Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-12-23 / 51. szám

szék betöltésére dr. Rainprecht Antal fő­ispánt ajánlja. A korelnök megemlékezik arról, hogy régi szokás szerint is a mindenkori főispán szokott az elnöke lenni a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesületnek, de nemcsak ez a régi tradíció indítja a gazdákat arra, hogy Rainprecht Antal főispánnal töltessék be az elnöki szék, hanem kívánatosnak tartja a vármegye gazdaközönsége, hogy Rainprecht Antal üljön az elnöki székbe, ki ismert nagy buzgóságával, nagy tudásá­val, ambíciójával felvirágoztatja a gazda­sági egyesületet. Dr. Rainpercht Antal főispán köszöne­tet mondott azért a bizalomért, amely a főispán iránt már az igazgató választmány­ban elfoglalt állásfoglalása dacára mégis egyhangúlag megnyilvánult, de a fel­ajánlott elnöki tisztséget magától el­hárította. Álláspontjának indokolásául fel­hozta azt, hogy ő az elnöki székben gyakorlati gazdát óhajt látni s ő / bár földbirtokos és gazdasági akadémiai okle­véllel bir, maga helyett mégis olyan testestől, lelkestől gazdát óhajt látni, aki a vármegye többtermelésének érdekében a gazdasági egyesület működését gyakor­lati szaktudásával felvirágoztatja. Külön­ben sem osztja azt a sablont, amely ennek a jövőben nagyfontosságú állásnak be­töltését a főispáni álláshoz köti. Olyan időket élünk, amikor különösen súlyt kell fektetni arra, hogy a megfelelő szak­ismeret legyen mindenütt irányadó s nem az alakszerűségek és felszínen levő sablo­nok. Ajánlja tehát, hogy az elnöki állásra dr. Magyar Károly, az egyesületnek hosszú időn át volt alelnöke, a vármegye egyik legkitűnőbb gazdája választassék meg. A közgyűlés dr. Rainprecht Antal ajánlatára dr. Magyar Károlyt egyhangú lelkesedéssel az egyesület elnökévé vá­lasztja, aki köszönetet mond a közgyűlés­nek a kitüntető bizalomért, s minden igyekezetével azon lesz, hogy a Veszprém­vármegyei Gazdasági Egyesületet úgy vezesse, hogy a gazdák érdeke minden téren meg legyen védelmezve. Ezt az el­határozását azonban csak úgy valósíthatja meg, ha a vármegye gazdaközönsége teljes számban sorakozik az egyesület zászlója alá, tagja lesz annak minden számottevő vármegyei gazdálkodó. A közgyűlés az első alelnöki állásra dr. Bibó Károly alispánt, friásod alelnökké Holitscher Károly orsz. gyül. képviselőt választja. A közgyűlés ezen szerencsés választásának minden gazda örülhet, mert dr. Bibó Károly egyik legrégibb munka­társa a vármegyei gazdasági egyesület­nek, aki mindig jóakarattal, lelkesedéssel támogatta annak ügyeit, most pedig mint a vármegye első tisztviselője még hat­hatósabban mozdíthatja elő az egyesületi érdekeit. Holitscher Károly a vármegye egyik legjobb gazdája, aki a gazdasági közügyek terén is példás működést fejtett ki különösen a háború alatt, így az ő al­elnökségét is lelkesen üdvözli a vármegye földmivelő népe. Az elnöki székek betöltése után meg­választotta a közgyűlés az egyesület ügyé­szét, pénztárnokát, számvizsgáló bizott­ságot s 30 igazgatóválasztmányi tagot. Dr. Rainprecht Antal főispán indít­ványt terjesztett azután elő, amely szerint az igazgató választmány kisgazdákkal és a kisgazdák érdekeit képviselő egyé­nekkel egészíttessék ki, s ekként az igaz­gató választmány tagjainak száma meg- ­felelőleg felemeltessék. Az indítványt azzal okolta meg, hogy a többtermelést, amely a főispán programmjának sark­pontját képezte, ne csak frázisnak tekint­sük, hanem a gyakorlatban is keresztül vinni akarjuk. Épen a kisgazdák gazdál­kodási rendszerében kell áldásos műkö­désünket megkezdeni, mint akikről köz­ismereretes, hogy egyrészt alapos gazdál­kodási ismerethiány, másrészt ellenszenvük miatt mindenütt hangoztatott és követelt, de elsősorban nemzeti létünk és jogunk érdekében álló többtermelésnek útjában állanak. A gazdasági egyesületnek egye­nesen feladata, hogy mint mester működ­jön, de ez esetben a tanítványokat falán kívül nem hagyhatja. Kitűnő erők állnak ma már Veszprémvármegye intenziven gazdálkodó földbirtokosaiban e célból ren­delkezésre és valóban nagy.erőpazarlással lenne határos, ha nem keresne e nagyobb szaktudás, gazdaság-intelligencia egy kö­zös teret ezen a nemzet jövő alapját képező ismereteinek az eddig, sajnos, inkább extenzívebb gazdálkodó kisgazdák­kal való megismertetésére. Ez lesz a kis­gazdák bizalmatlanságának eloszlatására a lehető legjobb mód, mert személyesen győződhetnek meg arról, hogy mindaz, amit az egyesület kifejt, a többtermelésnek, tehát minden gazdának és így a kisgaz­dának is valóban előnyére válik. A főispán indítványára több fel­szólalás után az alapszabályokat akként módosították, hogy az igazgató választ­mányba