Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-05-06 / 18. szám

•• •• Közérdekű függ-etlen hetilap. i=j Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egésx érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdono8 és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Paopao, 1917 május 1-én. Mint lapunk tudósítója sürgönyzi, a nagyvezir április hó 30-án d. e. 10 órakor megérkezett Paopaoba. És a nap nem állott meg meghatottságában és ámulatában (mert örök idők óta áll), a csillagok nem ragyogtak az ő tiszteletére még fényesebben. Az ég nem zengedezte az ő dicsőségét, az Úristen nem küldte le angyali követét, hogy üdvözölje. A hegyek, halmok, fák és füvek nem hajoltak meg előtte. Szép lányok nem fontak virágoshimes koszorút, hogy gondterhes homlokát övezzék. A föld tovább forgott keserű, sós levében, tengelye még egy századnyi fokkal sem hajolt el helyéből, mintha Bergengócia hatalmas nagyvezére meg sem tisztelte volna becses jelenlétével Paopaot. Még a kutya sem öltötte ki rá nyelvét, azon egyszerű okból, mert a kutyák mind éhen döglöttek Bergengóciában, lévén a közönséges kétlábú lényeknek is kevés falni valójuk. Csak egyesek vetettek rá kiváncsi és gyűlölettel teljes szemeket, mert Bergengóciában sok naiv lélek akad, aki abban a téves hitben leledzik, hogy a nagyvezir, az, aki á la Aeolus király kinyitotta a viharok barlangját, melyből a földet végigpusztító vihar kiszabadult, hogy ő az okozója annak az orkánnak, mely keresztül szánt a fél földtekén, elsodor ezer és ezer falut, száz és száz virágzó szép várost, az összedűlő romok alá temet sok-sok reményt, kitép gyökerestül sok millió ember-virágot. Naiv, téves felfogás. A nagyvezir hatalmas úr a húsos fazekak honában, de gyenge legény ahhoz, hogy a viharok bejáratát őrző óriási sziklát meg tudta volna mozdítani. Sokkal nagyobb erők kellettek ahhoz! Csak segített egy picit azt a követ elmozdítani a többi, nála erősebb karral együtt. A legtöbben belátták ezt Paopaon is. Nem is lett tehát bántódása. Egy kar sem nyujtódott ki, hogy görönggyel, vagy záptojással megdobja. Minek is? Ettől a pusztító hatalmas orkán nem tér vissza barlangjába. Ettől nem virulnak ki újra a már elfonnyadt ember-virágok. Ettől nem kel a kicsiny, rossz kenyér nagyobbra, sem nem lesz jobbá. * * * A környékbeli paraszt urak és -hölgyek neheztelnek ránk, szegény pápaiakra. (Nem tudom, hogy birjuk majd ezt ki.) Duzzognak, mert a pápai boltokban nem kapnak jegy nélkül sem cukrot, sem kávét, sem petróleumot. Nekik az hekuba, hogy petróleumot mi sem kapunk, jegyet adnak ugyan, de volt idő, mikor mi sem kaptunk rá sem lisztet, sem más élelmicikket. Ök csak duzzognak tovább és alig hoznak a pápai piacra valamit, amit hoznak is, olyan hallatlan áron kínálják, hogy csak hadi milliomosok és hadseregszállítók vehetik meg. Még szerencse, hogy a városi hatóság bölcs előrelátása folytán többféle élelmiszerhez hozzájuthatunk, hogy a háború harmadik évében az evésről már félig leszoktunk, különben alternatíva előtt állanánk: vagy proprcessiókban, zászlók alatt kellene a falvakba zarándokolnunk és ottan a paraszt uraságok előtt térden állva kellene egy kis ennivalóért könyörögni,- vagy pedig végkép be kellene adni a kulcsot és naponként tömegesen éhen veszve ünnepélyesen bucsut mondani e vérzivataros világnak. A falusi lelkészeknek, tanítóknak és jegyzőknek fel kellene világosítani az ok nélkül duzzogó termelőket afelől, hogy a városi boltos nem adhat el több cukrot, kávét, petróleumot és dohányt, mint amenynyit ő kap. A városi kirándulást kedvelő urakban és hölgyekben lehetne akkora a szolidaritás érzete, hogy nem házalnák végik a falukat élelmiszerekért. Ha ők ezt nem tennék, a falusiak mégis fölkeresnék a pápai piacot és jutna élelmiszer mindenkinek, jutna egy kevés főzelék, tojás, kis tejecske és vajas kenyerecske, a sok száz és száz csenevész, bimbójában elhervadó kis gyermeknek is. * * * Török Mihály egyik laptársunk mult heti számába irt talpraesett vezércikkében fején találta a szeget, midőn fejtegetései fonalán rámutat a tisztviselői szövetségnek a szövetkezet fölötti óriási előnyére. Igaza van, nem leszünk künn a vizből, ha némely cikket pár százalékkal olcsóbban kapunk. De igen is nagyot lendítene a tisztviselők nyomorúságos helyzetén, ha az egész ország szabott fizetésű alkalmazottjai, mint egy tömör falanx vonulnának fel és követelnék jogos kívánságaik teljesítését. Akkor nem történik meg az az eset Pápán, hogy a nyiregyházi tisztviselők fontos köriratát a pápai tisztviselők, tanárok, tanítók és magánhivatalnokok zömének tudta nélkül egy 30 tagu magántársaság tárgyalja, aláírja és továbbítja, aminek nincs semmi súlya, hanem tanácskozott volna fölötte a pápai tisztviselők impozáns testülete, ez lépett volna fel érdekében, ami már többet nyomott volna a latban, mint az a 30 tagu magántársaság. Hogy a tömegek szervezkedésében milyen erő rejlik, mutatja a szociálisták példája. Ezelőtt 30—40 évvel mindenki gúnyosan, megvetéssel tekintett a „suszterés kőmíves inasokból" álló tömegre, és ez a megvetett, kigúnyolt szervezet idővel nagyobb bért, kevesebb munkaórát, emberséges bánásmódot erőszakolt ki. A nyugati államok minisztériumaiban ma ott ülnek a „suszterinasok" képviselői és ma az egész világ tőlük várja a béke művének összekovácsolását. íme, ennyi erő rejlik a helyes szervezkedésben. V. I. A dunántúli ref, egyházkerület közgyűlése. A dunántúli református egyházkerület mult hétfőn tartotta meg városunkban évi rendes tavaszi közgyűlését, melynek különös jelentőséget adott, hogy a közgyűlés ideje összeesett Tisza István gróf miniszterelnöknek, mint egyházkerületi főgondnoknak 10 éves jubileumával. Az évfordulóra Tisza István gróf is megérkezett városunkba a közgyűlésre, ahol lelkes ünneplésben volt része. Amikor Németh István ref. püspökkel megjelent a közgyűlési teremben, szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal üdvözölték. A miniszterelnök elnöki megnyitó beszédében meleg szeretettel beszélt a felekezeti béke ápolásáról, amire soha annyira szükség nem volt, mint épp most a háborúban. Lendülettel fejtegette azután a lelkészek és tanítók háborús hivatását és végül felhívta a közgyűlés tagjait az Országos Hadigondozó Hivatal szervezeti munkájában való gondos és éber részvételre. A közgyűlésről szóló tudósításunk a következő : A reggel 9 órakor kezdődő közgyűlést Németh István püspök magas szárnyalású imával nyitotta meg, majd Tisza István főgondnok nagyszabású beszédet mondott melyben az egész