Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-11-10 / 45. szám

PAPAI KOZLOAY Közérdekű független hetilap, s M eljelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES.' Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. V Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A f. hó 3-án tartott népgyülésről jegjobb akarattal sem állítható, hogy a nagy eseményekhez illő és méltóságos lefolyású volt. A szónokok beszédeit gyakran idétlen, izzó felekezeti gyűlölködést eláruló közbeszólások szakították félbe. A közbeszólás mindig ugyanazon csoportból hangzott fel, a közbeszólók is mindig ugyanazok voltak és szajkómódra mindig egy mondatot kiabáltak, akár vágott a beszédek szövegéhez, akár nem. Ebből arra kell következtetni, hogy a közbeszólókat már jó előre preparálták és előre kiosztották a szerepeiket. Még Keresztes Gyula kisgazda szónok okos beszédébe is belekiabáltak, jóllehet ő tapintatosan beszélt és minden jót követelt a kormánytól a nép, de különösen a kisgazdák számára, ami csak a szemnek, szájnak kellemes. Különösen heves közbeszólásokat váltott ki ebből a csoportból Muli József beszédének az a passzusa, melyben a gróf tulajdonát képező tókerti parcellák bérletösszegének felemelésére célzott. (Azóta változott és lényegesen javult a hangulat. A helybeli keresztény szociálista kör vezetői egész befolyásuk és tekintélyük latbavetésével csillapították a felizgatott kedélyeket és rábírták híveiket, hogy tartózkodjanak a gyűlölködő, felekezetieskedő szavak és szólamok használatától.) Most, e súlyos időkben minden szónoknak igen óvatosnak kell lenni és kerülni minden szót, mely felekezeti, vagy osztályérdeket, vagy érzékenységet sért. Kunfi Zsigmond, az osztályharc legproncirozottabb, legmarkánsabb vezéralakja adta ki a jelszót, hogy most hat hétre, mig a forradalom vívmányai biztosíttatnak, szüntessük meg az osztályharcot, kössünk treuga deit. YT -t-i— * * * Kedden megalakult a pápai Nemzeti Tanács. Nincsen olyan dolog, intézmény, vagy változás, amely minden ember helyeslésével találkoznék. Ez alól a Nemzeti Tanács sem képezhet kivételt. Sokan nincsenek megelégedve annak összetételével. Miért van benne Pál és miért hiányzik belőle Péter? A tanácsnak tényleg van néhány kirívó szépséghibája. Még vezető helyen is nem egy csüggedező szivü, ingadozó, szélkakas pártember terpeszkedik, akiknek még október 31-én este felé is a régi rendszerért meg a Tiszákért dobogott melegen a szivük, november 1-én korán reggel pedig már a köztársaságért meg Károlyiért lelkesedtek. Ellenben a radikális eszmék nem egy régi, harcos hive kimaradt belőle, hogy annál több hely jusson a Tanácsban a maradiaknak, akik a legelső sorsfordulatra kiugranának a sorból és frontot változtatnának. No de ezek nem teszik a többséget. Találunk a tanácsban derék, megbízható és tehetséges tagokat is. Különben is a Tanács úgyis a sajtó és a nagyközönség ellenőrzése alatt áll és ha nem teljesítené kötelességét Károlyi szellemében, egy percig sem maradhat helyén. * * * Egyéb mellőzések mellett kissé különös a helyi sajtó teljes mellőzése is. Dr. Kőrös Endrét, mint a ref. tanítónőképző igazgatóját, Nánik Pált pedig mint a Tisztviselők Szövetkezete jelöltjét választották be a Tanácsba, nem pedig mint szerkesztőt, illetőleg hírlapírót. A helyi sajtó fontos szolgálatokat tehet azoknak az ügyeknek, melyeknek a N. T. szolgálatában áll. Nagyon rosszul esnék a Tanácsnak, ha működéséről nem emlékeznék meg a sajtó. Sok esetben szükséges, hogy a helyi sajtó tájékoztassa a közönséget. De hogyan tehesse ezt, midőn sokszor arról sem kap értesítést, mikor tartja gyűléseit a Tanács. * * * Dr. Lakos Bélát a