Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-01-14 / 2. szám

PAPAI KOZLONv Közérdekű födetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Cukormizériák. A cukor dolgában hiba van a kréta körül. A közönség fél napokig vár, sokan palacsintává nyomatják magukat össze, félig bezúzatják oldalbordájukat az élel­mezési iroda előtt, mig 4—5 fél napi várakozás után, nagy nehezen megkapják cukorjegyeiket. Akkor aztán azzal a bol­dogító tudattal megy haza: „No nem hiába lapítottak palacsintává, zúzták ösz­sze egyik oldalbordámat, nem hiába mu­lasztottam el három napi munkát: lesz cukrom, főzhetek egy kis kávét, egy kevéske tésztát, ha már húsra, tejre, tojásra nem telik". Aztán vár, vár, vár, mikor osztják ki a kereskedőnek a cukrot, amelyből majd neki is jut 1—2 kiló. De bizony hiába vár, mert kálváriája újból kezdődik. A boltok előtt megint óriási tömeg verődik össze és aki nem tud kézzel, lábbal, könyökkel, fogakkal, mocskos szájjal előretolakodni, azt a boltos azzal a stereotip mondással tes­sékeli ki boltjából: Nincs cukor. Ha az élelmezési irodában a kibocsájtott cukor­jegyeknek megfelelő súlyú cukrot oszta­nak szét és a kereskedők az elszámolásnál a visszaszolgáltatott jegyeken megjelölt súlyú cukrot kapnak a cukor újabb szét­osztásánál : hogyan történhetik, hogy sok száz fogyasztó sehol sem jut cukorhoz? Mert fölösleges megjegyezni, hogy a hoppon maradt fogyasztók 10—20 boltba is bekopognak, de cukor helyett, minde­nütt hideg zuhanyban van részük. Ezeken a mizériákon könnyen lehetne segíteni. A cukorjegyek kiosztása előtt a fal­ragaszokon ki lehetne hirdetni, hogy bizonyos napon meghatározott órákban azok kapják ki jegyeiket, akiknek neve A—D-vel, másik napszakaszban, akiké E—G-vel kezdődik s így tovább. Ezzel az élelmezési iroda előtti tolongás rögtön megszűnnék, kivált, ha az ottan felügyelő rendőr mindig újból szóbelileg is fel­világosítaná a várakozó közönséget. A boltok előtti tolongásnak is elejét lehetne venni. Az élelmezési irodában a pápai közönséget utcák és boltok szerint kellene beosztani és minden fél boríté­kára rájegyezni, melyik boltban kaphatja cukorrészét. Ha minden kereskedő részére kiszolgáltatott cukormennyiség kongruál a hozzá utalt cukorjegyekkel: akkor lehe­tetlen, hogy zavar álljon elő, lehetetlen, hogy a közönség egy része kielégítetlenül maradjon, mert akkor a kereskedőt köte­lezni lehet és kell, hogy minden hozzá­utalt vevőt kiszolgáljon. Némelyik kereskedő pedig szívlelje meg azt a mementót, hogy nem tanácsos a közönséget durva bánásmóddal, eluta­sítással, a protekciós kiszolgálás dernon­trálásával még jobban izgatni, mert a közönség nagy részének anélkül is túlon­túl elég oka van izgulni. Gondoljanak arra is, hogy a háború sem fog örökké tartani. Eljön egyszer a boldog béke ideje is, midőn ugyanazon kereskedők, kik most durván, vagy gúnyos szavakkal utasítják ki a petroleumot, sót vagy cukrot kérő vevőket, mézédes szavakkal akarják őket visszacsalogatni. De akkor már késő lesz. Mert akadnak közöttünk sokan, akik nem felejtenek olyan könnyen. Akadnak közöttünk néhányan, akiket a gondviselés elég agitáló és szervező tehetséggel meg­áldott, akik képesek lesznek majd a nor­mális viszonyok helyreállása után Pápán egy nagyszabású, felekezeti jelleget nél­külöző fogyasztási szövetkezetet életre hivni, mely Pápa minden részében nyithat egy-egy fióküzletet, ahol aztán a közön­séget