tiz kisgazda is beválasztassék. Kajdacsy Endre ügyvezető igazgató ismerteti az 1918. évi egyesületi költség­vetés tervezetét s előterjeszti a jövő évi munkaprogrammot. A közgyűlés úgy a költségvetés tervezetét, valamint a munka­programmot elfogadja. A közgyűlést vá­lasztmányi ülés előzte meg, amelynek fontosabb tárgyai voltak a mezőgazdasági munkások szeszes italokkal való javadal­mazásának megyei szabályrendelet hoza­tallal leendő biztosítása. Felterjesztés a miniszterelnökhöz a csendőrségnek leg­alább is a békelétszámra való kiegészí­tésére. A választmány a hetedik hadiköl­csönre 13.000 koronát jegyzett. KARCOLAT a mult hétről. Megkezdődtek a béketárgyalások! Addig­addig idéztük a béke szellemét, mig végre megjelent és most már nincs az a hatalom, mely meggátolná az oroszokkal való különbékét, melynek folytatása azután, nem lehet más, mint a végleges béke megkötése. Sokáig kellett erre a különbékére várnunk, de végre bekövetkezett és most már büszkén verhetjük a mellünket, hogy nem légből kapott optimizmus volt remény­ségünk, amidőn folyton a közeli békét hirdettük és türelemre biztattuk mindazokat, kik elcsüg­gedtek és elfásulva bírálgatták a háborús ese­mények lefolyását. Karácsonyra hirdettük a béke kezdetének küszöbét és örömmel konstatáljuk, hogy jós­lásunk — ez alkalommal — teljesen bevált. Tény az, hogy mi a békét már a tavalyi kará­csonyra is megjósoltuk, de ezt a jóslásunkat is jóhiszemüleg tettük, mert biztunk a románokban, akik azután frontot csináltak ellenünk, ugyszinte biztunk eleinte az olaszokban, kik mint régi szövetségesek nemcsak teljesen cserben hagy­tak bennünket, hanem fegyvert szegeztek elle­nünk. A mi jóslásunk reális alapra volt fektetve, és ha a fentjelzett két álnok nemzet nem változ­tatott volna ellenünk frontot, úgy már a tavalyi karácsonyunkat is ebben a miliőben tartottuk volna meg, amint azt most a béke jegyében fogjuk megtartani. Hogy mi fog ezután történni, azt nemcsak megjósolni, de előreláthatólag le lehet szögezni. Az oroszokkal való különbéke megkötése már biztosítva van, jóllehet még sok ármányos csel­szövényekkel próbálni fogják megakadályozni ezen reánk üdvös és reájuk nézve káros aktust, de mindhiába, ezt a különbékét még a világ felfordulásával sem fogják megdönteni. Nos, ha ez megtörténik, akkor azután bekövetkezik a végleges krach az ántánt urak részére. Csúszva, mászva lesznek ők is békebarátok és kényszer­zubbony felhasználásával fognak közeledni hoz­zánk és szinte csatlakozni fognak a végleges béke megkötéséhez. Ez lesz az utójátéka a mos­tani oroszokkal való különbékének és ezzel be is fog fejeződni a három éven túl tartó vérengző háború. Végeredményül pedig azt jelezhetjük heti krónikánk részére, hogy három báborus kará­csonyunk után most már ünnepelhetünk: — Békés karácsonyi ünnepeket! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetését már a béke jegyében tárgyalja. Az hirlik, hogy Pápa városa a nyultelep­ről eladott nyulbőröket körözi. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a háború tartama alatt sok kérvényt jóváhagyási záradékkal láttatott el. Az hirlik, hogy a polgármester saját maga ellen kért fegyelmi ügyében semlegességi jegyző­könyv vétetett fel. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az al­kapitányi állás betöltésével tehermentesíteni fogja magát. Az hirlik, hogy a rendőrök házi munkával javítják anyagi helyzetüket. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság tervez, a Közélelmezési Hivatal meg végez. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában beosztott egységek vannak. Az hirlik, hogy Pápán sokan adólázban szenvednek. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiac üresség­gel van túlhalmozva. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar­nak hosszú böjtje van. Az hirlik, hogy Pápán sok élelmicikk vá­rakozási állományba lett helyezve. Az hirlik, hogy Pápán az utóbbi időben sok csere-bere üzlet lesz lebonyolítva. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az ápolónők hátralékban vannak. Az hirlik, hogy Pápán a karácsonyi aján­dékok a létminimumra lettek felemelve. Az hirlik, hogy Pápán sok üzleti helyiség­ben a vevő közönségnek megnyomják a gombot. Az hirlik, hogy a darutollas legények a karácsonyi ünnepekre ellógtak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a mult héten trenderliztek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai gyorshajtásban szenvednek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a lőgyakorlatoknál meleg téglát hasz­nálnak. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a lesipuskások szaporodnak.

Next

/
Thumbnails
Contents