Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-01 / 35. szám

A parcellázás és többtermelés, Alig van tárgy, mely mostanában több fejtörést és gondot okozott volna, mint a jelenlegi élelmiszer-szükség. A hiányt, jogosan, a fogyasztás korlátozásával igyekeztek kevésbbé tűrhetetlenné tenni; nézetem szerint azonban a termelés fokozásánál többet kellett volna tenni, legalább is szigorúbban kellett volna arra nézni, hogy legalább is azok a rendeletek érvényesíttessenek, melyek a földek tökéletesebb kihasználását czélozták, — ezenkívül pedig serkenteni, buzdítani, kényszeríteni, kellett volna úgy a nagy-, mint a közép- s különösen a kisbirtokost, hogy eltérve a megszokott, kényelmesebb módszertől, mélyebb talajmüveléssel, lehetőleg bővebb trágyázással, esetleg kertgazdasággal, vetőmagcserével (nem sajnálva tőle a szükséges imperativ utmutatást) jövedelmét, földjének hozamát fokozza. Ezt kellett volna tenni, ezt fog kelleni tenni a jövőben is; mert nem scak most is még a háborúban vagyunk, mely a múltéhoz hasonló, sőt még fokozottabb igényeket támaszt a termelővel szemben, de fognak a háború utáni viszonyaink is hasonlóakat támasztani, ezt nemcsak azért, hogy a jövödelem fokozása lépést tarthasson az előrelátható adóteherrel, hanem azért is, hogy minél nagyobb felesleget állíthassunk elő, mely felesleg hivatva lesz, kivitel utján, az ország valutáját kedvezőbbé átalakítani. Ez ideális cél különben már most is szemeink előtt lebegjen. Most azonban mindenféle, közismert nehézségekbe ütközik a belterjesebb gazdálkodás terjesztése, fenntartása. Ezek közé tartozik az állathiány, géphiány, mütrágyahiáoy, munkáskézhiány; mindezeknél fontosabb, fájdalmasabb azonban a kellő szakértelem hiánya, mely pedig az időjárásénál is nagyobb hatással befolyásolja a hozamot. Szól ez pedig különösen a közép- és kisbirtokosra, mely konzervatívabb, de nagyobb tőkeszükségben is szenved, mint a nagybirtok s mely ennek folytán visszariad a befektetésektől, még ha ismerné is azok előnyeit. Normális körülmények között alig lehetne itt az állami, egyedül hathatós, beavatkozást elvárni; most, a rendkívüli háborús viszonyok között, midőn minden életszükségletünk úgyszólván államrnonopóliummá vált, kell, hogy az 4!iamhatalom befolyjék arra is, hogy a maximum termeltessék, — kell, hogy ezen cél elérésére az egész befolyása érvényesíttessék, még akkor is, ha az egyéni jog ezáltal megcsorbíttatnék. * f

v Salukéi publicacPbuprema lex esto! k Ezek áz elvek kisérjék azt a mozgalmat is, mely a nagybirtokok államosítását, parczellázását, a hazatérő katonák között leendő felosztását van hivatva előkészíteni. Hogy milyen arányban áll a nagyobb és kissbb birtokok hozama egymáshoz, arra megfelel a statisztika; amilyen igazságos a kívánatos tehát azon eszme, hogy azok juttassanak azon földhöz, akik azt megvédték, olyan szükséges az, hogy ezen rendszabály által a föld termelőképessége nemcsak ne apasztassék, de a lehetőséghez képest, minden modern eszköz felhasználásával (mindenekelőtt a szaktudásával) fokoztassék; mindenek előtt azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a jóakarat és az állami támogatás nem elégséges, ha másrészt a szakértelem az eredményt nem biztosítja. Mert ha a hazatérő katonáknak szükségük van a földre, mely önállóságukat biztosítja, másrészt az államnak szüksége van a megbízható adóalanyra, szüksége van azontúl olyan terménymennyiségekre, mely lehetőleg a múltét meghaladja. Ezért kívánatos lenne az uj kolonisták előzetes kioktatása s állandó felügyelet, nehogy a végcél csorbát szenvedjen. Fontos lenne továbbá a területek kiosztásánál azok minősítése, gabonatermő, kertiföld vagy gyümölcsösre alkalmas terület szerinti minősítése, mert a megélhetésre egyikből több kell, mint a másikból, egyiknek megmivelése több és másféle szakértelmet igényel, mint a másiké, így tehát a leendő tulajdonosok is különféle előkészítésben kell hogy részesíttessenek. De az államhatalom is készüljön el a jövendő szerepére; a felügyelésen, resp. oktatáson és arányos földkiosztáson kivül gondoskodnia kell közvetítőkről s piacokról, mindenek előtt pedig a kivitel megkönnyítését kell előkészítenie, eltekintve azoktól a számtalan intézkedéstől, melyek még a lakások létesítését, állatok, gépek, vetőmag stb. biztosítását célozzák. De mindezeknél fontosabb a megbízható, szakképzett leendő kisbirtokososztály előteremtése, mindenekelőtt pedig annak megszivlelése, hogy a haza megtette kötelességét, midőn a hazatérő fiainak a boldogulás