Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-02-04 / 5. szám

részben 6750 koronára lett leszállítva, úgyszinte a villamostelep részére érkező szénszállítmányok befuvarozásáért járó általány a mai viszonyoknak megfelelőleg az előirányzott 2000 koronáról 6000 koro­nára lett felemelve. Ezenkivül a szükség­let VI. tételénél a népkonyhák részére 4000 korona helyett 4800 korona lett megállapítva, nemkülönben a városi pót­illeték ingatlanok átruházása után fedezeti részben előirányzott 5000 korona helyett 6200 korona lett megállapítva. Az előirányzott összes egyéb téte­lek változatlanul lettek elfogadva és ezen csekély változások folytán a város által 1917. évre megállapított 84% pótadó 82'h-ra lett redukálva. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Mészáros Károly elnöklő polgármester üd­vözli a megjelent képviselőket, az ülést meg­nyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Kerpel Gusztáv, Ács Ferenc, Giczi Gábor, Keresztes Gyula és Horváth József képviselőket. Napirendretérés előtt dr. Böhm Zoltán újonnan megválasztott árvaszéki előadó jelent­kezett szólásra és a következő beszédben kö­szönte meg a képviselőtestületnek az iránta tanúsított bizalmat: Tekintetes Képviselőtestület! Méltóztassék megengedni, hogy árvaszéki előadóvá választásom óta most először kínál­kozó alkalmat megragadva, — hálatelt köszöne­tet mondjak igazán megtisztelő és kitüntető bizalmukért. Legyenek meggyőződve, hogy ez az oly kitüntető formában megnyilatkozott bizalmuk nemes büszkeséggel tölt el és viszonzásul, en­nek fokozott mértékben való kiérdemlésére sarkal. Ezek előrebocsátása után, — anélkül, hogy e tekintetben bárki részéről felszólítást, vagy csak figyelmeztetést is kaptam volna, — mon­dom — tehát teljesen önként, csupán egy benső szükségességnek engedve —, a törvény által előirt közhivatalnoki eskü helyett, itt a képviselő­testület szine előtt, ünnepélyesen fogadom, hogy tisztem ideiglenessége és közvetlen felelősség­nélkülisége dacára, csekély erőm, képességem és tudásom teljes latba vetésével állok városunk árvaszékének s általában Pápa város igaz köz­ügyeinek szolgálatába s hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal tel­jesítendem. A kijelentést a képviselőtestület lelkes éljenzéssel fogadta és ezzel áttértek a tárgy­sorozat tárgyalására. I. Kovács Károly rendőr nyugdíjaztatását kéri. Az állandó választmány Kovács Károly rendőr nyugdíjazását a régi nyugdijszabályzat értelmében javasolja. Csoknyay Károly főjegyző hivatkozva arra, hogy az új nyugdijszabályzat, mely a rend­őrökre is vonatkozik, nem lett megfellebbezve és úgyis nemsokára jogérvényes lesz, kéri Kovács rendőr nyugdijilletményét ennek meg­felelőleg megállapítani. Dr. Hoffner Sándor h. tiszti ügyész nem kiván praecedenst alkotni és amennyiben az új nyugdijszabályzat jóváhagyásával a nyugdijille­ték visszamenőleg is megállapítható lesz és ez­által anyagi veszteség nyugdíjazottat nem éri, a nyugdijat egyelőre a régi nyugdijszabályzat értelmében kéri megállapítani. A képviselőtestület Kovács Kálmán nyug­diját a régi nyugdijszabályzat értelmében álla­pította meg február hó 1-től kezdődőleg évi 540 koronában. Következett a költségvetés tárgyalása. II. Az 1917. évi költségvetés. Szükségleti rész. Szegényügy cimnél dr, Hoffner Sándor javasolja, hogy a népkonyhák részére előirány­zott 4000 korona a mostani drágasági viszo­nyokra volt tekintettel 4800 koronára emeltes­sék fel és pedig városi népkonyha 600 és az izr. népkonyha 200 korona arányával, mely javaslatot a közgyűlés helyesléssel fogadott. Óvodák segélyezése cimnél Keresztes Gyula indítványára az irgalmas nővérek ovodafenn-^ tartási segélye 600 koronáról 1000 koronára lett felemelve. Fedezeti rész. Városi pótlék ingatlanok átruházása cim­nél dr. Kende Ádám indítványára az előirány­zott 5000 korona 6200 koronára lett felemelve. A költségvetés egyéb tételei változatlanul lettek elfogadva. III. Illetőségi ügyek. KARCOLAT a mult hétről. Kezd érni a gyümölcs ! Ezt a kijelentést tette annak idején Rákóczi Ferenc fejedelem, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy a ma­gyar nemzet szabadságának hajnala bekövetke­zett. A kuruc fejedelemnek ez a mondása jut eszembe most, amidőn ennek a hosszú és véres háborúnak végére érkezünk. Sokszor gondoltuk és hittük, sőt már teljes