Katonatanács maga elé idézte, mert a sanda gyanú izgatással vádolta. A nyájas olvasó bizonyosan kitalálja, hogy kik ellen irányult volna az állítólagos izgatás. Én nem hiszem el, hogy dr. Lakos Béla izgatott. Miért izgatott volna? Hisz a háborúból neki sem volt kára, ő sem olyan üzleteket csinált, melyeken vesztett, vagy keveset keresett volna. Másodszor, mint okos ember tudja, hogy nem maradhat titokban az, amit sok embernek mondunk. Harmadszor tudja, hogy ilyen időkben nem szoktak tréfálni az izgatókkal, hanem olyan kellemetlen nyakkendőt kap az illető a nyakára, mely nagyon szorít és az emberbe belefojtja a lelket. Még két úrról rebesgetik, hogy izgatnak. Ezt sem hiszem el, mert nekik is alapos okuk van a hallgatásra. A háború 51 hónapja alatt szépen itthon csücsültek, testileg kedélyesen gyarapodtak, szép, finom ruhában jártak, naponként Ízletes pecsenyéket, finom süteményeket ettek, melyet kitűnő borral leöblítettek. Mindez arra predesztinálja őket, hogy a megelégedett emberek osztályába tartozóknak érezzék magukat. A megelégedett emberek pedig nem szoktak felekezetek ellen izgatni. Miért izgatnának tehát ők felekezetek, vagy az új rendszer ellen? Mikor pláne tudják, hogy ha viharos időkben — most pedig ilyenek járnak! — rossz emberek felgyújtanak egy házat, akkor a láng belekap a szomszéd házba is, bármilyen felekezetű legyen is a tulajdonosa, mert a tüz olyan buta, hogy nem tud felekezetek szerint disztingválni, amint Kapuvárott sem disztingvált. Aztán ők, mint gondolkodni tudó, művelt emberek szintén tudják, hogy ha — Isten ments! — baj történik, az igazgató neve mindig kitudódik és az agitátor oda kerül, ahová való: a börtönbe, néha a lámpavasra, néha az akasztófára, bármilyen ruhát is viseljen az illető. Hogyan izgathattak volna tehát ők? * * * A nagy fordulat óta igen divatossá lett a Munkásotthon. Magas állású urak, finom, szép úri nők, akik ezelőtt azt sem tudták, merre van ez a szerény épület, megtisztelik becses látogatásukkal helyiségét. Csak tessék jönni! Szívesen látjuk szerény körünkben. Meggyőződhetnek, hogy az annyira szidott, világfelforgatóknak vélt, vörös nyakkendős szociáíisták nem is olyan veszedelmes fickók, hanem egészen jó modorú, bár öntudatos fellépésű férfiak és nők. Meggyőződhetnek arról is, hogy első sorban az ő nagyszerű szervezetüknek köszönhető, hogy nem fordul itt fel miu dcn fenekestül, sőt ma ők a társadalmi rend legbiztosabb és legmegbízhatóbb támaszai. Ha nem küzdöttek volna ellenük a fanatizmus fegyvereivel, ha nem akadályozták volna meg az erőszak minden eszközével tanaik elterjedését az egész országban, egyetlen csepp polgári vér sem folyt volna el hazánkban e napokban. A látogatók meggyőződhetnek, hogy mennyi intelligens, igazságosan és méltányosan gondolkodó ember van a szervezett munkások kqzött. Láthatják, hogy ott nincs gyűlölködés, hanem csak szeretet, nincs visszavonás, hanem egyetértés, nincs duivaság, hanem csak udvariasság, nincs feszélyezettség, hanem családias kedélyesség. A tévedőt nem hurrogják le hanem felvilágosítják, megnyugtatják. Nem bántják ott senki vallását, nem néznek le senkit vallásáért, kerülnek minden témát, mely valakinek érzékenységét sértené. Tessék eljönni, győződjenek meg minderről. De ez nem elég! A szociáíisták szegény emberek, lássák el szervezetüket bőséges anyagi eszközökkel, mert a társadalom érdeke, hogy szervezetüket most minél erősebbé tegyük. Nem tudhatjuk, mi készülődik suttyomban. Nem tehető fel a régi emberekről, hogy megszokott hatalmukról oly könnyen lemondjanak. Ha a község minden háza cserepes és tűzbiztos, akkor is jókarban tartja az okos elöljáróság fecskendőjét.