minden időben, minden viszonyok közt előzékenyen és udvariasan fogják kiszolgálni. v. i. Az élelmiszerkészletek elosztásáról, Az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke nagyfontosságú rendeletet küldött szét a vidéki hatóságokhoz. A rendelet az élelmiszerkészletek igazságos elosztása tekintetében intézkedik és felhatalmazást ad a hatóságoknak arra, hogy a felesleget mindenhonnan elrekvi­rálhassák és úgy osszák szét, hogy abból mindenkinek egyforma mennyiség jusson. A rendelet a következőket mondja: A gabona, liszt, hüvelyes, burgonya, cukor, kávé stb. készletek összeírása a legtöbb helyen megtörtént s a beérkezett jelentésekből kitűnik, hogy a magánház­tartásokban és üzletekben nem kicsinyel­hető készletek vannak fölhalmozva. Ezek megoszlása aránytalan. Egyes háztartások a kelletén túl vannak ellátva, mások kész­lete kiegészítésre szorul, ismét mások nélkülöznek. A kereskedelemnél is úgy áll a dolog, hogy mig az egyik egyévi forgalmával arányban nem aíló mennyiséggel rendel­kezik, a másik a fogyasztóközönség ki­szolgálásában megszűnt tényező lenni. Ez az aránytalanság igen hátrányos, mert a magánháztartások tekintetében módot ad arra, hogy egyesek semmivel sem indoholható bőséget élvezzenek ak­kor, amikor polgártársaik egy részének a nélkülözhetetlen is alig, vagy éppen nem is jut. A kereskedők tekintetében meg azt a helyzetet teremti, hogy olyanok, akik talán áruvisszatartás, vagy más meg nem engedett módok segélyével készleteket gyűjtöttek, most bizonyos egyedárusi mi­nőségre tesznek szert és busás, sokszor talán meg sem engedhető jövedelmeket biztosítanak maguknak. Azok pedig, akik a fönnálló szabályok és a kereskedelmi szolidaritás parancsainak betartásával jár­tak el, a minimális forgalmat nem tudják lebonyolítani. Az aránytalanság megszüntetése a közélelmezési adminisztráció legfontosabb föladata. Meg kell akadályozni, hogy egyeseknek túlzó óvatossága, akár fölé­nyesebb vagyoni helyzete, akár határozott nyerészkedési célzata és a szabályok iránti tompult fölfogása olyan helyzetet teremtsen, amely a mai nehéz időkkel szembehelyez­kedik. Meg kell teremteni az áru elosz­tásának igazságosabb szervezetét. Az új összeírás az első lépés volt erre. Második lépésként ama intézkedé­seknek kell következni, amelyek alkal­masak arra, hogy a bajokat orvosolják. A rendelet ezután bizonyos irányelveket közöl. Első lépés az összeírás anyagának földolgozása, a lélekszám és a mennyi­ség megállapítása. Ebből megállapítható a fejadag nagysága. Azoknak a készletét, akik csak egy évi szükségletet kitevő mennyiséggel bír­nak, meg kell hagyni, ahol ezt meghaladja, a fölös mennyiség igénybe vehető. Igény­1 bevétel esetén az igénybevett készleteknek központosított gyűjtése nem szükséges, hanem a készleteknek a tulajdonos által az ellátandó részére a hatóságilag meg­állapított legmagasabb áron való közvet­len átadása rendelhető el. Az évi szükséglet megállapításánál — mondja végül a rendelet — a családi körülményeket is tekintetbe kell venni, így a kávénál a gyermekek részére kisebb kvótát, mig a cukornál nagyobb kvótát kell megállapítani. A munkásoknak burgo­nyából nagyobb fejkvótát kell adni. Rá kell térni a kereskedői készletek egyenletes elosztására is, amely a be­vásárlási jegy rendszerrel érhető el. Nagy­fontosságunak mondja a rendelet az ellen­őrzést, amely szigorú próbákkal végezhető

Next

/
Thumbnails
Contents