Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-03-18 / 11. szám

PÁPAI i LÖM Közérdekű független hetilap, bj Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : ílgész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: P01LATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv- és papirkereskedésében. Panaszkodnak a gazdák Vármegyénkben a gazdák érdekeit a Gazdasági Egyesület van hivatva védeni. Nem mondjuk, hogy a Veszprém vármegyei Gazdasági Egyesület hivatásának magas­latán nem állott háború előtt, de azok a számtalan panaszok, amelyek a gazdák ajkain elhangzanak, arra kell következtet­nünk, hogy hiba van a kréta körül és a gazdák érdekei — nem tudjuk mi okból — nagyon is felületes gondozásban részesülnek. Általános a panasz ugyanis, hogy a gazdák kellő mennyiségű vetőmaggal nem rendelkeznek. Volt ugyan elegendő vetőmagjuk, de rekvirálás folytán a vető­magot oly minimálisra redukálták, hogy a gazda képtelen azt a földet, melyet az előirt és szükséges vetőmaggal akart volna elvetni — bevetni. Ez pedig nagy katasztrófa, nemcsak a gazdára, de magára az államra nézve. Ezen a bajon segíteni kell, még pedig sürgősen. Most készülődnek a gazdák a tavaszi vetésre és azt hangoztatják, hogy nincs elegendő kukorica, árpa stb. vetőmag, melyre szükségük volna. A Gazdasági Egyesületek ugyan Ígérték, hogy minden lehetőt el fognak követni, hogy vetőmag álljon a gazdák rendelkezésére, de ez csak igéret maradt, vetőmagot nem tudnak a gazdáknak előteremteni. Ezen az anomálián sürgősen segíteni kell. Nézetünk szerint ezen a bajon lehetne segíteni, de ehhez enerzsia kell és ez a legkevesebb, amit a mai viszonyok között a gazdák az illetékes fórumoktól követel­hetnek. Ennél az ügynél kertelni nem lehet, itt cselekedni kell, még pedig rög­tön, mert ha nem intézkednek, úgy — amint már jeleztük — katasztrófát jelent­het gazdasági életünkre, és a jövő termés biztosítására. Elsőrendű szükségesség tehát, hogy vármegyénkint, vagy 2—3 vármegye Gaz­dasági Egyesületei együtt szövetkezetet létesítsenek a mezőgazdasági összes szük­ségletek beszerzése és szállítása, valamint az eladásra kerülő feleslegek értékesítése céljából. Eddig a vármegyei Gazdasági Egye­sületek akármilyen dicséretre és tiszteletre méltó munkát végeztek is, erkölcsi testü­leti jellegüknél fogva egymagukban azért sem gyakorolhatták azt a közvetlen akti­vitást, mely a változott helyzettel arányos­nak lenne mondható, mert az ehhez szükséges anyagi feltételek, ha talán nem is korlátoltak, de többé-kevésbbé altruista eredetűek. Ily célra alkalmatlanok, s mert akcióik anyagi eredménye csak közvetve jelentkezik az egyeseknél. Innen ered az­után a Gazdasági Egyesületek élete iránti érdeklődés korlátolt volta. Azok a Gazdasági Egyesületek, ame­lyek maguk, mint erkölcsi testületek mel­lett közvetlen anyagi érdekcsoportra is összehozták a gazdákat, vagyis Mező­gazdasági Szövetkezeteket létesítettek, az egyesek anyagi érdekeinek közvetlen szol­gálatára, azok aránylagosan is anyagiak­ban éppen úgy, mint erkölcsi eredmények­ben igen sokkal erősebbek azoknál a Gazdasági Egyesületeknél, melyek szövet­kezettel nem rendelkeznek. Ott, ahol szövetkezet is van, egészen más az egyesületi élet is. Intenzivebb sok­kal. S ha a szövetkezet semmiféle anyagi eredménnyel nem dicsekedhetne, ezen intenzivebb egyesületi élet felébresztése van olyan nagy horderejű erkölcsi ered­mény, melyet elérni bizonyára ambíciója lesz a társadalmi-, illetve közgazdasági osztály vezető férfiainak. Ha — amiként természetes — sike­rül a szövetkezetnek a gazdák figyelmét saját érdekeik védelmére és ápolására a csoportosítás által felkelteni, akkor ez in­tézmény normális működési körén kivül igen sok szükséges tennivalót végezhet még eredménnyel és sok üdvös problé­mát oldhat meg. Ilyen pl. a gőzekebér­szántás kérdése, vagy olyan cikkek érté­kesítése, melyek eddig tudva kárbavesztek, pl. a borseprő borkősav tartalma, vagy az elhullott mezőgazdasági állatok test­részeinek feldolgozása. Vagy a demobili­záció folytán a hadseregeknél, mint felesle­gesfelszabaduló lovak, kocsik, szerszámok, marhák stb. szétosztása. Vagy az apró vetőmagvak, mint lóhere, lucerna stb. házikezelésben való tisztítása, ólomzárol­tatása. És ilyen probléma még sok van, melyek közvetlen megoldása a normális üzleti tevékenységen kivül, ha nem is lehet mind a szövetkezet közvetlen célja, de a megoldásokat elősegíteni minden esetre egyik talán legjobb eszköz lesz. Nem lehet figyelmei kivui hagyni azt a körülményt sem, hogy a háború után pár évig, hogy úgy mondjam gaz­dasági vajúdásra számíthatunk, mely­nek nem mindenki által kiismerhető za­varos konjukturáinak kihasználása többé­kevésbbé az egyes mezőgazdák rovására történhetik, úgy hogy ez egymagában is indokolttá teszi egy oly szervezet léte­sítését, mely a mezőgazdák érdekképvi­seletét célozza. A közel jövő szinte átformáló refor­mokat hoz, mint pl. a vámszerződések, a mezőgazdasági hitelviszonyok szerve­zése, a mezőgazdasági kamarák létesítése, az új föld- és jövödelmi adók, stb. s igen kívánatos, hogy ezen reformok létesíté­sében és bevezetésében a gazdák a vár­megyei Gazdasági Egyesületek utján in­gerenciájukat a lehető mértékig gyako­rolják, mit ha elmulasztanak, érdekeik kiszámíthatatlan károkat szenvedhetnek. Természetes, hogy mindezt csak meg­feszített munkával lehet elérni. Teljesen lehetetlen állapot, hogy — tisztelet a kevés kivételnek — egyes Gazdasági Egyesületek egész évi akciója egy-két csikó-, vagy szarvasmarhadíjazással telje­sen kimerül. A közöny és szervezetlen­ség illusztris bizonyítéka azután, hogy a gazdák óriási társadalma, a nemzet gerince hosszú évek óta hiába kísérlete­zik egy hozzá képest jelentéktelen kartell, a műtrágyakartell megtörésével, pedig ennek egyeduralma évről-évre jobban érinti a gazdák zsebjét. Egyéni és egyesületi, sőt országos érdek, hogy minden gazda megismerje a feladatokat, melyek elé e nagy idők állítják. S amint vannak a fronton harcá­szati támaszpontok, hasonlóan ezekhez a nagy gazdasági harcban kell, hogy a vármegyei Gazdasági Egyesületek iegye­nek ily gazdasági támaszpontok megfe­lelően munkás vezetéssel, ahova minden gazda bizalommal fordulhat minden ügyé­ben, gazdasági bajaiban védelmet, támo­gatást talál jó példákat láthat, a küzde­lemhez új erőt meríthet. Értsük meg egymást! A török Vörös Félhold képes­levelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Kép­viselőház).

Next

/
Thumbnails
Contents