Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-04-22 / 16. szám

PAPAI HOZLONY Közérdekű fűtetlen hetilap, s Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Rfrégz érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- én papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A nagyok és hatalmasok ereje szövetkezés nélkül is lenyűgöző, mégis kompakt, tömör falanxxá tömörülnek. A kicsinyek és gyengék ereje külün-külön elenyészően csekély, mégsem szövetkeznek egymással kellő módon. Azért tudják az előbbiek ráerőszakolni az utóbbiakra saját akaratukat, azért képesek őket pórázon vezetni, saját érdekeik ellen cselekedtetni, vesztükbe, romlásukba dönteni, őket a csontig lenyúzni, kizsákmányolni. Az óriási nagy horda mindezt elkerülhetné, ha kissé gondolkoznék és tudatára ébredne a szövetkezésben rejlő nagy erejének, ha megfontolná, hogy a sók millió atom kis erő egy óriási szervezetben egyesülve könnyen agyonnyomhatná a néhány száznak rá nehezedő hatalmát, mert hiszen a széthuzók sok százezrei annyian vannak, mint az a néhány száz összetartó, kik annak a nagy vérfolyam zsilipjeit megnyitották, hogy rajta minél több kincsekkel megrakott hajó evezzen be az ő kikötőikbe. Azelőtt még legalább volt némi kis szolidaritás a kicsinyek és gyengék közt, amellyel némileg segítettek egymáson és megakadályozták teljes kizsákmányoltatásukat. A vevők, fogyasztók közt fennállott bizonyos hallgatólagos, szinte önmagától létrejött megegyezés, hogy a vásárlás alkalmával nem licitáltak egymásra. Ha valaki egy élelmicikkre alkudozott, másik vevő nem zavarta ebben, addig nem árulta el vásárló szándékát, mig az előbbi az eladótól el nem távozott, szóval semmiképen sem akadályozta meg fogyasztó társát abban a törekvésében, hogy a körülményekhez képest lehető legolcsóbban vásároljon. Mostan egészen másképen alakultak a viszonyok, különösen a pápai piacon. Az egyik nyomorult, kiszipolyozott fogyasztó ráárverez a nem kevésbbé nyomorult és kizsákmányolt fogyasztótársára. A „szemérmesebbje" az előbb érkezett vevőtársának háta mögött integet az eladónak, hogy ne adja a másiknak „olyan olcsón" az alku tárgyát, ő megadja a kívánt árt alku nélkül is, az erőszakosabb minden szemérem nélkül kikapja versenytársa kezéből a kérdéses élelmicikket és alku, szemhunyorítás nélkül kielégíti az eladó legarcátlanabb követelését. Az ilyen vevők éppen olyan árdrágítók, mint a nagy bankok, nagy gyárosok, nagy- és lánckereskedők, parasztasszonyok, kofák, központok és minden földi hatalmat kezükben egyesítő, legfőbb patronusaik. Ezekkel éppen úgy kellene bánni, mint a többi rajta csípett kisebb árdrágítókkal. íme a fogyasztók ahelyett, hogy kisebbségben levő kizsákmányolóik példáját követve egymással szolidaritást vállalnának, egymást kölcsönösen támogatnák, egymás vesztére törnek. Igaz, nehezen lehet mostanában a békében megszokott élelmi- és élvezeti cikkekhez jutni, a kevésbbé tolakodó, szemérmes ember sok mindenről kénytelen lemondani. Másrészről a szükség, kényszerűség sok mindenre rábírja az embert, amire normális viszonyok között maga sem hitte volna képesnek magát. De az is elemi szabály, hogy a szolidaritás bizonyos kölcsönös áldozatokat követel, azonban a szolidaritástól fakadó általános haszon ezerszeresen felülmúlja azt a pillanatnyi áldozatot, amelyet érdekében hozunk. A fogyasztók lépjenek tehát tisztességes szolidaritásba, hozzanak érte pillanatnyi áldozatokat, mert különben helyzetük még az eddiginél is rosszabb lesz. Azokat pedig, kik mohóságukban, falánkságukban nem képesek kis önlemondásokra, kis áldozatra és fegyelmetlenségükkel, talán tömöttebb pénztárcájukra büszkén ütve, a fogyasztók helyzetét még jobban megnehezítik, üldözzék társadalmi úton minden lehetséges módon. Ha iparos, ne rendeljenek nála, ha kereskedő, ne vásároljanak boltjában. Bojkottálják az ilyen ártalmas embereket, zárják ki minden társadalmi körből, kerüljük, mint a bélpoklost. Akkor talán észre térnek. * * * Az angolok meg az ő pénzükön élősködő és pórázukra kötött orosz kormány azt gondolták, hogy a Lloyd George kommandójára csinált forradalom olyan, mint egy óra, melyet tetszés szerint megindíthatnak és megállíthatnak. Azonban nagyon csalódtak. Az órának a kulcsát a müforradalmárok kezéből kicsavarták az igazi forradalmárok. Az óra most az ő tetszésük szerint jár és valószínűleg nem sokára a béke óráját fogja mutatni. A a talmi forradalmárok hiába biztatják a munkásokat, térjenek vissza a muníciógyárakba, dolgozzanak szorgalmasan, mert veszélyben a szent haza: értsd az ő kis üzletük és a nagy angol wertheimkassza. A munkásoknak van magukhoz való eszük, nem hallgatnak a csábító szóra, mert tudják, minél szorgalmasabban dolgoznak, annál tovább fognak koplalni és vérezni, ellenben minél kevesebb muníciót készítenek, annál hamarabb eléri a mutató a forradalom óráját, a várva-várt és óhajtva-óhajtott béke idejét. * * * E héten ismét életbe lépett a nyári időszámítás, noha nyári meleget még csak a fűtött szobában élvezhetünk. Most már egy órával korábban kelünk fel, de azért nem fekszünk le egy órával előbb, mert az álom tündére nem ismeri el a hivatalos időszámítást. De az iparos egy órával hamarabb fog munkához, a kereskedő egy órával korábban nyitja ki boltját, a lánckereskedő egy órával előbb kezdi fűzni a fogyasztó nyakára a láncot, az árdrágító előbb kezdi meg az árdrágítást, a milliomosjelölt egy órával hamarabb szerzi meg a millióit. A katona és civil egy órával hamarabb szakítja el a papirtalpu bakancsot, illetve cipőt. A muzsik egy órával előbb tartja fel kezét a megadásra. És mi olvasók egy órával előbb fogjuk megkapni az újságot, mely a béke hirét fogja hozni. v. I. BARANYAI ZSIGMOND 1849—1917. A köztiszteletben álló, előkelő Baranyaicsaládot váratlanul mély gyász érte: a család feje, Baranyai Zsigmond ügyvéd, a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár vezérigazgatóta, e hó 19-én hirtelen elhunyt. A haláleset hire megdöbbentette és mély részvéttel töltötte el városunk egész lakosságát, mert a jóságos öreg urat mindenki vasegészségü embernek ismerte, aki hajlott kora ellenére betegségről nem panaszkodott soha senkinek. A halál hirtelen, orozva támadta meg; nem látjuk többé tisztes alakját a takarékpénztár hivatali helyiségében, ahol