Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-08-25 / 34. szám

ságukat, proccolnak, nevetséges fényűzést fejtenek ki, százakat költenek egy-egy pezsgős ebédre, vacsorára, mesésen építkeznek. De nem tettek és nem teszi ugyanezt a régi és új gazdagok ama része, mely el akarja a figyelmet magáról terelni? Azt nem látják meg, hogy 16—17 éves parasztsihederek, akiknek békeidejében egy hatosuk sem volt és akiket be sem eresztettek a korcsmába, mostan egy ülőhelyükben 30—40 koronákat elmulatnak, hogy falvakban parasztsuhancok a huszonegyezésnél 50 koronánál kisebb összeget nem tesznek a blattra. Ha tehát köpködő kedvük támad, köpjenek jobbra is, ne csak balra és köpködjenek első sorban — magukra, illetőleg a maguk fajtájára. * * * Azok, kik leghangosabban hirdették és hirdetik a tulajdon szentségét, akik másokkal akarják kifizettetni a háború költségét, most arra készülnek, hogy az ország polgárai egyrészének magántulajdonát az ország, illetőleg a maguk javára kisajátítsák. Nem gondolnak arra, hogy majd akadnak viszont mások, akik követelni fogják az ő magánvagyonuk kisajátítását és nem a maguk, hanem a társadalom javára. Veszedelmes dolog ilyen praecedenst szolgáltatni. Várhelyi Izsó. A pápa—csornai vasút. A győri kerületi kereskedelmi és iparkamara — mely a pápa—csornai vasút menetrendjének megváltoztatása tárgyában a pápai Lloyd-társulat nevében tett és Pápa város képviselőtestülete által egyhangúlag elfogadott indítványomat legmelegebben támogatta — a kereskedelmi m. kir. miniszter úr következő határozatát közölte velem: A t. Kereskedelmi és Iparkamarának, Győr. Folyó évi április hó 25-én 2154. szám alatt kelt felterjesztésére a t. Kamarát a következőkről értesítem: A pápa—csornai vonalon jelenleg csak egy vonatpár (5112—5163. sz.) közlekedik. Ezt a vonatpárt a kért 5114—5115. sz. vonatokkal felcserélni nem lehet, mert akkor a vonal sopronmegyei községei elvesztenék jelenlegi kedvező vonatösszeköttetésüket a megye székhelyével, Sopronnal, mely körülmény indokolt felszólamlásokra szolgáltatna okot. A vonatcsere ezenkívül azzal a következménnyel is járna, hogy az 5114. számú vonat személyzete részére (5 ember), minthogy a laktanyában hely nincsen, Csornán egy alkalmas helyiséget kellene bérelni, ami évente mintegy 1000 korona költséget okozna, ha ugyan ma sikerülne ilyet szerezni. A vonatok felcserélését ennélfogva engedélyezhetőnek nem találtam. Az 5114. és 5115. számú vonatokat tehát csakis szaporításként lehetne forgalomba helyezni. Ez mozdony-, kocsi-, szerelvény- és személyzet-többletet igényelne, mely fölött a m. kir. államvasutak ezidőszerint nem rendelkeznek. Ezért, valamint a fölötte nagymérvű szénhiány miatt, a vonatszaporítás iránti kérést sem találtam teljesíthetőnek. Utasítottam azonban a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy a pápa—csornai vonal személyforgalmának megfelelő javításáról az arra alkalmas időpontban gondoskodjék. Budapesten, 1918 augusztus 7. Igazán sajnálom, hogy a kereskedelmi érdekek iránt nagy érzékkel biró, jó emlékező tehetséggel megáldott, korábban az iparfejlesztési osztályt vezetett kereskedelmi miniszter úr Pápán létekor csak a Perutz-gyárt nézte meg és nem a várost is, mivel ez esetben tapasztalta volna, hogy e 22000 Jakost meghaladó városban a kereskedelem és ipar jelentékeny, melyet nemcsak fenntartani, hanem fejleszteni is országos érdek. Látta volna, hogy e városban van ref. főiskola és theológia, ref. tanítónőképző-intézet internátussal, szentbenedekrendi gimnázium (most már főgimnázium), róm. kath. tanítónőképző-intézet internátussal, állami tanítóképző, polgári fiu- és leányiskola és meggyőződött volna arról, hogy e város, mely maga is, pénzintézete is nagy áldozathozatallal tették lehetővé a pápa—csornai vasút megépítését, nem szolgált rá arra, hogy nemcsak a dús termő Rábavidék forgalmát, terményeit veszítse el, hanem még Pápa közvetlen szomszédságában lévő Ihászi, Acsád, Görzsöny, Marczaltő községek lakossága is Csornára tereitessék csak azért, hogy néhány sopronmegyei bizottsági tag gyűlésre menet Sopronban kényelmesen megebédelhessen, minek folyománya, hogy Pápa város kereskedelmi forgalma e vasút jelenlegi menetrendje által sérelmünkre Csornára lett átterelve. Rendkívül le lennénk kötelezve a kereskedelmi miniszter úrnak, ha felhívná a veszprémi és soproni pénzügyigazgatóságokat, tegyenek jelentést arról, hogy a mostani részleges kereseti adó kivetésnél mily mennyiségű adót vetettek ki a pápai kereskedők és mennyit a csornai kereskedők ellen, jelentsék, mily öszszeget tesz ki a pápai kereskedők ellen kivetett összes III. osztályú kereseti adó és mily öszszeget a csornai kereskedők ellen kivetett kereseti adó. E két jelentés összehasonlításából ki