Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-08-25 / 34. szám

PÁPAI ö i1 ö a v Közérdekű fiig-g-etlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Ha egy rossz szakácsnő az ételt megkozmásítja, a legügyesebb gazdaasszony is nehezen tudná kellemetlen izét tompítani. Ha egy kontár szabó kabátunkat elrontja, a legkiválóbb tűin ű vész is bajosan fog abból kifogástalan ruhadarabot varázsolni. Sokkal könnyebb a meglevő nyers főzelékből, húsból jó ételt, a ki nem szabott szövetből jó ruhát csinálni, mint az elrontot étel és öltözet hibáit eltüntetni. Városunk közigazgatásában, különösen a közélelmezésben sok dolog alaposan el van rontva, ember legyen a talpán, aki ennyi elrontott dolgot hamarosan kiigazítson, kivált ha még a hibák egy része az élet ismerete nélkül, a hivatalos szobák négy fala közt készült kormányrendeletek végrehajtásából keletkezett. Ha az elfogulatlan szemlélő a gabonarendelet végrehajtását végignézi, az a benyomása támad, hogy az egész rendeletet a közönség bosszantására eszelték ki. Tavaly még a jámbor fogyasztó, aki nem akart a városi ellátás szegényes, sovány kosztot nyújtó asztalához ülni, vehetett gabonát bárkitől. Az idén csak a H. T.-től vehet, valószínűleg nem abból az okból, hogy e diszes társaság haszna kisebb legyen. De jól van. Már ebbe a megszorításba is belenyugodnánk, ha e megszorítást nem fektették volna még egy megszorítás Prokrusztes ágyába. A jámbor és türelmes fogyasztó csak abban az esetben kaphat vásárlási igazolványt, ha a H. T. bizományosa a hadsereg, Ausztria és a város ellátatlan közönsége szükségletének fedezése után felesleget tud felmutatni. Ez a fölösleg kikötése a legnagyobb abszurdum, a legképtelenebb fából való vaskarika. Hiszen a városok és falvak minden lakosát el kell látni gabonával, a kormánynak nem lehet szándéka a polgárok bizonyos részét éhhalálra kárhoztatni. Minden emberkategória egyenlő részt kap, már most, ha több embernek állítanak vásárlási igazolványt, kevesebb lakos szorul városi ellátásra, nekik kevesebb gabonamennyiség kell és vice versa. Mire való tehát a felesleges megszorítás, ha nem a százszor megnyúzott, ezer sebből vérző közönség sikanérozására? Mert akár kevesebb, akár több vásárlási engedélyt állítanak ki, akár ilyen, akár olyan módon látják el a város lakosságát, ugyanazon gabonamennyiség szükséges számára. De a legképtelenebb rendeletek okozta bajokon is lehet némileg enyhíteni, ha a helyi végrehajtó közegek észszerűen és jó akarattal hajtják végre és a zaklatott közönség sem zúgolódik, ha ezek jeleit látja. Eddig azonban Pápán e jeleket nem láttuk. Hogyan is jártak el eddig? Annak a hirére, hogy gabonavásárlási engedélyeket állítanak ki, összecsődült az illetékes iroda előtt négy-Ötszáz emberből álló csoport. Gabonát pedig annyit jelentettek be, mint „felesleget", amennyiből legföljebb 40—50 fej szükségletét lehet kielégíteni. Ez a 40—50 ember kapott engedélyt, a többi pedig hosszú orral távozhatott, miután reggel 8-tól déli 12 óráig és előtte való hét-nyolc napon ugyanannyi ideig hiába várakozott, lökdöstette magát és elfecsérelte a drága munkaidőt. Ellenben némelyek, kik történetesen egy negyedórával előbb jöttek és jobban tudnak könyökkel dolgozni, rövid várakozás után mindjárt első izben gabonához jutnak. Némely öreg, beteges, a város közügyei terén érdemeket szerzett polgár pedig 8 napi várakozás után sem tudta az óhajtott hivatalos cédulát megszerezni. Hát igazságos rendszer ez? Nem lenne egyszerűbb, könnyebb és méltányosabb a gabonavásárlókat jelentkezésük sorrendjében kielégíteni ? Beszedhetnék tőlük a könyvüket és ezek sorrendje szerint lehetne kiállítani az igazolványokat, megmondhatnák nekik az órát, mikor az igazolványokat és könyveket kiosztják. Ujabb jelentkezőket pedig csak akkor fogadnának el, mikor a régebbieket már kielégítették. Ha ezt a hivatalos órák előtt kihirdetik, a csoportosulok tudván, hogy aznap nincs reményük engedélyre, szétoszlanak. Minden jelentkező bele tehet egy cédulácskát könyvébe ezzel a szöveggel: Csak búzát akarok, vagy ha nincs buza, rozsot óhajtok, vagy fele rozs, fele buza legyen. így aztán nem szükséges a jelentkező személyes jelenléte. Többször megtörtént, hogy a vásárolni szándékozók olyan tömegesen jelentek meg, vagy pedig nagy csoportban berontottak az irodába, hogy az irodavezető nem tudott bejutni a hivatalos helyiségbe, aminek következtében a munka haladékot szenvedett és a jobbérzésü emberek várakozási ideje hosszabbodott. Ezek a jelenetek többször ismétlődtek. Ezt tudva, miért nem rendeltek mindjárt jó eleve rendőröket a hivatalos helyiség ajtaja elé? Miért vártak többször addig, mig rendzavarás történt? Mindezekből látható, hogy a dolgok rendjén, illetőleg rendetlenségén változtatni lehet. Csak egy kis hidegvér, meggondoltság és jóakarat szükséges. Főképen nem szabad félni az igazságtalanság látszatától, mert ha valahol, úgy a közélelmezés terén igaz, hogy: „Summum ius, summa iniuria". * * * Az irigykedők és gyűlölködők, akik a gyűlölet szításából jól jövödelmező üzletet csinálnak, továbbá akik a tömegharag lángra lobbantásával társadalmi és vagyoni érvényesülésük létráját megtámasztják, sohasem köpködtek olyan nagyokat, mint napjainkban. Tudják, hogy a fékevesztett szenvedély elfogulttá és vakká teszi a tömegeket és így legkönnyebb saját gazságaikról a figyelmet elterelni és saját bűneik következményeiért mást okolni. Azok, akik a háborút okozták, most másokra kenik a háború ódiumát és másokkal akarják megfizettetni a háború költségeit. Rámutatnak az árdrágítókra, mintha nem a háború kitörésekor uralmon volt kormány bátorította volna a termelőket az árdrágításra, mintha nem csigázta volna föl majdnem mindenki az árakat, akinek valami eladni valója volt. Csak a kereskedő gazdagodott a háborún, nem szerzett aránylag éppen annyit a nagy-, közép-, kis- és törpebirtok tulajdonosa is? Miért köpködnek ez utóbbiak irodalmi és szószéki bérencei csak az előbbiekre? Azt hiszik, a tömeget elvakítják ? A tömeget csak ideig-óráig lehet félrevezetni, mert a tömeg nincs megfizetve és négyezer holdas birtokokkal lekenyerezve. Az elvakított tömeg szeme elől a köd és tömjénfüst eloszlik és felkorbácsolt szenvedélye azok ellen is fordul, akik haragját mesterségesen lángra lobbantották. Rámutatnak, hogy az új gazdagok jól élnek, sokan közülük fitogtatják gazdag-