lehetőségét megadta, azok is a beszerzett vagy kibővített ismereteik alapján járuljanak hozzá a megvédett birodalom kiépítéséhez. r. i. KARCOLAT a mult hétről. Már kezdik gyúrni! Szükségtelen talán bővebb kommentárral ellátni, hogy mire vonatkoztatom ezt a kijelentésemet. Igenis, leszögezem ezen kijelentést, mert az egész vonalon határozottan kezdik gyúrni a békés hangulatot. Ez a kijelentés már szállóigévé kezd lenni és ha a dolgok a rendes menetben haladnak, illetve rendszeres tempóban fognak kifejlődni, úgy a minden oldalról kilátásba helyezett békekilátások rövid időn belül leszögezhetők lesznek. Már -kezdik gyúrni 1 Szorongva és epedve várjuk azokat a békés hangulatban tartott kijelentéseket, melyek az ántánt hiteles közle-. ményei alapján szájról-szájra leadatnak és melyek végeredményében a békét vannak hivatva közvetíteni. A legvéresebb szájú politikusok is azt hangoztatják, hogy a béke az őszre várható, de arról is van szó, hogy a döntés egy-két hónap alatt is bekövetkezhetik. Szóval, a mi szája-izünk szerint a „béke küszöbére" értünk és ezzel egyelőre meg is kell elégednünk. Álljunk meg egy szóra! A legvérmesebb és legszájasabb sajtó kezdi lassanként beadni a derekát és ha nem is a szó szoros értelmében, de a sorok között észre lehet venni, hogy az ordasok között sok a békegalamb, kik szárnyuk alatt hordják a béke olajágát, csak nem merik még egészen kilógatni, mert minél később lógatják ki, annál több eredményt gondolnak elérni. Napról-napra tapasztalhatjuk, hogy az úgynevezett háborúra bujtogató sajtó is szelídebb húrokat penget már és már nem köpködi anynyira a tüzet, mint anno dacumal. Ez a jelenség csak azt igazolja, hogy a sok tüzes köpködésekkel nagyon is megégették a szájukat és most a béke zsírjával akarják behegeszteni az égető sebeket. Bármiként van a dolog, a fő az, hogy meg akarnak gyógyulni és a gyógyszert csak a békekonyha fogja nekik kiszolgáltatni. Annyira már vagyunk, hogy a józan gondolkodású emberek nemcsak remélik, de egész bizonyosra veszik, hogy a béke útja meg van körvonalazva, csak még nincs teljesen kiegyengetve. Hogy mikor lesz teljesen „egyenesre" hozva, az még egy probléma, amelyet azonban ^ ha nem is oly hamar és könnyen, de meg kell oldani és meg is fogják minél hamarább oldani. Lehet, hogy oly hamar, amire nem is számítunk. Egy semmit nem jelentő esemény képes lesz a helyzetet rövid 24 óra alatt fenekestől felforgatni — a béke útjára. Szóval, ebben állapodunk meg és leszögezzük a helyzetet ebben az értelemben. Azzal végezzük, amivel kezdtük a heti krónikánkat, hogy : — Már kezdik gyúrni! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a törvényhatósági jogra már megérett. Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegye jószántából már megcsömörült. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnkhöz már sürün érkeznek az őszi megbizatások. Az hirlik, hogy a polgármester nagy proplémákat akar megoldani. Az hirlik, hogy a h. rendőrkapitány a 20-asok ünnepére elő lett állítva. Az hirlik, hogy a rendőrök államosítási reményekkel táplálkoznak. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság már sok megpróbáltatásokon ment keresztül. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a copfrendszer ki lett küszöbölve. Az hirlik, hogy a cipő-jegy irodában a feleket hamar kiutalják. Az hirlik, hogy Pápán a nyultelep visszakérődzött. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórház feloszlatását nem a józan ész diktálta. Az hirlik, hogy a maximális árak csak nyomtatva vannak. Az hirlik, hogy Pápán a heti piacon a kofákat nem számozni, hanem bélyegezni kellene. Az hirlik, hogy Pápán a legutóbbi dohányés szivarelosztás gyengén eresztett. Az hirlik, hogy Pápán a gráczi nyaraló gyermekek közül sokan megszoktak és sokan megszöktek. Az hirlik, hogy Pápán a gráczi nyaraló gyermekek felügyelőnői közül többen szívesen kapcsalkództak. Az hirlik, hogy Pápán az Aurora színtársulat meggondolta magát és angolosan ellógott. Az hirlik, hogy Pápán vannak egyesek, kik a szerelmet élelmicikkért közvetítik. Az hirlik, hogy Pápán a darutollas legényeknek nemsokára beharangoznak. Az hirlik, hogy a libatollas legények nagyon óvatosak és csak a fal mellett járnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a régi legénységüket siratják. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a ki- és bejárat sok helyen nincsen szabályozva. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden éjjel maga-magát kiséri a vasúti vendéglőbe.