Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-02-04 / 5. szám

részben 6750 koronára lett leszállítva, úgyszinte a villamostelep részére érkező szénszállítmányok befuvarozásáért járó általány a mai viszonyoknak megfelelőleg az előirányzott 2000 koronáról 6000 koronára lett felemelve. Ezenkivül a szükséglet VI. tételénél a népkonyhák részére 4000 korona helyett 4800 korona lett megállapítva, nemkülönben a városi pótilleték ingatlanok átruházása után fedezeti részben előirányzott 5000 korona helyett 6200 korona lett megállapítva. Az előirányzott összes egyéb tételek változatlanul lettek elfogadva és ezen csekély változások folytán a város által 1917. évre megállapított 84% pótadó 82'h-ra lett redukálva. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelent képviselőket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Kerpel Gusztáv, Ács Ferenc, Giczi Gábor, Keresztes Gyula és Horváth József képviselőket. Napirendretérés előtt dr. Böhm Zoltán újonnan megválasztott árvaszéki előadó jelentkezett szólásra és a következő beszédben köszönte meg a képviselőtestületnek az iránta tanúsított bizalmat: Tekintetes Képviselőtestület! Méltóztassék megengedni, hogy árvaszéki előadóvá választásom óta most először kínálkozó alkalmat megragadva, — hálatelt köszönetet mondjak igazán megtisztelő és kitüntető bizalmukért. Legyenek meggyőződve, hogy ez az oly kitüntető formában megnyilatkozott bizalmuk nemes büszkeséggel tölt el és viszonzásul, ennek fokozott mértékben való kiérdemlésére sarkal. Ezek előrebocsátása után, — anélkül, hogy e tekintetben bárki részéről felszólítást, vagy csak figyelmeztetést is kaptam volna, — mondom — tehát teljesen önként, csupán egy benső szükségességnek engedve —, a törvény által előirt közhivatalnoki eskü helyett, itt a képviselőtestület szine előtt, ünnepélyesen fogadom, hogy tisztem ideiglenessége és közvetlen felelősségnélkülisége dacára, csekély erőm, képességem és tudásom teljes latba vetésével állok városunk árvaszékének s általában Pápa város igaz közügyeinek szolgálatába s hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítendem. A kijelentést a képviselőtestület lelkes éljenzéssel fogadta és ezzel áttértek a tárgysorozat tárgyalására. I. Kovács Károly rendőr nyugdíjaztatását kéri. Az állandó választmány Kovács Károly rendőr nyugdíjazását a régi nyugdijszabályzat értelmében javasolja. Csoknyay Károly főjegyző hivatkozva arra, hogy az új nyugdijszabályzat, mely a rendőrökre is vonatkozik, nem lett megfellebbezve és úgyis nemsokára jogérvényes lesz, kéri Kovács rendőr nyugdijilletményét ennek megfelelőleg megállapítani. Dr. Hoffner Sándor h. tiszti ügyész nem kiván praecedenst alkotni és amennyiben az új nyugdijszabályzat jóváhagyásával a nyugdijilleték visszamenőleg is megállapítható lesz és ezáltal anyagi veszteség nyugdíjazottat nem éri, a nyugdijat egyelőre a régi nyugdijszabályzat értelmében kéri megállapítani. A képviselőtestület Kovács Kálmán nyugdiját a régi nyugdijszabályzat értelmében állapította meg február hó 1-től kezdődőleg évi 540 koronában. Következett a költségvetés tárgyalása. II. Az 1917. évi költségvetés. Szükségleti rész. Szegényügy cimnél dr, Hoffner Sándor javasolja, hogy a népkonyhák részére előirányzott 4000 korona a mostani drágasági viszonyokra volt tekintettel 4800 koronára emeltessék fel és pedig városi népkonyha 600 és az izr. népkonyha 200 korona arányával, mely javaslatot a közgyűlés helyesléssel fogadott. Óvodák segélyezése cimnél Keresztes Gyula indítványára az irgalmas nővérek ovodafenn-^ tartási segélye 600 koronáról 1000 koronára lett felemelve. Fedezeti rész. Városi pótlék ingatlanok átruházása cimnél dr. Kende Ádám indítványára az előirányzott 5000 korona 6200 koronára lett felemelve. A költségvetés egyéb tételei változatlanul lettek elfogadva. III. Illetőségi ügyek. KARCOLAT a mult hétről. Kezd érni a gyümölcs ! Ezt a kijelentést tette annak idején Rákóczi Ferenc fejedelem, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar nemzet szabadságának hajnala bekövetkezett. A kuruc fejedelemnek ez a mondása jut eszembe most, amidőn ennek a hosszú és véres háborúnak végére érkezünk. Sokszor gondoltuk és hittük, sőt már teljes reménnyel voltunk, hogy a