott. Az hirlik, hogy a rendőrök a legközelebbi napokban új fejet kapnak. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a konjunktúrát a tisztesség határain belül igyekszik kihasználni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában „nagy" változás történt. Az hirlik, hogy a cipőjegy-irodát lassanként elkoptatták. .