Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-08 / 36. szám

Burgonya-rekvirálás. Már hirt adtunk arról a közélelme­zési miniszternek azon végrehajtási uta­sításáról, amely a burgonyatermés zár alá vételéről közszükségleti célok igény­bevételéről és felhasználásáról szóló kor­mányrendeletre vonatkozik. Ezzel az utasítással egyidejűleg érkezett meg a miniszter rendelete is, amellyel várme­gyénkre a beszolgáltatandó burgonya­kontingenst kiveti és egyúttal megálla­pítja a házi és gazdasági szükséglet cimén visszatartható mennyiséget. Ugyan­csak a rendelet szabályozza a nem ter­melők, illetve a kevés terméssel rendel­kezők fejadagjait. A rendelet lényegében a következő: A burgonyaellátás terén a múltban szerzett tapasztalatok és a kedvezőbb terméskilátásokra való tekintettel, az idei termésévben az ország burgonyatermelő gazdaközönségét a hatósági igénybevé­tellel járó zaklatásoktól lehetőleg meg­kímélendő, módot kiván nyújtani arra, hogy az országos közellátás céljára szük­séges burgonyamennyiség a burgonya­termelő vármegyékre kivetett kontingens utján biztosíttassák. Erre való tekintettel és mert a vá­sárlási engedélyekkel, azok tömeges össze­gyűjtésével és az ezek alapján beszer­zett készleteknek rendeltetés ellenes fel­használásával egyes ügynökök által űzött visszaéléseknek gátat kellett vetni — a folyó ellátási évben a vásárlásnak az ország egész területén engedélyezve volt rendszerét megszüntette és a vásárlást csakis meghatározott területi korlátozá­sokkal engedte meg. Ezek a korlátozások, amig egyrészt biztosítják annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók jogos szükségleteiket Veszprém vármegyében saját községük területén — hatóság megterhelése nélkül — köz­vetlen vásárlás utján szerezhessék be, másrészt — miután a készleteknek a helyi szükséglet elől való elvonását lehe­tetlenné teszik, — módot nyújtanak arra is, hogy az alispán a feleslegeknek cél­tudatos igénybevételével a vármegyének közvetlen vásárlással nem biztosított szükségletét első sorban annak saját készleteivel fedezhesse. A miniszter a rendelkezésére álló hivatalos statisztikai adatok alapján meg­állapította, hogy Veszprém vármegye területén 23027 hold burgonyával be­vetett terület van, amelynek várható ter­mése átlagban holdankint 60 métermázsa, vagyis a törvényhatóság területén az 1918. évi burgonyatermésből remélhető összeredmény 381600 mm., tehát egy olyan mennyiség, amely nemcsak a törvényhatóság területén lakó ellátandók szükségletének kielégítésére elegendő, hanem egy bizonyos részben az országos szükségletnek is kell hogy fedezetéül szolgáljon. Erre való figyelemmel, amidőn a vármegye által a közellátás céljaira az Ofszágos Burgonyaközvetítő Iroda részére beszolgáltatandó 1918/19. évi őszi kon­tingenst 2000 vaggon burgonyában álla­pítja meg, egyúttal utasítja az alispánt, hogy egy, a legkörültekintőbb módon szerkesztendő szükségleti kimutatás alapul vétele mellett állapítsa meg törvényható­sága ellátandóinak önszükségletét és úgy ennek, mint pedig a fentebbiekben már kontingentált mennyiségnek is a törvény­hatóság feles burgonyakészleteiböi arány­lagos kivetés utján történendő hatósági igénybevétele (rekvirálása) iránt hala­déktalanul és pedig oly módon intéz­kedjék, hogy a rekvirálási eljárás a végre­hajtási rendeletben megszabott legszél­sőbb határidőig, vagyis f. évi szeptember 15-ig feltétlenül befejeztessék. Arra való tekintettel, hogy a ki­vetett kettős kontingens együttvéve is a törvényhatóság burgonyatermésének csak jelentéktelen hányadát képezi, a miniszter ama reményének ád kifejezést, hogy az igénybevétel különösebb kényszereszközök alkalmazása nélkül nemcsak összehoz­ható lesz, hanem annak eredményes keresztülvitele után még olyan feleslegek is fognak maradni, amelyek a termelők­nek jogosan visszatartható szükségletét jelentékenyen meghaladják s indokául szolgálhatnak annak, hogy a termelők — elkerülendő a rekvirálással kapcso­latos zaklatásokat — az alispán által aránylagosan kivetett szolgálatokat ön­kéntes felajánlás utján biztosítsák. A rendelet második részében közli a miniszter, hogy a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg az 1918. évi burgonyatermésből házi és gazdasági szükséglet céljaira visszatartható legma­gasabb mennyiségeket Veszrémvármegye területére a következőpépen állapította meg. Termelő saját burgonyaterméséből visszatarthat: házi szükséglet cimén nehéz testi munkát végző felnőtt családtagok részére személyenként évi 160 kilo­gramot, egyéb ellátandók részére szemé­lyenként évi 120 kilogramot; gazdasági szükséglet cimén vetőmagra kat. hol­dankint 9 mmázsát, időszaki munkások részére ellátásuk tartamára, de legfeljebb 3 hónapra havi 30 kg.