Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-05-06 / 18. szám

országhoz szólt. Hangsúlyozta, hogy a most folyó küzdelemben kettő szükséges: az egység és a magyar népnek lelki tulajdonainak teljes kifejtése. Örömmel állapította meg, hogy a háború alatt az összes vallásfelekezeteknél háttérbe szo­rult a felekezeti szempontok emlegetése, és hogy a magyar protestantizmus egyhangú közvéle­ménye is a vallásfelekezeti béke szent ügyének ápolását kívánja. Kiemelte, hogy milyen fokozott munka vár a kultura munkásaira, a tanítói, és különösen a tanári karra. Beszéde második ré­szében arra a nagyarányú szeretetmunkára hívta fel a figyelmet, amelynek országos szervezése most folyik, élén Magyarország királynéjával. Nagyon megható jelenet következett ez­után. Németh István püspök szép szavakkal méltatta a nap jelentőségét, melyen 10 éve mult, hogy Tisza Istvánt a főgondnoki székbe beik­tatta a dunántúli egyházkerület. Tisza István rövid, de őt igen jellemző beszédben köszönte meg az üdvözlést. A beszéd után Németh István püspök indítványára hódoló sürgönyt küldtek Őfelségének. Ugyancsak sürgönyileg üdvözölte a gyűlés gróf Tisza Istvánnét. Miskolczy Imre országgyűlési képviselő és Sárközy Jenő világi tanácsbirák eskütétele után, a püspöki jelentést dr. Antal Géza egy­házkerületi egyházi főjegyző referálta. A püspöki jelentéssel kapcsolatban elbúcsúzott a közgyűlés a pápai főgimnázium két kiváló tanárától, dr. Kapossy Luciántói és Kis Ernőtől, akik 35 évi szolgálat után nyugalomba mennek. Mély részvéttel értesült a közgyűlés dr. Thury Etele theol. tanár és Baranyai Zsigmond nyug. jogtanár haláláról. Emléküket jegyző­könyvében megörökítette, egyúttal elrendelte, hogy Thury Etele tanszékére a pályázat meg­hirdettessék, valamint elrendelte az ő halálával megüresedett egyházkerületi egyházi aljegyző­ségre a szavazást. E tekintetben a hangulat, amint értesülünk, Czeglédy Sándor theol. tanár mellett van. A Baranyai Zsigmond halálával megüresedett gazdasági tanácstagságra dr. Bara­nyai Ferenc ügyvédet választották meg. A fő- és középiskolai ügyek során kimon­dották Csekey Jolán nőnevelő-intézeti tanítónő állandósítását. A főgimnáziumnál három helyet­tes (2 magyar-latin, 1 mathematika-fizika szakos) tanári állásra pályázatot hirdetnek. Köszönetet szavaztak Zink Jenő honvéd századosnak, aki a főgimn. tanulók katonai kiképzését vezeti. Városunk közönségét közelről érdeklő ha­tározatot hoztak a főgimnázium V. osztályát illetőleg. E szerint az V. osztályba a beiratko­zást mindig az előző tanév végén kell megtar­tani, mely alkalommal elsősorban az intézet növendékeit veszik fel, más intézetből jelentke­zők csak az esetben vehetők fel, ha azt a lét­szám megengedi. A fiuinternátust a háború tartamára felfüggesztik s az így felszabadult helyiségeket a tanítás céljaira veszik igénybe. Főiskolai igazgatóvá az 1917—8. és 1919—20. iskolai évekre Pongrácz József theológiai tanárt választották meg. A vagyoni ügyek tárgyalásánál meleg kö­szönetet mondott a közgyűlés Kis Tivadar, Kondor Emil és neje és Zakots István jóltevök­nek, akik elhunyt szeretteik emlékére a főisko­lánál 1000—1000 koronás alapítványt tettek. Az egyházkerületi bíróság is ülésezett. A kocsi lelkészválasztást tárgyalták és Süvegh Ist­ván lelkészt törvényesen megválasztott lelkész­nek jelentették ki, vádlóit pedig elmarasztalták. A gondos előkészítés folytán a gyűlés d. u. 1 órakor véget ért, mely után közebéd volt a Griff ben. * Az egyházkerületnek a királyhoz intézett hódoló táviratára Németh István püspökhöz a kö­vetkező választávirat érkezett: A dunántuli re­formátus egyházkerület mai közgyűlésének haza­fias hódolatát szives köszönettel fogadván, biz­tosítom az egyházkerületet állandó kegyelmemről és gondoskodásomról. Károly. KARCO LAT a mult hétről. Dereng kelet felől a hajnali fény! Ezt a nagyjelentőségű kijelentést Tisza István gróf tette városunk falai között, a dunántúli refor­mátus egyházkerület közgyűlésén. Biztató és megnyugtató kijelentés ez főleg egy oly nagy kaliberű államférfiutól, mint Tisza István gróf. Jó eleve ki kell jelentenem, hogy rajongásig hive vagyok országunk helyettes nádorának, nemcsak azóta, amióta országunk sorsát irá­nyítja, hanem már politikai pályája kezdetén, amidőn a parlament porondjára kilépett. Lehet, hogy számosan ebben is bennem az optimistát látják, de ez engemet nem fog továbbra sem alterálni abban, hogy Tisza István gróf minden egyes tettében a hazaszeretetet és boldogulá­sunk jövőjének biztosítását látom. Nem tehetek róla, már én ilyen vagyok. — A pesszimis­táknak ez a kijelentésem tudom jóeleve, hogy nem fog tetszeni, de ezzel ép úgy nem törő­döm, mint nem törődtem eddig sem. Én kon­zekvens maradok ezen a téren, mert meg va­gyok győződve, hogy ez az út, amelyen haladok, a győzelemhez és a közeli békéhez vezet. Mint említettem, Tisza István gróf a mult hét folyamán főgondnoki minőségben városunk­ban