Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-04-22 / 16. szám

olyan buzgalommal, nagy kötelességtudással látta el vezérigazgatói teendőit. Szerető és forrón szeretett családja után, a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár vesztett benne legtöbbet, amelynek felvirágzásában, a közönség előtt kedveltté tételében hervadhatatlan érdemei vannak. Az a nyolc esztendő, amelyet az intézet élén töltött el, a fokozatos fejlődés, a céltudatos haladás ideje volt. Helyét nehéz lesz betölteni. Előbbi időkben, mint egyházának hü fia, tevékeny részt vett a református egyház életében is. — A főiskolán, amig a jogakadémia meg nem szűnt, hosszabb ideig tanár volt, három évtizeden át vezette a gazdasági tanács jegyzőkönyveit, az egyházmegyén tanácsbiró volt és tagja volt a lelkészképesítő bizottságnak; azonkívül részt vett városi és megyei közéletünkben is a városát, megyéjét igazán szerető polgár önzetlenségével. Puritán jelleme, egyszerű, magyaros modora, egyeneslelküsége és mindenekfelett álló becsületessége párosulva a legpedánsabb lelkiismeretességgel, a közbecsülést és igaz tiszteletet szerezte meg számára. Emléke sokáig fennmarad közöttünk. Haláláról bánatos családja a következő gyászjelentést adta ki: „Baranyai Zsigmondné szül. Eőri Szabó Erzsébet a maga és az alulirt rokonság nevében szomorodott szívvel tudatja, hogy szeretett férje Baranyai Zsigmond ügyvéd, a Pápa és vidéki Takarékpénztár vezérigazgatója, életének 68-ik, házasságának 40-ik évében f. hó 19-én délután 3/4

4 órakor hirtelen elhunyt. A megboldogultnak hült tetemét folyó hó 22-én délután 4 órakor kisérjük az alsóvárosi sírkertbe örök nyugalomra. Pápa, 1917. évi április hó 19-én. Nyugodj békében ! Dr. Baranyai Ferenc, Baranyai Erzsébet férj. Csomasz Dezsőné, Baranyai Zsiga — gyermekei. Csomasz Dezső, Lányi Árpád — vejei. Dr. Eőri Szabó Jenő, Eőri Szabó Dénes — sógorai. Lányi Jenő, Lányi Miklós, Lányi Csilla, Csomasz Erzsike — unokái." Gyászjelentést adtak ki továbbá a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár, a ref. főiskola és az ügyvédi kar. Dr. THURY ETELE 1861—1917. A pápai ősi református kollégium ormára csütörtökön felhúzták a gyászlobogót. Dr. Thury Etele, a theológiai akadémia neves történetprofesszora azn^p délelőtt fél 12 órakor hirtelen meghalt. Még előtte való nap kollokviumot tartott, készítette elő a papnövendékeket jövendő pályájukra, s a kegyetlen halál percek alatt széttépte élete fonalát, amelytől még oly sokat remélt a protestáns történettudomány. 1900-ban hívták meg a nemesvámosi csendes parókiáról a főiskola tanárává, s ez alatt a több mint 15 év alatt maradandó értékű irodalmi munkásságot fejtett ki. Hogy többet ne említsünk, az egyházkerület megbízásából egy hatalmas kötetben megírta a dunántúli református egyházkerület történetét, az Orsz. Ref. Tanáregyesület megbízásából szerkesztette a két kötetre terjedő Iskolatörténeti adattárt, s irt több kisebb történeti munkát. Történeti kutatásaival megbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar protestáns egyháznak. Nevét országszerte tisztelettel emlegették a tudomány művelői körében. Az egyházkerületben az aljegyzői tisztet viselte, választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, tagja Pápa város képviselőtestületének és a vármegye törvényhatósági bizottságának. Ám a közéletben nem sokat szerepelt, teljesen tanári pályájának és a tudománynak szentelte életét. Szabad idejében a legszívesebben Balatonalmádiban tartózkodott, hol jól gondozott szőlője volt. A Thury-féle boroknak hire volt a vendéglősök körében. A magánéletben nyíltszívű, jólelkű embernek ismerték. Tanítványai rajongásig szerették, tanártársai és a közönség tisztelték, becsülték. Váratlanul jött, aránylag korai halálát mély megilletődéssel fogadta a város lakossága, amely őszinte részvéttel fordul özvegye és árvája felé. Holt testét tegnap délután impozáns gyászoló közönség részvétele mellett áldották meg, azután elszállították Siklósra s ott helyezik örök nyugalomra. A haláláról kiadott családi gyászjelentés így hangzik: „A B. F. R. A. Alulirottak mély fájdalommal, de a Mindenható szent végzésén alázatosan megnyugvó szivvel jelentjük, hogy dr. Thury Etele, a pápai ref. theol. akad. rendes tanára, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi aljegyzője, a M. Prot. Irodalmi Társaság választmányi tagja, Veszprém vármegyének s Pápa városának bizottsági tagja stb. boldog házasságának 29-ik, közhasznú életének 56-ik évében folyó hó 19-én delelőtt 1 í 1/