-ot, cselédek ré­szére a cselédszerződésben kikötött meny­nyiséget, amennyiben az első két pontban feltüntetett adagokat meg nem haladja. Takarmányozás cimén semmit sem tart­hatnak vissza vármegyénk termelő gazdái. Nem termelőknek, vagy olyan ter­melőknek, akiknek termése a saját házi szükségletüket nem fedezi, jogos házi szükséglete: nehéz testi munkát végző felnőtteknél személyenként évi 160 kg., egyéb ellátandóknál évi 120 kg. A rendelet további 3 pontja gyakor­lati utasításokat tartalmaz. KA R C OLÁT a mult hétről. A béke zárótüzében vagyunk! Nevetséges­nek tűnik fel a dolog, hogy még folyton puskák ropogásáról és ágyuk dörgéséről, offenzivák folytatásáról, frontáttörésekről szólnak a harc­téri jelentések, és mindezen jelenségeknek dacára a háború folyását éber szemekkel kisérők nem beszélnek egyébről, mint a közeli békéről, sőt a legközelebb megindítandó békeakcióról. Mon­dom, nevetségesnek tűnik fel a dolog ilyen beállításban, de, hogy ez így van és nem más­kép, azt azoknak a kijelentéseknek kell tulaj­donítani, melyek most már illetékes ajkakról hangzottak el. Legilletékesebb tényezőkre hivatkozunk, amidőn ezen állításunk jogosultságát leszögez­zük. Ugy a német, valamint az angol kíilügyér már erősen kürtölik a béke szózatait. Az is tény, hogy mindegyike külön formában és külön módozatokban hirdetik a béke igéjét, de ezek a kijelentések már magukban elegendő reményt nyújtanak, hogy a béke magva el van hintve és dacára a front puskaporos hangulatának, a front mögött már erősen kezdik gyúrni a béke lehe­tőségét. Már ezt is nagy vívmánynak kell te­kinteni ebben a tótágast álló helyzetünkben. És éppen ezen fentjelzett kijelentésekből, beleszámítva most már a tótágast járó fordu­latokat, nekünk az a meggyőződésünk, hogy bármi történjék is most az összes frontokon, áttörés, térfoglalás, újabb offenzivánk, mindezt mi most már csak a háború utójátékának s a béke előkészítésének tartjuk. Ezek már csak formu­lációk s mintegy a háborúnak tűzijátékát jelen­tik, melyből ugyanis kilátszik már a béke lólába. Szóval, nekünk teljes meggyőződésünk az, hogy elérkeztünk már a háború végvonaglásához és ezek a "mostani háborús hirek már „a béke zárótüzét" jelentik. Lehet, hogy számosan hivatkoznak nagyon is optimista felfogásunkra, de ez bennünket nem alterál és nem térít el álláspontunktól, hogy már csak háborús heteket fogunk átélni. Félreértések kikerülése végett azt is megjegyez­zük, hogy a jelzett háborús heteket erre az évre limitáljuk, vagy még jobban körvonalozva azt állítjuk, hogy a téli háborúnak mérges fogait már kiszedték és csak a legpesszimistább foga­lom sem képes beleélni magát abba a tudatba, hogy akármelyik ellenfél a téli háború kikerü­lését minden lehető radikális eszközök igénybe­vételével nem igyekszik meggátolni. Heti krónikánk befejezéséül leszögezhet­jük, hogy az előjelek után ítélve, teljesen jogosult azon feltevésünk, hogy: — „A béke zárótüzében vagyunk !" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az árdrágí­tókat futni hagyja. Az hirlik, hogy Pápa városa a vissza­fejlődés korát éli. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnket minden egyes választója előjegyzés­ben tartja. Az hirlik, hogy a polgármester a közélel­mezés fattyuhajtásait nyirbálja. Az hirlik, hogy a h. rendőrkapitány le­szögezte azt, hogy „jaj annak, aki a magyart bántja". Az hirlik, hogy a rendőrök az államosítás mézes madzagját nyalogatják. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság egyelőre várakozási állományba lett helyezve. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában az „erős kéz" már működésbe van helyezve. Az hirlik, hogy a cipőjegy irodában sok­szor előfordul, hogy „minden jegy elfogyott". Az hirlik, hogy Pápán a hetivásáron a vevőközönségnek sok komiszságot kell lenyelni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházat vissza fogják sirni. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház elosz­lott, mint a buborék és megmaradt a jó emlék. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivar­jegyek árhullámzásoknak vannak kitéve. Az hirlik, hogy Pápán a gráczi nyaraló gyermekek félhizottan fognak hazamenni. Az hiriik, hogy Pápán a Tapolcza-part egyes helyein szerelmet lehet aratni. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajos utcában a leányok nem sétálnak, hanem jár­kálnak. Az hirlik, hogy Pápán a borban nem igaz­ság, hanem drágaság van.

Next

/
Thumbnails
Contents