háború már nem tarthat soká, de mindig akadtak huncutok — olasz, román — kik csúfos, aljas és álnok módon belekeveredtek a kártyába és mindenáron húzni, halasztani akarták a háborút mindaddig, mig a háborút az ő győzelmi sóhajukkal fogják lefújni. Minden komiszságra hajlandók voltak, de végeredménykép a stiklijük nem sikerült, sőt — amint mondani szokás — visszafelé sült a fegyver és most akarva nem akarva be kell nekik látni, hogy az ő kiéheztetési politikájuk, mellyel a győzelmet kivívni akarták, az ő kiéheztetésüket fogja eredményezni — és ezzel a háborúnak „schluss" is lesz. A tengeralatti hajókat értem, akik a „schlusst" végre fogják hajtani. Ez az a bizonyos meglepetés, melyet annak idején Vilmos német császár hangoztatott, hogy tartogatja az ő „kuzinjai" számára. Az unokatestvérek alatt pedig az oroszok atyuskáját, a cárt és az angolok flegmatikus és vértől nem iszonyodó királyukat értette, kik a háború alatt a német kouzinnal Júdás csókokat váltottak és rokoni szeretetükkel alattomoskodtak. A Júdás csók szagát azonban a német császár megérezte és mielőtt még a mérges fogak árthattak volna a rokoni álszeretetnek, az ügynek elébe lett vágva és amint mondani szokás, a háború megüzenése alkalmával „rajtaütés" következett, aminek szegény Belgium itta meg a levét. így kezdődött az ügy a „rajtaütéssel" és amint a helyzet szignaturájából tapasztalható, „rajtaütéssel" is. fog végződni a háború. Nem tetszett nekik a tisztességes békeajánlat, most hát „rajta, rajta". Ezt a műveletet majd elintézik a „tengeraiatiak", Eddig a levegőben Zeppelineztek, most a tenger alatt fognak Zeppelinezni. Szóval, alulról és felülről kezdődik meg a furcsa tánc, mely remélhetőleg végre-valahára meghozza az annyira óhajtott s várt békét. Már megkezdődött a tengeralatti poklok tánca, a pokoli muzsikához már Hindenburg elkészítette a saját szerzeményű zenét és ha az Isten is úgy akarja, mint ahogy a világ minden józan gondolkozású férfia, akkor joggal elmondhatjuk, hogy: „Kezd érni a gyümölcs !" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háború után sok utánpótlásra lesz kötelezve. Az hirlik, hogy Pápa városa mindenféle házikezeléstől hiteles adatok alapján irtózik. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk előjegyzési naptárában sok kérdőjel található. Az hirlik, hogy a polgármester mindenféle házikezeléstől a tapasztaltak után irtózik. Az hirlik, hogy a rendőrkapitánynak a háború megakadályozta a visszavonulást. Az hirlik, hogy a rendőrök a régi jóllétről csak álmodnak. Az hirlik, hogy a városi képviselőtestület legutóbb tartott közgyűlésén a költségvetést kegyeletes hangulatban tárgyalta. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a zsirszükségletet végre kisütötte. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda cukoreltüntetésekről tett jelentést. Az hirlik, hogy Pápán a városházát a mult héten megostromolták. Az hirlik, hogy Pápán a városháza előtt tömegesen petróleum- és cukorjogokat követeltek. Az hirlik, hogy Pápán a rokkant marhák a vágóhidon üdülnek. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarkészleteket a közbenjárók sülyesztik el. Az hirlik, hogy Pápán a kistrafikosokat blokád alá kellene helyezni. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok trafikot tojnak. Az hirlik, hogy Pápán a libákat hármas dohánnyal is tömik. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban női tanfolyamot rendeztek be. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház frontja meg van rövidítve. Az hirlik, hogy a darutollas legények a kollokviumi akadályokat sikeresen áttörték. Az hirlik, hogy a libatollas legények inkább félnek, mint megijednek. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom egylet tagjai minden betegséget hashajtóval gyógyítanak. Az hirlik, hogy Mezőlakon a körvadászat alkalmával egy rókát úgy meglőttek, hogy kutya lett belőle. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a zord idő miatt a tüzelés szünőfélben van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban néhány gólya téli látogatást jelentett be. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője tudja, de nem meri megmondani, hogy mikor lesz vége a háborúnak. = Hirdessen == a Pápai Közlönyben.