Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-03-11 / 10. szám

Midőn a kárvallott észreveszi, hogy zsebében idegen kéz kotorász, a csirkefogó kiabálja leghangosabban : Tolvaj! Tolvaj! Ez a legközönségesebb zsebmetsző tempó! A yankeek ép így cselekesznek. Tehetetlen dühükben, hogy a németek a legpiszkosabb profittól elütötték őket és kezükből az ellenük kovácsolt fegyvert kiragadták, lopásra vetemedtek, csirkefogó módra a német nagykövetségről egy fontos diplomáciái ügyiratot elcsentek. Most még nekik áll feljebb, még ők kiabálják: Aljasság, hitszegés! Pedig a németek eljárását nem is lehet egy napon említeni az ő és szövetségeseik viselt dolgaival. Egyik közülük behízelegte magát a németek dolgaiba és ami jót, szépet, hasznosat a német tudomány évszázadokon át elért, azt ő tőlük egykét évtizeden át eltanulta, hogy aztán a németektől ellopott fegyvert ellenük fordítsa. A többiekét szövetségesünket, amelyek eddig a tőlünk kapott fényben sütkéreztek, vihar idején a mi oltalmunk alá húzódtak Ígéretekkel, fenyegetéssel, zsarolással tőlünk elcsábított. Ez mind szép, dicsérendő, nemes tett volt. De Németország aljas, gálád tettet követett el, midőn az Unió egy régi ellenlábasával kötött szövetséggel akarta új ellensége erejét lekötni. Nem csoda, hogy olyan nehezen jön létre a béke, mikor ellenségeinket elhagyta a józan ész. Gyomruk korgása talán száműzi az elbizakodott dölyföt fejükből, mely a józan, méltányos gondolkozásra képtelenné teszi őket. ( A közélelmezési hivatal feladata. A mostani háborús viszonyok között, hogy mily fontos és életbevágó szerepe van a közélelmezési hivatalnak, az minden vitán felül áll. Mióta azonban a békekötés'lehetőségével is számolni kell és mióta kijegecesedett az a felfogás, hogy a békére is elő kell készülni, és hogy a háborúból a békére leendő rögtöni áttérés milyen erős megrázkódtatást idézne elő, különösen a közgazdasági élet terén, helyénvalónak látjuk pár szó keretében foglalkozni azzal a kérdéssel, milyen szerep vár a, béke bekövetkeztével a közélelmezési hivatalra, és hogy milyen irányú működést fog várni tőle a nagyközönség és különösen mi, városok, mint a közélelmezési hivatal expoziturái. Azzal, ha azt mondjuk, hogy a közélelmezési hivatalra a béke beálltával rendkívül fontos szerep vár, még nem mondtunk semmit. Ha azonban közelebbi vizsgálat tárgyává tesszük, hogy a béke beálltával milyen gazdasági, ipari és közélelmezési jelenségek fognak előtérbe nyomulni, ismerve ezen a téren a mai állapotokat, rögtön tisztában lehetünk azzal, hogy a közélelmezési hivatal mily irányú tevékenységét várjuk. Különösen fontos szerepe lesz a közélelmezési hivatalnak a tulajdonképeni közélelmezés terén. A közélelmezési hivatal esetleges megszüntetésével a közélelmezés terén a legteljesebb anarchia állana be. Tudvalevő dolog, hogy az egész ország agyonrekvirálása következtében a legnagyobb gazdának sincsen meg a békeidőben szokásos és szükséges vetőmagja. A beállott békés helyzet következtében előálló nagyfokú és intenzív földmivelés és munkaerő az elvesztett háborús idők pótlása gondolatától vezéreltetve minden téren fokozott igényekkel áll elő, különösen a mezőgazdaság terén fog mindenütt megfeszített munka folyni, a háború alatt megműveletlen maradt földek bevettetnek s ez a munka úgy a bővebb táplálkozás, mint a bevetendő és megművelendő földek nagysága következtében fokozott vetőmag-mennyiséget követel. Ebben a gazdasági versengésben a tehetősebb elem egyszere megrohanná vetőmagért a Haditermény raktárait, vagyonosabb helyzeténél fogva biztosítani tudná magának a szükséges, sőt talán az azon felüli mennyiséget is az igazi földmivelő nép, a kisgazda rovására. A kisgazda tehát ott lenne, ahol a háború alatt volt. A kormánynak tehát az egyenlő elosztás miatt és hogy minden gazda részére biztosíttathassák a szükséges vetőmag, legalább is egy termés bevételéig okvetlenül fenn kell tartania a közélelmezési hivatalt, sőt azután is legalább egy raktárt kell a Haditermény utján fenntartania, hogy mindaddig, mig a régi kerékvágásba az ország vissza nem tér, az esetleges rossz termés vagy elemi károk következtében beálló hiányokat a gazda onnan pótolhassa. Ezek után, hogy mit vár a közélelmezési hivataltól a nagyközönség, az elmondottakból tisztán kivehető. Nem egyebet, minthogy megmentse őt a spekulánsok és árdrágítók kiszipolyozásától. A városok pedig