reménnyel voltunk, hogy a háború már nem tarthat soká, de min­dig akadtak huncutok — olasz, román — kik csúfos, aljas és álnok módon belekeveredtek a kártyába és mindenáron húzni, halasztani akar­ták a háborút mindaddig, mig a háborút az ő győzelmi sóhajukkal fogják lefújni. Minden ko­miszságra hajlandók voltak, de végeredmény­kép a stiklijük nem sikerült, sőt — amint mon­dani szokás — visszafelé sült a fegyver és most akarva nem akarva be kell nekik látni, hogy az ő kiéheztetési politikájuk, mellyel a győzel­met kivívni akarták, az ő kiéheztetésüket fogja eredményezni — és ezzel a háborúnak „schluss" is lesz. A tengeralatti hajókat értem, akik a „schlusst" végre fogják hajtani. Ez az a bizo­nyos meglepetés, melyet annak idején Vilmos német császár hangoztatott, hogy tartogatja az ő „kuzinjai" számára. Az unokatestvérek alatt pedig az oroszok atyuskáját, a cárt és az ango­lok flegmatikus és vértől nem iszonyodó kirá­lyukat értette, kik a háború alatt a német kou­zinnal Júdás csókokat váltottak és rokoni sze­retetükkel alattomoskodtak. A Júdás csók szagát azonban a német császár megérezte és mielőtt még a mérges fogak árthattak volna a rokoni álszeretetnek, az ügynek elébe lett vágva és amint mondani szokás, a háború megüzenése alkalmával „rajtaütés" következett, aminek sze­gény Belgium itta meg a levét. így kezdődött az ügy a „rajtaütéssel" és amint a helyzet szignaturájából tapasztalható, „rajtaütéssel" is. fog végződni a háború. Nem tetszett nekik a tisztességes békeajánlat, most hát „rajta, rajta". Ezt a műveletet majd elinté­zik a „tengeraiatiak", Eddig a levegőben Zeppe­lineztek, most a tenger alatt fognak Zeppelinezni. Szóval, alulról és felülről kezdődik meg a furcsa tánc, mely remélhetőleg végre-valahára meg­hozza az annyira óhajtott s várt békét. Már megkezdődött a tengeralatti poklok tánca, a pokoli muzsikához már Hindenburg elkészítette a saját szerzeményű zenét és ha az Isten is úgy akarja, mint ahogy a világ minden józan gondolkozású férfia, akkor joggal elmond­hatjuk, hogy: „Kezd érni a gyümölcs !" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háború után sok utánpótlásra lesz kötelezve. Az hirlik, hogy Pápa városa mindenféle házikezeléstől hiteles adatok alapján irtózik. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk előjegyzési naptárában sok kérdőjel található. Az hirlik, hogy a polgármester mindenféle házikezeléstől a tapasztaltak után irtózik. Az hirlik, hogy a rendőrkapitánynak a háború megakadályozta a visszavonulást. Az hirlik, hogy a rendőrök a régi jóllét­ről csak álmodnak. Az hirlik, hogy a városi képviselőtestület legutóbb tartott közgyűlésén a költségvetést kegyeletes hangulatban tárgyalta. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a zsirszükségletet végre kisütötte. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda cukoreltüntetésekről tett jelentést. Az hirlik, hogy Pápán a városházát a mult héten megostromolták. Az hirlik, hogy Pápán a városháza előtt tömegesen petróleum- és cukorjogokat köve­teltek. Az hirlik, hogy Pápán a rokkant marhák a vágóhidon üdülnek. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivar­készleteket a közbenjárók sülyesztik el. Az hirlik, hogy Pápán a kistrafikosokat blokád alá kellene helyezni. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok trafikot tojnak. Az hirlik, hogy Pápán a libákat hármas dohánnyal is tömik. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban női tanfolyamot rendeztek be. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház frontja meg van rövidítve. Az hirlik, hogy a darutollas legények a kollokviumi akadályokat sikeresen áttörték. Az hirlik, hogy a libatollas legények in­kább félnek, mint megijednek. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom egylet tagjai minden betegséget hashajtóval gyógyítanak. Az hirlik, hogy Mezőlakon a körvadászat alkalmával egy rókát úgy meglőttek, hogy kutya lett belőle. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a zord idő miatt a tüzelés szünőfél­ben van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban né­hány gólya téli látogatást jelentett be. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője tudja, de nem meri megmondani, hogy mikor lesz vége a háborúnak. = Hirdessen == a Pápai Közlönyben.

Next

/
Thumbnails
Contents