Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-03-18 / 11. szám

PÁPAI i LÖM Közérdekű független hetilap, bj Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : ílgész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: P01LATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv- és papirkereskedésében. Panaszkodnak a gazdák Vármegyénkben a gazdák érdekeit a Gazdasági Egyesület van hivatva védeni. Nem mondjuk, hogy a Veszprém vármegyei Gazdasági Egyesület hivatásának magaslatán nem állott háború előtt, de azok a számtalan panaszok, amelyek a gazdák ajkain elhangzanak, arra kell következtetnünk, hogy hiba van a kréta körül és a gazdák érdekei — nem tudjuk mi okból — nagyon is felületes gondozásban részesülnek. Általános a panasz ugyanis, hogy a gazdák kellő mennyiségű vetőmaggal nem rendelkeznek. Volt ugyan elegendő vetőmagjuk, de rekvirálás folytán a vetőmagot oly minimálisra redukálták, hogy a gazda képtelen azt a földet, melyet az előirt és szükséges vetőmaggal akart volna elvetni — bevetni. Ez pedig nagy katasztrófa, nemcsak a gazdára, de magára az államra nézve. Ezen a bajon segíteni kell, még pedig sürgősen. Most készülődnek a gazdák a tavaszi vetésre és azt hangoztatják, hogy nincs elegendő kukorica, árpa stb. vetőmag, melyre szükségük volna. A Gazdasági Egyesületek ugyan Ígérték, hogy minden lehetőt el fognak követni, hogy vetőmag álljon a gazdák rendelkezésére, de ez csak igéret maradt, vetőmagot nem tudnak a gazdáknak előteremteni. Ezen az anomálián sürgősen segíteni kell. Nézetünk szerint ezen a bajon lehetne segíteni, de ehhez enerzsia kell és ez a legkevesebb, amit a mai viszonyok között a gazdák az illetékes fórumoktól követelhetnek. Ennél az ügynél kertelni nem lehet, itt cselekedni kell, még pedig rögtön, mert ha nem intézkednek, úgy — amint már jeleztük — katasztrófát jelenthet gazdasági életünkre, és a jövő termés biztosítására. Elsőrendű szükségesség tehát, hogy vármegyénkint, vagy 2—3 vármegye Gazdasági Egyesületei együtt szövetkezetet létesítsenek a mezőgazdasági összes szükségletek beszerzése és szállítása, valamint az eladásra kerülő feleslegek értékesítése céljából. Eddig a vármegyei Gazdasági Egyesületek akármilyen dicséretre és tiszteletre méltó munkát végeztek is, erkölcsi testületi jellegüknél fogva egymagukban azért sem gyakorolhatták azt a közvetlen aktivitást, mely a változott helyzettel arányosnak lenne mondható, mert az ehhez szükséges anyagi feltételek, ha talán nem is korlátoltak, de többé-kevésbbé altruista eredetűek. Ily célra alkalmatlanok, s mert akcióik anyagi eredménye csak közvetve jelentkezik az egyeseknél. Innen ered azután a Gazdasági Egyesületek élete iránti érdeklődés korlátolt volta. Azok a Gazdasági Egyesületek, amelyek maguk, mint erkölcsi testületek mellett közvetlen anyagi érdekcsoportra is összehozták a gazdákat, vagyis Mezőgazdasági Szövetkezeteket létesítettek, az egyesek anyagi érdekeinek közvetlen szolgálatára, azok aránylagosan is anyagiakban éppen úgy, mint erkölcsi eredményekben igen sokkal erősebbek azoknál a Gazdasági Egyesületeknél, melyek szövetkezettel nem rendelkeznek. Ott, ahol szövetkezet is van, egészen más az egyesületi élet is. Intenzivebb sokkal. S ha a szövetkezet semmiféle anyagi eredménnyel nem dicsekedhetne, ezen intenzivebb egyesületi élet felébresztése van olyan nagy horderejű erkölcsi eredmény, melyet elérni bizonyára ambíciója lesz a társadalmi-, illetve közgazdasági osztály vezető férfiainak. Ha — amiként természetes — sikerül a szövetkezetnek a gazdák figyelmét saját érdekeik védelmére és ápolására a csoportosítás által felkelteni, akkor ez intézmény normális működési körén kivül igen sok szükséges tennivalót végezhet még eredménnyel és sok üdvös problémát oldhat meg. Ilyen pl. a gőzekebérszántás kérdése, vagy olyan cikkek értékesítése, melyek eddig tudva kárbavesztek, pl. a borseprő borkősav tartalma, vagy az elhullott mezőgazdasági állatok testrészeinek feldolgozása. Vagy a demobilizáció folytán a hadseregeknél, mint feleslegesfelszabaduló lovak, kocsik, szerszámok, marhák stb. szétosztása. Vagy az apró vetőmagvak, mint lóhere, lucerna stb. házikezelésben való tisztítása, ólomzároltatása. És ilyen probléma még sok van, melyek közvetlen megoldása a normális üzleti tevékenységen kivül, ha nem is lehet mind a szövetkezet közvetlen célja, de a megoldásokat elősegíteni minden esetre egyik talán legjobb eszköz lesz. Nem lehet figyelmei kivui hagyni azt a körülményt sem, hogy a háború után pár évig, hogy úgy mondjam gazdasági vajúdásra számíthatunk, melynek nem mindenki által kiismerhető zavaros konjukturáinak kihasználása többékevésbbé az egyes mezőgazdák rovására történhetik, úgy hogy ez egymagában is indokolttá teszi egy oly szervezet létesítését, mely a mezőgazdák érdekképviseletét célozza. A közel jövő szinte átformáló reformokat hoz, mint pl. a vámszerződések, a mezőgazdasági hitelviszonyok szervezése, a mezőgazdasági kamarák létesítése, az új föld- és jövödelmi adók, stb. s igen kívánatos, hogy ezen reformok létesítésében és bevezetésében a gazdák a vármegyei Gazdasági Egyesületek utján ingerenciájukat a lehető mértékig gyakorolják, mit ha elmulasztanak, érdekeik kiszámíthatatlan károkat szenvedhetnek. Természetes, hogy mindezt csak megfeszített munkával lehet elérni. Teljesen lehetetlen állapot, hogy — tisztelet a kevés kivételnek — egyes Gazdasági Egyesületek egész évi akciója egy-két csikó-, vagy szarvasmarhadíjazással teljesen kimerül. A közöny és szervezetlenség illusztris bizonyítéka azután, hogy a gazdák óriási társadalma, a nemzet gerince hosszú évek óta hiába kísérletezik egy hozzá képest jelentéktelen kartell, a műtrágyakartell megtörésével, pedig ennek egyeduralma évről-évre jobban érinti a gazdák zsebjét. Egyéni és egyesületi, sőt országos érdek, hogy minden gazda megismerje a feladatokat, melyek elé e nagy idők állítják. S amint vannak a fronton harcászati támaszpontok, hasonlóan ezekhez a nagy gazdasági harcban kell, hogy a vármegyei Gazdasági Egyesületek iegyenek ily gazdasági támaszpontok megfelelően munkás vezetéssel, ahova minden gazda bizalommal fordulhat minden ügyében, gazdasági bajaiban védelmet, támogatást talál jó példákat láthat, a küzdelemhez új erőt meríthet. Értsük meg egymást! A török Vörös Félhold képeslevelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház).