Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-03-11 / 10. szám

PAPAI HOZLONi Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó ; POLLATSEh FRIGYE8 Hirdetések és NyHt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Armlr könyv- és papirkereskede^ében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A pápai tisztviselők, tanárok és tanítók tömör szövetséggé akarnak szervezkedni. Törekvésük teljesen jogos és indokolt, mert a fronton levő katonákon, szerencsétlen menekülteken és hadi özvegyeken kivül senki annyira nem érzi a háború terheit, mint a fix fizetéses társadalmi osztály. Mig a földmivelő, kereskedő és iparos tetszése szerint állapítja meg és a drágulás arányában, sőt a legtöbb esetben azzal aránytalanul magasabbra emeli munkája bérét: addig a kiszabott javadalmazásu laíeiner fáradsága díját mindig a munkaadó határozza meg. Ez a fizetés békeidőben is alig elég a tisztességes megélhetésre, hát még a háborúban?! Az állam és egyéb munkáltatók odavetettek ugyan nekik néhány morzsa hulladékot, de mi ez a 30—35 százalékos háborús segély az 500 percentes áremelkedéshez képest? Még a nagy pénzintézetek sem bőkezüebbek hivatalnokaik iránt, pedig ezek a háború alatt ugyancsak busás hasznot vágtak zsebre. A haszon nagyrészét azonban a vezetők nagylelkűen önmaguknak szavaztatják meg, sokszor az egész nyereségnek ötödrésze az ő jól felszerelt Wertheinszekrényükbe vándorol, mig a hasznot munkájukkal előteremtő tisztviselők csak kevés odavetett morzsán tengődnek. A tisztviselők szövetkezetbe tömörülése mindezeken az állapotokon keveset fog változtatni. Tőle ugyan sem a pénzügyminiszter, sem az egyes munkaadók nem fognak megijedni. A magyar kincstár lordja ijedtében nem fogja jobban kitárni az állampénztár ajtaját, a paraszt sem fogja tőle való félelmében disznaját, marháját, baromfiát, kertjének termését egy fillérrel sem olcsóbban adni. Azonban kellő, ügyes vezetés alatt egyben-másban mégis nagy hasznára válhat tagjainak. Ha másért nem, azért is érdemes megalakulnia, hogy bizonyos, nagy tömegben megrendelhető cikkekkel a közvetítő lánckereskedés megkerülésével a termelő helyről a szokottnál olcsóbban láthatja el tagjait. Így például — mint Tánczos Antal is találóan megjegyezte — a szövetkezet segítheti tagjait, hogy nyár derekán közvetlen forrásból jutányosabban megszerezhessék a következő évre szükséges tüzelő anyagot. Ezt egy nagy szövetkezet erkölcsi és anyagi erejére támaszkodva elérheti, de az egyes tisztviselőnek szerény anyagi eszközeivel nem áll módjában ilyen, ne n megvetendő beruházást megtenni. Hogy a tömeges beszerzés milyen előnyökkel jár, arra szolgáljon illusztrálásul a következő példa: Másfél évvel ezelőtt a szén ára márólholnapra métermázsánként 3 koronával emelkedett. Ez a hirtelen emelkedés egy szerény sorsú tisztviselőnek évenkint, ki csak 30 métermázsa szenet használ föl, 45 korona többletkiadást okozott. Milyen hatalmas érvágás ez egy szerény tisztviselő zsebén! Hány ilyen 45 koronát huz ki a hirtelen és jogosulatlan árdrágítás a szegény tisztviselő zsebéből! A szövetkezet tagjait mi;:dezen fölösleges kiadásoktól megóvhatja, mert kellő anyagi eszközök birtokában a tömegcikkeket kellő időben megszerezheti és a beszerzési áron juttathatja tagjainak. Két dolgot ajánlunk azonban az alakulóban lévő szövetkezet tagjainak figyelmébe. Először: Nyerjék meg tagokul a környékbeli lelkészeket, jegyzőket és tanítókat is. Ha ezek belátják és tapasztalják, hogy a szövetkezet tagjainak bizonyos előnyöket tud nyújtani, szívesen belépnek a szövetkezetbe. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy ideális célok manapság nem vezetik az embereket egy közös zászló alá, hanem csak akkor tömörülnek közös célra, ha ez a cél reális, elérhető és a célra törekvők egyéni érdekeit előmozdítja A falusi honoraciorok is belátják, hogy a gyakorlati alapon nyugvó szövetkezés nekik is hasznot fog hozni, tehát nem Jesz szükség demosthenesi ékesszólásra, hogy őket a szövet1 kezetbe való belépésre rábírjuk. De nemcsak nekik lesz ránk szükségük, ők is nagy szolgálatot tehetnek szövetkezetünknek. Ők közel lévén a termelő helyekhez, kellő időben értesíthetik a vezetőséget a kedvező vásárlási alkalmakról, kedvező időben szerezhetnek a városinál olcsóbb fuvart, helyi ismereteikkel szolgálhatják a közös ügyet stb. Másodszor: A vezetőségbe olyan dolgozni szerető és tudó, erélyes embereket válasszanak, kik szervező képességüknek bizonyságát adták, akik közérdekben munkálkodni hajlandók, és akiknek múltja elég garanciát nyújt arra nézve, hogy a szövetkezet erkölcsi és anyagi tőkéjét első sorban nem a maguk javára fogják kamatoztatni. sjc * * A háborúban csinált adósságaink után évenkint legalább két milliárd kamatot kell majd fizetnünk A háború előtt összes bevételünk 1860 koronát tett ki. Világos, hogy a háború után adónkat legalább a mostaniak kétszeresére fölemelik. Hogy ezt kibírjuk, okvetlenül át kell térnünk a többtermelés rendszerére. A paraszt eleinte ettől, mint minden újítástól, idegenkedni fog. Az állattenyésztés mostan kevesebb fáradsággal több jövedelmet biztosít számára, mint az eddigi módon űzött földmivelés. A h'áboru után, midőn a hadsereg húsfogyasztása a jelenlegi fogyasztásnál ötször kevesebbre fog redukálódni, midőn állatállományunk fokozatosan gyaraponi, a mostani horriblis hus- és baromfiárak automatice sülyedni fognak, az állattenyésztés nagy jövedelmezősége is alább száll majd. Ekkor aztán a kisbirtokos is hajlandóbb a földmivelésben a német példát követni, többet termelni, hogy nagyobb jövedelemre szert tevén, a nagyobb terhet ne érezze. Ebben az irányban sokat tehet a Hungária gyár, melynek igazgatója már a vezetése alatt álló gyár érdekében is be fogja látni, milyen üdvös lesz egy mintakisgazdaságot berendezni, hogy példájával illusztrálja, mennyivel jövedelmezőbb a racionális belterjes gazdálkozas az eddig űzött földmivelési rendszernél. Ha erről gyakorlati eredményeivel és példájával a kisgazdákat meggyőzi — az ő portékája is kelendőbb lesz. * * * Lloyd George úr e napokban azt a nagyhangú kijelentést tette: „Ahol John Bull beleharap, ott el nem ereszti". De ha John Bull fogait kiütik, mégis kénytelen lesz elereszteni. Nincsen olyan dühös buldog, amelyet egy bunkós bottal el nem lehetne páholni. A tengeralattjáró pedig elég jó vastag bunkós botnak beillik.