Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-08 / 36. szám

P JL PA. I Közérdekű fiig-g-etlen hetilap, e Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Láptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt?terek felvétetnek a kiadóhivatalban es Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A háború elején az avatatlanok azt hitték: No most összedől a világ, megszűnik az élet. Pedig csak (?!) sok millió fiatal emberi élet fonala szakadt el közepén, a gazdasági, társadalmi és kulturális élet folytonossága nem szűnt meg, csak más mederbe terelődött. A háború első 5—6 hónapjában a kereskedelem némely ága fennakadást szenvedett, a vásárlási és eladási kedv a minimumra csökkent, mert sokan attól rettegtek, hogy a nagy földrengés mindent romba dönt. De már 1915 január, február havában kiderült, hogy a leves mégsem olyan forró, mint aminőnek gondolták. Különösen a kultura művelői féltek attól, hogy a művelődés kordéja kátyúba kerül és ott megfeneklik. Az ötödik háborús év tanúságai igazolják, hogy ez az aggodalom is alaptalan volt. A kulturális tevékenység eredménye ugyan nem üti meg a háború előtti mértéket, de a kulturára vágyakozók serege nem kisebbedet, hanem nagyobbodott. A háború első évében a drágaság rohamos emelkedésével attól lehetett tartani, hogy a tudomány csarnokai félig üresen fognak maradni, mert hol van olyan kisiparos, kereskedő, földmivelő, aki tanuló gyermekeiért havi 80—100 korona készpénzt akar és tud fizetni. És ime a háború ötödik évében havi 300— 400 koronákat fizetnek és sohasem tódultak olyan seregesen földmivelők csizmás fiai középiskolákba, mint mostan. Az ős kollégium falai alig tupják befogadni, Faragó János igazgató alig győzi beirni a tudományos pályára készülő tanulók seregét. Ez a középiskolákba való özönlés nagyon örvendetes jelenség volna, ha igazán a kulurára való törekvésből történnék, ha megvolnánk győződve, hogy az ifjúság jelentékeny része csak tiszta tudományszeretetből, csak azért tódul a középiskolák ba, hogy tudományszomját kielégítvén, bizonyos fokú tudást szerezvén, ismét visszatérjen az eke szarvához, a kaptafához, a gyalupadhoz és a kereskedői pulthoz. De nem így van. A szülők nagyobb része csak azért küldi gyermekét középiskolákba, hogy a tudomány számukra fejős tehénül szolgáljon, hogy gyermekeikből urakat neveljenek. Számukra hiába dühöngött a háború vérzivatarja, a dörgés hangját hallották, de nem értik. Bár láthatták, tapasztalhatták önmagukon, hogy manapság csak az boldogul, csak az élhet jól, aki termelő munkával faglalkozik, mert maga szabhatja meg munkája díját, fiait mégis az inproduktiv, lateiner pályára küldik. A tudomány nem inproduktiv, sőt nagyon is produktív, mikor a gyakorlati életpályák szolgálatába állítják, a tudomány csak akkor inproduktiv, mikor kizárólag belőle akarunk megélni. Mig azonban a szülők nem tudják saját életükből levonni a tanúságot, mig a kulturát nem tekintik életszükségletnek amelyre minden embernek szüksége van, hogy az emberi életet szépítsük, a produktív pályákon való tevékenységet eredményessé tegyük vele: addig az ifjúságnak a középiskolákba való özönlését nem tekinthetjük örvendetes kulturális jelenségnek. * * * A háború az ifjúság ama részére, mely iskolába nem járhat, igen káros hatást gyakorolt. Sok 13—15 éves ifjú atyja már 5. éve vari távol a szülői háztól, az anya munkára jár és egyébként is gyenge a pubertás korába kerülő suhanc zabolátlan szenvedélyeinek megfékezésére. Sok ilyen kamasz ok nélkül tiszteletlen, goromba magaviseletet tanúsít a felnőttek iránt. Szájuk tele van durva szavakkal, céda beszédekkel. Ahol módját lelik, puszta rosszakaratból károkat okoznak a felnőtteknek, provokálás nélkül gúnyolnak fiatalokat, öregeket, Hiábavaló dolog lenne ezeket a hadigondozók figyelmébe ajánlani. Nálunk igen sokan elhanyagolják ama kötelességeiket is, amelyeknek teljesítéséért fizetik őket, hogyan lehetne olyan polgári kötelesség teljesítését sokaktól várni, amelyért honorárium nem jár. De felhívjuk rájuk a rendőrség és városi csendőrség figyelmét. Ők könnyen találnak jogcímet, melynek alapján erélyesen megfenyítsék őket. Néhány példás, szigorú büntetés majd elveszi kedvüket a rakoncátlankodástól. * * * A verebek is csiripelik már, hogy a nagy drágaság egyik legfőbb oka pénzünk folytonos értékcsökkenése, ami viszont a sok papírpénz szaporodásának következménye. Akik tehát folyton drágítják az árukat és újabb meg újabb papirpénztömegek nyomását teszik szükségessé, csak maguk alatt vágják a fát. Ezek végtelen önzésükben a maguk érdekét sem fogják fel, csak egyre gyűjtik a papirbankókat. Mit érnek vele, ha papirbankóik. halmazát olyan magasra növelik, mint az egyiptomi piramisok, de ez az óriási bankópiramis egyszer csak annyit fog érni, mint ugyanolyan tömegű makulaturpapiros? Másrészt Ausztria és kedves szövetségesünk is szorgalmasan dolgoznak bankóik elértéktelenítésén. Ez utóbbi, hogy a márka értékét kímélje, az utóbbi időben Ukrajnában 150 millió értékű árut vásárolt koronákon, Ausztria is óriási vásárlásokat eszközöl a koronát használva fizető eszközül. Álljon sarkára kormányunk, kötelessége ez ellen tiltakozni. Hiszen a középponti hatalmak közt egyiknek sincs olyan hatalmi eszköz kezében, mint neki. A mi zsebünkben van egyik legdúsabb éléstár kulcsa. Ne adjuk ki e kulcsot addig zsebünkből, amíg pénzünk értékcsökkentő tevékenységével fel nem hagynak. Kormányunk még más úton is gátat vethetne a papírpénz folytononos szaporodásának. Nem kell mást csinálnia, mint szolgáltassa ki hivatalnokai és alkalmazottai fizetésének jó részét áruban, ne pénzben és adjon, ahol lehet egyéb ügyleteinél is áruért árut, ne pénzt. Van az államnak elég gyártmánya és nyers terméke, mint vas és más részek. Ezek lehetségessé teszik a papírpénz folytonos szaporításának megakadályozását és a bankófolyó értékzuhanásának megállítását. Várhelyi Izsó. Vágott L-rendii tűzifa házhoz szállítva. Megrendelhető Weisz Pál fakereskedő:-: nél, Zöldfa-utca 19-ik szám alatt. :-: