Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-08-11 / 32. szám

Közérdekű független hetilap. t=i Mesrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papírkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) E hó 30-án este 7 óra tájban megérkeztek városunkba a nyaralásra ide küldött osztrák gyermekek. Sajnos, a hires magyar vendégszeretet díszes köntösén éktelen folt esett. Sok véletlen esemény játszódott közbe, hogy kényszerű vendégeinket nem úgy fogadhattuk, mint kívánatos lett volna. Először a bécsi Karlwerke tévedéséből 400 gyermeket küldtek Pápára, noha annak idején csak 144 gyermek ide küldéséről értesítették a helybeli hatóságot. Másodszor a veszprémi gyermekmenhely igazgatójának hivatalos értesítése szerint minden gyermeknek szalmazsákot, vánkost, 2 lepedőt és takarót kellett volna magával hozni és nem hoztak semmit. így történt, hogy a fáradt gyermekek nagyobb része az első éjjel az i?r. iskola néhány termében puszta szalmán takaró, lepedő és vánkos nélkül feküdt. Az osztrák gyermekek nyaraltatását előkészítő értekezleten az elnöklő polgármester a pápai jótékony nőegyletek elnöknőit és vezetőit felkérte, hogy az uri családokat látogassák meg és kérjék föl, hogy fogadjanak körükbe 1—1 jó ellátásra szoruló osztrák gyermeket. A jótékony egyletek vezetői természetesen csak annyi gyermek elhelyezéséről gondoskodhattak, amennyit magunkra vállaltunk. Hogy mindezek ellenére mégis több gyermeknek akadt vendégszerető gazdája, mint amennyit Pápa városa elvállalt, az csak a pápai közönség egyrésze jó szivének köszönhető. A bécsi Karlwerke tévedése következtében a kisérő személyzet is sajnálatos helyzetbe jutott. A polgármester nem számíthatott több felügyelő- és felügyelőnőre mint ötre, mert 144 gyermekhez több nem szükséges. A 400 gyermekkel azonban 16 felügyelőnő érkezett, így 11 számára nem lehetett hevenyében nekik való szállásról gondoskodni. A kisérőnők pedig többnyire állami tanítónők, akik otthon úri lakásokhoz vannak szokva, így annál is inkább jogosan méltatlankodhatnak, mert otthon hivatalos helyen kilátásba helyezték nekik, hogy úri családoknál illő lakást és jó ellátást kapnak. Minthogy e tekintetben még mai napig sem gondoskodtak róluk véglegesen, méltányos volna, hogy a reményük megvalósulna. Talán akadna Pápán 5—6 úri család, mely vendégszerető hajlékába meghívná ezeket az intelligens, szép németséggel beszélő rokonszenves hölgyeket. Még ezer szerencse, az olyan kitűnően bevált Tisztviselők Szövetkezetének ezermester és boszorkányos ügyességü igazgatója, Tánczos Antal segítségére jött a kinos zavarba jutott polgármesternek és a váratlan vendégeket meleg vacsorával elláthatta, noha csak egy-két órával előbb kérték fel arra, különben a nagy gyermeksereg éhes gyomorral hajthatta volna le fáradt fejét a puszta szalmára. Ebből is látható, hogy az egyesített, jól szervezett és irányított emberi energiában milyen megbecsülhetetlen hatalmas erő rejlik, ha okos és erélyes vezetés alá kerül. A gyermekek csoportosításánál még egyéb kínos jelenetek is játszódtak le, minek elmaradása nemzeti becsületünk érdekében is kívánatos lett volna. A kisérő személyzet egy része csak szociális kötelességérzetből vállalta magára nehéz feladatát. Otthon tekintélyes társadalmi állást foglalnak el és demokratikusabb légkörben felnevelkedve nincsenek hozzászokva, hogy a legfőbb tisztviselők is fölöttük való hatalmukat harsány hangon fenyegetőleg emlegessék. Minthogy az emberek gyengesége a fölületes általánosítás, ezek nem igen fogják otthon a magyar tisztviselői karnak dicséretét zengedezni. • * * Hol maradt a vendéglátást váró gyermek fogadtatásánál, elhelyezésénél és ezen akcióval kapcsolatos munkálatok ellátásánál a nyaraltató bizottság elnöke és a Népiroda? Hát akkor mire való a Népiroda, ha a népegészségügy, a nép gyermekeinek tűrhető táplálékkal való ellátása, gyenge, jó levegőre szoruló gyermekek sorsának lehető javítása terén felmerülő munkálatoknál nem veszi kezébe az irányítást, a vezetést? A Népirodát sehol sem láttuk, mikor azok, kik erre hivatottak, és azok, akik szivük, lelkük szavát követve, napokat és éjjeleket feláldozva munkálkodtak, hogy e háború ártatlan áldozatai, a már négy év óta rosszul táplált, részben hiányosan felruházott, egészségtelen légkörben feínövelkedett gyermekek kielégítő táplálékhoz, egészséges lakáshoz és friss levegőhöz jussanak. De tévedek: a friss levegőről a Népiroda gondoskodott, a táplálékról és ruháról való gondoskodást a jó Istenre és a jó emberekre hagyta. De hogy gondoskodnék a Népiroda az osztrák gyermekekről, mikor a pápai magyar gyermekekért sem igen erőlteti meg magát? Ebből is látható, hogy mily nagy szükség van a szociális ügyosztály felállítására, mely valószínűleg többet fog tenni a gyermekekért is, mint a Népiroda tett. * * * A gabonaellátás nem folyik olyan simán, mint kellene. Némelykor a közönség egész nap is kénytelen várni, míg rákerül a sor. Jaj annak, akinek még a békeidőbői jobb ruhája van, arra a sértő megjegyzések egész nyilzápora repül, kivált, ha szomszédjával beszélgetni merészel. A fegyelmezetlen tömeg félig palacsintává lapítja, míg az ajtóhoz kerül, melyet nem Cerberus, hanem két szuronyos zsandár őriz. Sok öreg ember 3—4 óráig álldogál, szoríttatja, lökdösteti magát, míg sorra kerül, mikor végre, oly sok viszontagság után az életosztó hatalmasság elé jut, kijelentik előtte, hogy buza nincs, csak rozs kapható, amire neki nincs szüksége. Ha az ajtóra kifüggesztenének egy táblát azzal a felírással, hogy csak rozs kapható, a tolongó tömeg mindjárt megkisebbednék, mert a búzát óhajtók rögtön eltávoznának. Istenem, de kevés bölcsességgel kormányozzák a világot! Még fokozza a tolongást, hogy csak bizonytalan napokon állítanak ki vásárlási igazolványokat és az irodában irodai munkában járatlan és azért igen lassan dolgozó munkaerőket is alkalmaznak. Ezek miatt aztán sok embernek, aki a vásárlási igazolványt már keservesen megszerezte, még egyszer végig kell szenvedni a kálváriát, mert az illető lassan dolgozó irnok nem tud lépést tartani a vásárlási igazolványt kiállító kollégájával, délben pedig becsukják a boltot, így aztán a vásárló igazolvány „boldog" tulajdonosa mégegyszer sorfalat állhat egy fél napig.