Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-02-04 / 5. szám

PAPAI kOZLOW Közérdekű független hetilap, s Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: P0LLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Mi lesz a háború után? Irta : Szávay Gyula. Hogy mi lesz a háború után? Valószínűleg egészen más, mint amit gondolkozással és gondoskodással ma elképzelhetünk. A háború tanításai közé tartozik, hogy hatásai és következményei normális multak méreteihez szokott gondolkodásunkkal nem foghatók és nem markolhatók át, mert ez a borzalmas földrengés a multaknak nemcsak pozitiv alapzatait, de egész sereg tantételét, úgynevezett „örökigazságát" is halomra döntötte. így voltunk ezzel a gondolatfonással a háború megindulásakor is, majd mindent máskép gondoltunk, mint ahogyan bekövetkezett. A háború után — úgy gondolom — a legnagyobb iparos az állam lesz, aki a közfogyasztással szemben érzett felelősségénél fogva, minthogy anyaggal is leginkább ő rendelkezik s a hadsorokból felszabaduló munkaerők is leginkább az ő rendelkezése alatt fognak állani — arccal fejére fordulva s a munkábanevelést tőle várva — tehát mindezen körülmények parancsára egyszerűen rendelkezésére áll a belső szükséglet igényeinek és a primitív tömegcikkek gyártását kezdetben kezében tartja, később felügyelet alá veszi, majd nyersanyagszükségletét és megrendelési igényeit látja el, azon belátástól vezérelve, hogy inkább berendezkedik a munkára, semhogy az élet milliószálu igényét bágyadt hivatali úton kisérelgesse kielégíteni, magyarázni, magától elhárítani. A következő alakzat a bekövetkezőségek második vonalában a nagytőke iparüzői szerephez jutása. A nagytőke a háború alatt megtanulta, hogy az iparűzés hasznos közgazdasági tevékenység s rendelkezésére fog állani az államnak, hogy vele az ő közgondoskodási terheit megossza és tőle a kötelességeket — ott, ahol az neki kiszámíthatólag előnyös — magára vállalja. Helytálló ajánló érve lesz erre nézve, hogy az anyagiakat illetőleg rendelkezik mindazzal a pénzhatalommal, amivel az állam, ezenkívül előnye a mozgékonyság, kockázatra készség s a legjobb szabad szakerőkben való válogatás, amihez járul az is, hogy a felelősséget magára veheti. Az ellenkövetelések lapján valószínűleg köz-ellátási monopolium-megrendelések, vagy ezzel rokonságban álló kívánságok fognak szerepelni. Mindezek a kezet-kézbe elvénél fogva a nagy tömegszükségletek cikkeinél valami trösztszerü termelési alakban fognak kikerekedni. Az ezután következő alakzat-sor vonala a magántőkéhez vezet, a régi rendszerű gyári nagyiparhoz, mely az egyéni inicialitának még teljesebb birtokában a sikerkockázat még nagyobb reményével állhat munkasorba. Sikere főleg tőkeerejétől fog függni, mert az előző vonalakon állók az anyagi erő túlsúlyával fogják győzni. Fel kell tételezni, hogy az állam a legteljesebb rokonszenvvel fogja kisérni vállalkozási törekvéseiket és segélyükre lesz mindenben. Azonban a segélyezés (iparfejlesztési támogatás) aligha lehet olyan individualizált, minden telep egyéniségéhez alkalmazkodó, mint volt a régi korszakban. Nem érnek arra rá, s nem lesz ember minden dolog gyors átértéséhez, lemérlegeléséhez, annak kiérzékeléséhez, hogy hol az egyenes és a görbe határa. Talán nem az lesz az ipartámogatás rendje, hogy az egyenes vállalkozások részletesen kifejtik, amit kérnek, hanem az állam állít fel egyszerű ipargazdasági vonalakat, követeléseket s mintegy pályázatot ir ki, hogy ezekre, kik milyen erővel és képességekkel akarnak vállalkozni. Valószinü, hogy az állami támogatásnak az az alakja, hogy az állam egyes vállalatoknál részvényérdekeltséget vállal, gyakorlatba jön, mert egyszerű és bizonyos felügyelet mellett ez nem olyan kockázatos, mint amilyennek a régi időkben látták. Valószinü az is, hogy a magántőke e vállalkozásait maga az állam segíti hozzá ahhoz a kényelmesebb gyári hoszszuhitelhez, melyet az nálunk a hitelintézetektől akkor sem volt képes megszerezni, amikor a hitelintézetek nagyjában mégis csak hitelnyújtásból éltek, ezután pedig, — amikor már iparűzésből és kereskedésből fognak élni — még kevésbbé lesz képes. Az üzemtelepek szerint individualizált iparfejlesztő, vagy helyesebben iparfenntartó állami segítségnek azokban az esetekben fog tere nyilni, amikor fennálló vállalatok további erőben és munkában tartásáról lesz szó. A német vámunió kissé lehanyatlott szárnyú gondolatköre itt azután forradalmi lehetőségek perspektíváit nyithatja meg, erről azonban nem lehet röviden beszélni. A közép- és kisiparnál ínég kevésbbé lehet szó egyénített támogatásokról, gépadományozásokról, mert ez az út még nagyobb labirintba vezetne. Valószinüleg kísérlet történik arra nézve, hogy a háború roppant tanulságaiból a kézműiparosok is vonjanak le annyit, amennyi a tömörüléshez, szövetkezéshez, a háborúban eléggé kipróbált közös műhelyekhez, közös termelési alakzatokhoz szükséges. És ha lesz egy komolyan lelkes és végtelenül türelmes gárda, mely a kamarák igénybevételével ennek a propagandának szenteli magát, kétségtelen eredményeket is fog elérni s talán nyélbe üti valahogy a kisipari hitelnek sokfelől mozgatott azt a kérdését is, mely az OKH. kezeiből kihullóban van, de új és jobb komoly kezekre még nem talált. A kisipar egyébként abban a jelentékeny tömegében, mely a kisemberi szuverénitás ülőszékén dolgozik, megmarad továbbra is, megtartja az emberi ősszokás, mely erősebb gyökerű a háborús rázkódás hatásainál s támogatja azt a fogyasztónak az a tudata, hogy ő a maga kismesterénél jobbat kap, mindenesetre egyénibb kvalitást, mint a gyári termékek tömegében. Meglássuk, mindebből mit igazol be az idő. Városi közgyűlés. — Költségvetésünk tárgyalása. — Városunk képviselőtestülete mult kedden tartott közgyűlésén városunk 1917. évi költségvetését tárgyalta. Csekély érdeklődés mellett folyt le a költségvetés tárgyalása, amennyiben egy-két felszólaláson kivül a városi tanács által előterjesztett és a pénzügyi bizottság részéről javasolt jelentéktelen redukált tételek mellett a képviselőtestület a költségvetést egész terjedelmében elfogadta. A pénzügyi bizottság javaslata alapján a villanyvilágítás korlátozása folytán az előirányzott 10.000 korona a fedezeti