úgyis, mint a közélelmezési hivatai expoziturái, úgyis, mint a polgárság képviselői és szószólói, aztvárják a közélelmezési hivataltól, hogy a legszorosabb kontaktust vélük azutánra is tartsa fenn, mivel a városok magukra hagyva feladatuknak, a szükséges anyagmennyiség hiánya következtében nem tudnának megfelelni; a sikeres működés érdekében pedig küszöbölje ki, amenynyire csak lehetséges a bürokratizmust, jóindulatulag hallgassa meg a polgárság kívánságait és azokat a lehetőség szerint teljesítse és pedig sürgősen, mert a polgárság kívánságai és óhajai nem teljesítésének okát nem a tőle távol eső, s előtte ismeretlen közélelmezési hivatalban fogja keresni és látni, hanem kissé könynyebb lelkiismerettel és felületességgel a városok vezetőségében. A polgárság, különösen a mezőgazdák, a béke helyreálltával is jó ideig a közhatóságra lesznek utalva. Ha tehát azt akarjuk, hogy a régi, háború előtti kerékvágásba való visszatérés minél simábban és eredményesebben történjék meg, a legelengedhetetlenebb feltétel ehhez az, hogy mindenki, aki közélelmezési kérdéssel foglalkozik, legelső sorban tehát maga a közélelmezési hivatal, a polgárság kívánságait jóindulatulag hallgassa meg s azokat vagy a maga hatáskörében azonnal elégítse ki, vagy pedig a városok vezetőségének adjon módot és lehetőséget arra, hogy a jogos kívánságokat ott mindjárt a helyszínén azonnal teljesíthesse is. Dr. Gs. A. KARCOLAT a mult hétről. Kérdőjelek a levegőben ! Nagy dolgokra és eseményekre lehetünk elkészülve, még pedig záros határidő lefolyása alatt. A háború egész tartama alatt nem tapasztaltuk az embereknél azt a nagyfokú idegességet, mint a jelenlegi időszakban, ami csak fényesen igazolja azon állításunkat, hogy „a döntés küszöbén" állunk. Mindenki ideges és kérdőjelekkel ostromolják egymást az emberek. Hol fog döntést provokálni Hindenburg ? Hol van Mackensen ? Miért lett Konrád felmentve ? Mi történik Salonikiben ? Igaz-e az, hogy egy millió német katona jön kiképzésre Magyarországba? Ez csak töredéke mindazon kérdéseknek, melyeket mindenki úgy old meg, amint gondolja, de csak fenntartással, mert hát ezekre a kérdőjelekre helyesen válaszolni csak azok tudnának, kik ebben a döntésben érdekelve vannak, jobban mondva érdekeltek. Tény az, hogy nagy kérdőjelek hatása alatt állunk, ami csak azt igazolja, hogy az optimisták kerültek fölénybe, azok, kik a háború közeli befejezését hirdették és hirdetik. A mumusok korszaka véget ért. Mumus volt az orosz a sáska hadseregével, mumus volt az angol az óriási flottájával és mumus volt Amerika, ki csak lóháton beszélt az egész világgal, hirdetve felsőbbségét az egész vonalon. Ma már a mumusok le lettek álcázva. Az oroszok túlnyomó erejeikkel sáskaszámra hullanak, az angol flotta meg sem mer mozdulni, Amerika pedig kertel, mint egy agárkutya és nem mer sikra szállni, mert fél, hogy megégeti a körmöcskéjét. Úgy vagyunk ezekkel a mumusokkal, mint anno dazunnal a gyermekekkel, kiket a kéményseprővel ijeszgettek, ha nem fogadnak szót. A gyermek azt hitte, hogy a kéményseprő ördög és elviszi a pokolba, ma már „nincsenek gyermekek", ma már gyermeket kéményseprővel nem lehet megijeszteni, mert tudja, hogy azok nem ördögök, hanem emberek. Ilyen mumusok voltak eddig az összes államok előtt az oroszok, angolok és amerikaik. A háború leleplezte őket és teljes valódiságban látjuk őket. Az orosz és angol mumus már rég le lett leplezve, Wilson papa pedig most mutatta ki a foga fehérét. Beteget jelentett, rosszul érzi magát, „ösmerlek szép maszk" mondták azt a háború kezdete előtt, de nagyon is alkalmazhatjuk ezt a mostani állapotokra. Vagy talán nincs igazam ? Asquit lord úr kellő pillanatban a sötét háttérbe vonult, Kitchener urat végzetes katasztrófa érte, Nikolajevics álcár hidegkúrára ment a Kaukázusba, Brussilovról azt híresztelték, hogy öngyilkos lett, lehet, hogy eltették láb alól, vagy pedig szanatóriumban üdül, Sir Grey annyit beszélt a háború végtelenségéről, hogy belevakult és most legutóbb az utolsó mentő, kinek a világháború sorsáról kellett volna dönteni, hasfájást kapott és bizonytalan időre ágyhoz lett kötve. Ez a helyzet szignaturája ! Hogy mit lehet mindebből következtetni, arról nem a krónika, hanem a legközelebbi fejlemények fognak beszámolni. Az én nézetem szerint ezek a jelek, kérdőjelek a levegőben, mind arra vallnak, hogy: Küszöbön a háború befejezése! Frici.