fog tűnni, hogy a csornai kereskedők ellen kivetett kereseti adó arányba sem hozható a pápai kereskedők ellen kivetett adóval. A mutatkozó nagy különbség fogja kitüntetni, hogy aRábavidék forgalmát elterelt javaslat helybenhagyása téves volt és remélhető, hogy a jobban informált kereskedelmi érdekek fejlesztésére hivatott miniszter úr megváltoztatja Pápa város kereskedelmét, iparát, óriási mód bénító határozatát. Egy érdektelen megbízható vizsgálat vagy kérdés a győri kereskedelmi és iparkamaránál ki fogja deríteni, hogy a Rábavidék lakossága szükségletét évtizedek óta Pápán fedezi. Felesleges kimutatni, hány ezer lakossal haladja meg Pápa város lakossága azon néhány sopronmegyei község lakosságát, melynek esetleges felszólamlását elkerülendő, lesz Pápa város ipara és kereskedelme elviselhetetlenül károsítva. A gazdag Rábavidék forgalmának elvesztése következtében nagyobb kereskedőink ráunva a nagy kiadás mellett beállott hanyatlásra, városunkat el fogják hagyni és a város forgalma, fejlődése lehetetlenné válik, amint a veszteséget az utolsó félévben, sajnos, feltűnően tapasztaljuk. Köztudomás szerint minden vonat túlzsúfolt. A pápai—csornai vasút ugyanennyi személyzettel és szerelvénnyel bonyolította le háború előtt a forgalmat, mikor naponta két vonat ment Pápáról Csornára és érkezett onnét vissza. Minthogy most az utazók száma sokkal több, mindkét vonatra akadna elég utas. A teherforgalmat le kell bonyolítani. Ha ez megosztva történik, az országos szükségletet tekintve a szénfogyasztási különbség igazán lényegtelen. Az is tarthatatlan érv, hogy Csornán öt ember részére nem lehet helyiséget kapni, de ha akad, ez évente mintegy 1000 K költséget okozna. Sajátszerű. Maga Pápa városa a Rábavidék forgalmának megtartása érdekében 100.000 korona névértékű értéktelen törzsrészvényt jegyzett. A helyett, hogy mint törekvő város áldozathozataláért támogatva lenne, néhány ember kényelméért meg nem érdemelt büntetéskép eltereltetett tőle a Rábavidék forgalma és majdnem lehetetlenné lett téve a pápai kereskedők és iparosoknak a rossz menetrend következtében a közbenneső faluk felkeresése, mi lényeges anyagi kár. Csornán elég helyiség akad és ha ez várakozás ellenére 1000 koronába kerülne, ezt ki kell fizetni, nemcsak azért, mivel ezen összeg nem áll arányban a Pápán jegyzett törzsrészvényekért elveszett tőke kamatával, hanem ily csekély összegért egy város forgalmát, fejlődését megakasztani, nem nemzetgazdasági érdek. Indítványozom, írjon fel a Képviselőtestület újból a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, utasítsa a Máv. igazgatóságát, miszerint Pápa városa érdekében ezzel folytatott tárgyalás után a menetrendet változtassa meg és szerezze be a statisztikai adatokat, hogy a személyforgalom az utolsó négy évben, különösen 1918 február 20-ika, a mostani menetrend életbelépte óta havonta mennyivel kevesbedett és mit tesz ki havonta a mostani vitelbér mellett a viteldíjveszteség. Ez kétségtelenül havonta meg fogja haladni a határozatban említett 1000 K lakbért. Élvégre, ami Bánhidán lehetségessé vált, az Csornán sem lehetetlen. Steinberger Lipót a Lloyd elnöke. KARCOLAT a mult hétről. Megindult a békeakció! A félhivatalos kommentárokból arra a megyőződésre kell jutnunk, hogy az egész vonalon megindult a békeakció és úgy az ántánt, valamint a központi hatalmak j körében az a felfogás uralkodik, hogy a leg| közelebbi napokban a békebeszédek egész sorozata fog bekövetkezni. Ebből azt a konzekvenciát lehet levonni, hogy a háború problémájának megoldását nem a harctereken, vagy ha úgy tetszik, nem csupán a harctereken kell keresni. Ennek a felfogásnak a felülkerekedését alighanem két oknak kell betudnunk. Az egyik a nyugati harctér legújabb eseménye, a másik a német főhadiszálláson történt találkozás. Mindkét akció nagy akció, amiből most már következik a békeakció. Mi az igaz, régen fujjuk ezt a nótát és melódiát, mások talán már meg is unták, de mi addig fujjuk, míg szuflával bírjuk és reméljük, hogy célunkat el fogjuk érni, aminthogy közeledünk is napról-napra a kitűzött célunkhoz. Az is igaz, hogy nehéz fába vágtuk a fejszénket, bele is törött már néhányszor a nyele, de mi nem tágítottunk és nem is fogunk addig tágítani, míg kitűzött célunknak érvényt nem tudunk szerezni, vagyis jobban mondva, „kifogjuk böjtölni a békét", ha kell, még egy pár hónapi koplalással is. Ha eddig kibírtuk, most már csak kibírjuk ezt a néhány hetet. Azért jelzem úgy, hogy néhány hetet, mert a konjunktúrák után Ítélve a megindult békeakciónak hosszabb terminust nem limitálunk. Lehetséges, hogy újra tévedünk, aminthogy már sokszor tévedtünk a határidő megjelölésével, de ez bennünket egy csöppet sem alterál és nem hoz ki a flegmánkból. Most egy-