2 órakor rövid szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat f. hó 21-én délután 3 órakor fogjuk eltemetni a ref. egyház szertartása szerint a Czelli-út 2. számú gyászházból. Az igazak fénylenek mint nap az ő Atyjuknak országában. Pápa, 1917 április 20-án. Dr. Thury Eteléné szül. Beregszászy Emma, a megbdldogult özvegye. Thury Béla — fia. Thury Károly, Thury Rózsa férj. Nagy Benőné — testvérei. Özv. Beregszászy Gusztávné — anyósa. Nagy Benő, Beregszászy Dezső, Beregszászy Pál, Beregszászy Aranka, Beregszászy Latira férj. Poór Mihályné, Beregszászy Ilona férj. dr. Kovács Károlyné — sógorai és sógornői." A főiskola tanári kara és a theol. akadémia hallgatói szintén adtak ki szomorú jelentést. KARCOLAT a mult hétről. Csak türelem 1 Amióta elhangzott a kacsahir, az oroszokkal való 40 napos fegyverszünet, azóta a türelmetlenség skálája lakosságunk körében napról-napra fokozódik. De nemcsak a türelemmel vagyunk ebben a stádiumban, hanem a bizalmatlanság is kezd lábra kapni. És ezt a bizalmatlanságot szítják ép azok, kiknek nagyon is érdekük volna, hogy azokat a béketüzeket, melyek kisebb-nagyobb mértékben a megvalósulás stádiumába kerültek, dokumentálják és bizalommal nézzenek a közeli béke megkötésére irányuló törekvéseknek. Felfújni a dolgot nem lehet! Nem gyermekjáték ez, amelyet a falhoz verünk és összetörik. Akár a különbéke, akár a végleges béke kérdése napirenden van, ez le van szögezve, ezt megdönteni nem lehet, a kérdés most már csak az, hogy hány nap vagy hány hét múlva fog megérni a gyümölcs. Ettől az állásponttól mi nem tágítunk és ha a kétkedők bármilyen szóró- és pergőtüzet zúdítanak erre a felfogásunkra, mi nem engedjük a már megerősített békefrontunkat áttörni és ép oly vitézül tartjuk ezen álláspontunkat, mint a németek az Aisne és Soissons fronton. Bizonyos térfoglalásra mi is el vagyunk készülve, ami azt jelenti, hogy néhány kilométerre megzavarhatják a béke határvonalat, de áttörni nem engedjük. Majd összemorzsolódnak ezek a pesszimista felfogások és akkor önönmaguk bedűlnek és megadják magukat. Ezt az időtartamot kell nekünk most türelemmel bevárni. Próbára akarják tenni türelmünket és megingatni álláspontunkat, hogy huzzák-halasszák a terminust, de mi résen állunk, ha kell az erőszaknak is engedünk, amig érdekünket nem veszélyezteti, de mikor látjuk, hogy a rajtaütés órája megérkezett, akkor azután „finita la comedia". Hiába fognak rugdalódzani, ez már csak végvonaglás lesz. Azért hát csak türelem! Se jobbra, se balra, hanem egyenesen neki a célnak. Sok beszédnek sok az alja, szokás mondani és ez a közmondás nagyon is bevált ebben a véres háborúban. Sok ember van, aki abból tartotta fenn magát a háborúban, hogy szenzációs híreket gyártott. A jó híreket busásan honorálták és futótűzként terjesztették szét az egész országban és végeredményében kitudódott, hogy, ha nem is humbug volt a hir terjesztése, de túlzott nagyításban lett vetítve a lakosság körében. Szóval, egy „légy" hírből „elefánt" agyarakat faragtak. A publikum bedűlt és mi volt más tenni való, mint a dementálás után, a helyzetbe újra beletörődni. így voltunk és vagyunk most a 40 napos fegyverszünettel is. Elhittük, mert volt benne ráció, nem is tartottuk lehetetlennek, sőt az is lehet, hogy voltak tárgyalások ez érdemben és talán még be is fog következni, de egyelőre egy fantázia, mely azonban valóra valósulhat. Az ilyen hirek lefuvása azután bizalmatlanná és türelmetlenné teszi a kételkedőket és ép azért újólag kérjük mindazokat, kik velünk együtt éreztek és együtt szenvedték át ezt a véres háborút és most teljes reménnyel várjuk a közeli békés megoldást, az legyen jelszavunk, hogy : — Csak türelem ! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyek nagy részét a háború végére prolongálta. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélelmezés terén sok bánatpénzt fizetett. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk igéretét készpénznek lehet tekinteni. Az hirlik, hogy a polgármesternek a háború sok terveit keresztülhúzta. • Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a háború után gyengeséget akar bejelenteni. Az hirlik, hogy a rendőrök létszáma gyenge lábon áll. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság eddig még nem sokat nyomott a latba. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda úgy költözködik, mint a darumadár. Az hirlik, hogy Pápán az előretolt időszámítás sok embert hátra tolt. Az hirlik, hogy Pápán az utcai világítás minden este sötétzárlatot kap. Az hirlik, hogy Pápán a dohányzók már hetek óta hosszulére vannak utalva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon csak nemleges árukat lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérlisztre sok kukoricaadót vetnek ki. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban alkalmazott ápolónők mindegyikének van egy titkos tábori postája. Az hirlik, hogy Pápán az aszfalt makadámúton a gödrök lépten-nyomon vannak. Az hirlik, hogy Pápán a drágaságról meséket lehetne irni. Az hirlik, hogy a darutollas legények között mostanában gólya-daruk is vannak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a különbéke jegyében fognak frontszolgálatra jelentkezni. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a bort keserüvizzel isszák. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban minden lőrés ki lesz tágítva.