időzött. Városunkban való tartózkodása már nálunk nem jelent szenzációt, amennyiben minden évben van hozzá szerencsénk, de azért minden egyes idejövetele érdeklődést kelt és bizonyos büszkeség fog el bennünket, amennyi­ben itt időzése alkalmával az egész ország közvéleménye városunk felé irányítja tekintetét és várja, hogy „mit mondott Tisza Pista Pápán". Nem egy izben történt már az, hogy itteni fel­szólalásával a fővárosi lapok heteken át vezér­cikkeztek, boncolgatták, bírálgatták és támad­ták Tisza beszédét Pápán. Ha Pápát nem is emlegetik, de egyszer egy évben biztosan sza­pulják, amikor Tisza István gróf városunkban időzött. Ez alkalommal is nagy beszédet mon­dott a vallásfelekezeti békéről, mely a közeli békét lesz hivatva megvalósítani. Az összes fővárosi lapok közölték beszédjét, de minthogy nem volt politikai tendenciája és kijelentette, hogy „Dereng kelet felől a hajnali fény", tehát megnyugvással fogadták és nem fűztek hozzá kommentárt. A miniszterelnöknek városunkban időzése a hagyományos szokáshoz híven folyt le. A hajnali vonattal érkezett teremkocsijában. A teremkocsit az állomáson szép csendesen le­akasztották, hogy valahogy álmában ne zavar­ják. Reggel 8 órakor ama hagyományos „Ihászi fogaton" a Griff be hajtatott, ahol már az egy­házkerület vezérférfiai gyülekeztek, lelkesen üdvözölték. Rövid cerkle után ruganyos léptek­kel és kellő kísérettel a közgyűlési terembe ment, ahol tüntető éljenzéssel fogadták, ott el­mondotta a jól átgondolt és a helyzethez alkal­mazkodó megnyitó beszédét, egyes folyó ügyek­ben irányt jelzett és a közgyűlés befejezése után a Griff-szálloda nagytermében rendezett társasebéden vett részt. Azt hiszem, nem vagyok indiszkrét, ha ki­jelentem, hogy a miniszterelnöknek igen jó ét­vágyát tapasztaltam. Jelzem, hogy kedvenc étele a sertéshús bármily alakban, kedveli a Margit savanyuvizet és az étkezés befejezésénél el­maradhatlan a „goantro". Délután az egyház­kerület keretéhez tartozó tanintézetekben tett látogatást, úgyszinte kevés időt töltött a főiskola jelenlegi kórházában elhelyezett sebesültek kö­zött, akik közül többeket megszólított és érdek­lődött sebesülésük hogyan- és mibenlétéről. Este intimebb körben a Griff-szálló éttermében újból kitűnő étvággyal fogyasztotta el az est­ebédet. Az ötödik goantro után elbúcsúzott a társaságtól, kihajhatott néhány „benfentes" társaságában a vasúti állomáshoz, ahol a te­remkocsi már készenlétben volt tartva. Ott az­után elhelyezkedett. Hogy éjfélig, amíg a terem­kocsit a Budapestre induló vonathoz kapcsol­tak, aludt-e vagy dolgozott, azt nem tudom, annyit tudok, hogy a másnapi fővárosi lapok­ban olvastam, hogy Tisza István gróf Pápáról a fővárosba érkezett. A miniszterelnök azóta már újabb orszá­gos események létesítésével van elfoglalva, mi ezeket is figyelemmel kisérjük, de az már más reszortba tartozik, mi leszögezzük azt a kije­lentését, hogy : „Dereng kelet felől a hajnali fény!" Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háborúban sajnálatos szerepet játszik. Az hirlik, hogy Pápa városa az utcai világításra a holdvilágot szerződtette. Az hirlik, hogy Tisza István gróf kijelen­tette, hogy Pápán igen olcsón és kitűnően ét­kezett. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a dunántúli ref. egyházkerület köz­gyűlésén a folyó ügyeket folyósította. Az hirlik, hogy a dunántúli református egyházkerület közgyűlése a vallásfelekezeti béke jegyében csendesedett le. Az hirlik, hogy a polgármester húszéves jubileuma alkalmával legénykorára hivatkozott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a szi­gorúságával külön békét kötött. Az hirlik, hogy a rendőrök az éjjeli zár­óra után úgy érezik magukat, mintha rövid zárlatot kaptak volna. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság utóbbi időben hallgat, mint a dinnye a fűben. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a női szereplők zajos tetszésben részesülnek. Az hirlik, hogy Pápán a jótékonycélt üzletszerüleg nagyban és kicsinyben árusítják. Az hirlik, hogy Pápán sok egészséges ember „képzelt" betegségben szenved. Az hirlik, hogy Pápán az ideges embere­ket telefonösszeköttetésekkel gyógyítják. Az hirlik, hogy Pápán a trafikkiosztást úgy várják, mint a fiatal házaspárok a szüle­tendő gyermeket. Az hirlik, hogy Pápán a malac gyógyítá­sért az ígért szivarokat még mindig „csak hozzák". Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal ember a kávéházból egy okvetlen lökést kapott. Az hirlik, hogy Pápán a kitérő válasz azt jelenti, hogy ne szólj semmit és fogd be a szád. Az hirlik, hogy Pápán vannak tyúkok, akik csak zene mellett tudnak tojni. Az hirlik, hogy Marczaltőn a pályaudvaron egy 6 éves kanca kocsi eladó. Az hirlik, hogy a darutollas legényeknek a vasúti vendéglőben a hangjukat redukálni kellett. Az hirlik, hogy a libatollas legények nem tudnak lépést tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents