Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-01 / 35. szám

PA PA i o i l ő v \ Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap, i Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közélelmezésünk szépséghibái, A mindennapi életben ki-ki többnyire olyan foglalkozást űz, amelyhez ért. Csak Amerikában és újabb időben nálunk is fordul elő kivételesen, hogy egy-egy pályatévesztett ügyvéd borbélyüzletet, némely mérnök füszeresboltot, állást nem találó tanár szappangyárat nyit. Általában azonban nem szokásos, hogy a kovács szabadságra, az esztergályos aranyrnivességre, a vegyész cipészmesterségre adja fejét, vagy ha kivételesen kedve kerekedik rá, szakértő társat vesz maga mellé, mert ellenkező esetben, ha tőkével fog vállalkozásához, hamar nyakára hágna pénzének, ha üres zsebbel megy neki az új életpályának, amelyhez nem konyít, csakhamar felkopna az álla. Csak a közpályákon találunk egyéneket olyan hatáskörökben, melyekhez annyit értenek, mint a hajdú a harangöntéshez. Hiszen itten a tárgyhoz nem értésüknek nem ők, hanem csak a közönség vallja kárát. A borbélyüzletekben egy óráig sem tűrnek meg olyan segédet, aki nem tud kifogástalanul borotválni, csak a közéletből nem ebrudalnak ki olyan kontár borbélylegényeket, akik a közönség képén tanulnak borotválni. Hiszen itten csak a közönség legszegényebb részének arca vérzik, ha borbély kezében sután áll a borotva. A pápai élelmezési irodákban van olyan, aki ért a pálinkához, van olyan, aki ért a fűszerárukhoz, van olyan, aki ért a telekkönyvekhez, van olyan, aki ért a raktárkezeléshez, de olyan nincs, aki a liszthez értene, pedig a liszt a közélelmezés legfontosabb tárgya. A szakértő hiánya okozta, hogy a közönség gyakran olyan silány minőségű lisztet kapott, amely nem embernek, hanem disznónak való. A szakértő lisztszakértő hiányában vettek át a helybeli malmoktól olyan rossz lisztet, mely szégyenére válik a pápai egykori jóhirü lisztiparnak. Ha a szakértő lisztkereskedő hivatalos megbízásból megvizsgálja a molnártól való átvétel előtt azt a lisztet, akkor a hatóság visszautasította volna azt a lisztet és elvette volna az illető molnárnak, vagy molnároknak a kedvét ilyen liszt őrlésétől. Nem szükséges azért a liszt megvizsgálására 4—5000 koronás szinekurákat kreálni és a legszegényebb fogyasztókat ezzel az összeggel megterhelni. A pápai jobb hirnevü, szolid üzletemberek hirében álló lisztkereskedők felváltva szerény napi díjért, vagy ingyen is szívesen magukra vállalják ezt a kötelességet Legtanácsosabb lenne, ezeket csak megvizsgálás előtt pár órával alkalmi megbízatásukról értesíteni, hogy ne is kerülhessenek a molnárokkal való összejátszás gyanújába. Ugyancsak a szakértelem hiányának következménye volt az az eljárás, hogy igen gyakran az utoljára érkezett lisztet küldték el a lisztkereskedőknek. Ezalatt a régebbi liszt a raktárakban összeállott, egy része olyan keménnyé vált, mint a kőszikla. Ha a lisztet megérkezésének sorrendjében osztották volna ki a lisztkereskedőknek, ezt a romlási processzust meg lehetett volna akadályozni. A lisztirodában burjánzó bölcsesség a hétre való lisztet rendesen hétfőn szállítja a lisztkereskedőknek. Ha kissé előzékenyebben szolgálná ki a közönséget, akkor ezt már pénteken megtehetné. Szakértő lisztkereskedő tudja, hogy ez esetben a detaillistának ideje volna a lisztet jó előre lemérni, megfelelő adagokban papírzacskókba csomagolni. Ekkor nagyforgalmu üzletben a vevő nem lenne kénytelen az üzlet előtt sorfalat állni és órákig várakozni, mig a boltos minden egyes fogyasztónak kiméri és becsomagolja a háromféle lisztet, hanem rögtön kézhez kapná. Ennek belátására nem kell egetverő bölcsesség, valamint a drákói rendszabály indokolatlan voltának megértése sem, hogy milyen népellenes dolog az, hogy a hétre való lisztet csak hétfőn szabad kiszolgáltatni. Mit adjon férjének és gyermekének a feleség és anya vasárnap enni, akinek az a kevés lisztje már szerdán elfogyott? Hogyan vihessen magával kenyeret, vagy más ennivalót a hétfőn korán reggel dologba induló munkás, akinek felesége csak hétfőn délelőtt kapja ki a lisztet? Próbáltak már azok a bölcsek, hogyan lehet korgó gyomorral, az éhségtől ellankadó tagokkal nehéz testi munkát végezni? A hétfői lisztküldésnek és a lisztmennyiség több részletben, több egymás után következő napon történő kiszolgáltatásának még más kárát is látja a közönség. Megtörtént gyakran, hogy a lisztkereskedő a neki járó lisztmennyiség egy részét hétfőn, másik részét kedden, harmadikat szerdán kapta meg. Hétfőn vöröslisztet küldtek neki, amilyennel a magyar ember békében csak disznaját etette, kedden, szerdán szebb lisztet szállítottak neki. Aki tehát hétfőn vásárolt lisztet, csupa vöröslisztet, a keddi vevő pedig szebb lisztet kapott. Ha a lisztkereskedő egyszerre kapja az egész lisztet, szakértelemmel keveri a vöröslisztet a jóval, így aztán mindenki egyforma lisztet visz haza. Milyen igazság az, hogy a közönség egy része ugyanannyi pénzért vörös, másik része jó lisztet kapjon? Mindezekkel még nincsenek kimerítve a szakértelem hiányában elkövetett botlások. Az sem volt utolsó dolog, hogy a lisztiroda megtiltotta a lisztkereskedőknek, hogy a magukat egész évre liszttel ellátó fogyasztóknak augusztus 15-én túl ne szolgáltassanak ki lisztet. Először is ezek augusztus 15-éig nem mind jutottak vásárlási igazolványhoz, másodszor is azok, kiknek sikerült e drága cédulát megkapniuk, azoknak sem termett „Terülj asztalkám!" módjára rögtön kamrákba a két hónapra járó lisztkészlet, sőt nagyon valószínű, hogy ma, szeptember 1-én is igen sok őrletőnek még a molnár raktárában hever a gabonája. Az illetők panaszára a polgármesternek kellett elrendelni, hogy e drákói rendszabály mellőzésével mérjenek szept. 1-éig az illetőknek lisztet. Akkor aztánXr^jzentek a lisztkereskedőkre, hogy mertek az őrletüknek lisztet adni. Most, midőn dr. Tenczlinger polgármester átvette a közélelmezés feletti közvetlen felügyeletet, reméljük, hogy e viszá&ágok miryK meg fognak szűnni, mert bizunk az ő erélyébeár bizunk az ő nem frázisként ajkán hordott, hane^f élő valóságként, nemes szivében átérzett szociális érzésében. Várhelyi Izsó. A csóti fogolytáborba egy zongora kerestetik bérbe. Bővebbet a kiadóhivatalban.