Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-29 / 30. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fiiggetlen hetilap, m Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedérre S K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos ét kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHtterek felvétetnek * kiadóhivatalban és NiM Amin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Az alföldi magyar paraszt igen találóan és bölcsen nevezi a legfontosabb élelmi szert, a búzát „életnek". Életünk valóban jórészben a búzától függ. Ha hiányzik az „élet", megszűnik igen sok emberi élet. Norris Frank, e nagy amerikai író, ki hallhatatlan, bár már meghalt, a buza életfolyását két gyönyörű munkában, The Octopus és The Pit c. regényeiben megirta és ezzel már 30 éves korában megszerezte a halhatatlanságot. Éles tekintetű államférfiak mindjárt a háború elején belátták, mennyire összekapcsolódik az emberi élet a búzával és azzal, amit szimbolizál, az emberi életet fenntartó eleséggel. Azért jóeleve hatalmas szervezeteket teremtettek, élükön egy-egy hatalmas diktátorral, melyeknek célja a „buza" adminisztrációja, összegyűjtése és egyenletes szétosztása. Igaz, hogy a leghatalmasabb, legtehetségesebb diktátor sem oszthatja el a keveset sok millió részre oly módon, hogy egyre sok jusson, de objektív mérlegeléssel mégis el kell ismernünk, hogy a mostani hosszan tartó háború alatt a nép közélelmezése sokkal jobb, a nyomorúság aránytalanul kisebb, mint minden eddig lefolyt hosszú háborúk alatt volt. Pápa város hatósága is létesített ilyen szervezetet az „élelmezési bizottságban", mely feladatául tűzte ki, hogy a közönség minél jobb ellátásával enyhítse a háború nyomorúságát. Midőn a tapasztalatok megtanították, hogy az 50— 60 tagu bizottság nem tud megfelelni feladatának, nem szégyellette ezt bevallani, hanem újjászervezte a hibás intézményt. A nagy, lomha, lassan működő, ellentétes határozatokat hozó bizottságot, melynek tagjai fiók Cicerókként igen sokat szórakoztak, de keveset cselekedtek, feloszlatták, helyébe egy tiz tagu tanácsadó testületet választottak, élére Csoknyay Károly személyében egy teljes hatalmú, de egyszersmind teljes felelősségű „diktátort" is állítottak. Ez a bizottság f. hó 20-án tartott gyűlésében Török Mihály indítványára elhatározta, hogy a pápai zöldségpiacon a kereskedők és kofák csak 11 óra után vásárolhatnak zöldségeket, főzelékféléket, hogy a piac ellenőrzésére két vásárbiztost alkalmaz, hogy szükség esetében a városi hatóság ki fogja kérni az Orsz. Gyümölcs- és Zöldségforgalmi Intézőbizottságtól azt az engedelmet, melynek értelmében a pápai zöldségtermelés első sorban a pápai közönség szükségleteinek kielégítésére fordíttassék és csak a maradék juthasson máshová. Ha ezt az engedélyt megkapjuk, akkor a pápai közönség elegendő főzelékhez és gyümölcshöz az eddiginél mérsékeltebb áron fog jutni. A vásárbiztosok a piacon megmérhetik a kereskedők által visszavásárolt zöldséget, aztan összehasonlíthatják a vasútnál az elküldendő áruval. Ha ez utóbbi áru több az előbbinél, a vásárbiztos a 4207/1915. M. E. sz. VI. § a értelmében elkobozhatja és ezzel meggátolhatja, hogy a kereskedő piacon kivül összevásárolja orrunk elől a nekünk szükséges zöldséget, 'főzeléket, amire bizony égető szükségünk van, mert mai kenyérporcióink oly kicsinyek, hogy csak nagyító üveggel „élvezhetjük", hust pedig csak a mészárszékben látunk, asztalunkon csak minden sátoros ünnepen. Annak a tízezer hadisegélyes asszonynak és gyereknek elsőrendű életszükséglete, hogy főzeléket, gyümölcsöt ez eddiginél mérsékeltebb áron kaphasson, mert abból a napi 70, illetőleg 35 fillér hadisegélyből nem vehet 62 filléres tejet és 6 koronás hust. A legüdvösebb határozat, szabályrendelet is csak abban az esetben éri el várt hatását, ha céltudatosan végrehajtják, ha az ellenőrzők élesszemüek, pártatlanok és erélyesek. A polgármester meleg érdeklődést tanúsít a lakosság közélelmezése iránt. Gyakran megfordul a piacon, hogy ellenőrizze az eladók túlkapásait. Sokszor megkérdezi az eladótól: „Hogy az a tök, káposzta stb.?" „Egy korona" — hangzik a felelet. De mihelyt megfordul a polgármester s az igazi vevő jelentkezett, ára azonnal három koronára szökik. Ezért a legjobb szabályrendelet sem ér egy fabatkát, ha az ellenőrzés lanyha, vagy nem rendszeres. Ha akadna egy rendőr, akinek felesége kofa, talán bolond lenne, ha becses nejét a szabályrendelet áthágása, vagy árdrágítás miatt becsukatná? Addig ugyan nyugta lenne, míg szeretetreméltó életpárja a hűvösön nyaralna, de aztán lenne ne mulass! Jaj lenne szegény fejének! Ezért kell az ellenőrzésnek pártatlannak lenni. • * * Békében és a háborúban magasrangu katonák és civilek szónoklatokban, könyvekben fejtegetik, hogy a harc, a küzdelem az ember természetében rejlik, azért elkerülhetetlen. A háború olyan, mint a vihar — szónokolták, irták —, mely megtisztítja a levegőt, amennyiben soha nem sejtett erényeket hoz napfényre, a háború szenvedései megacélozzák az ember akaraterejét, nemesítik kedélyét s így tovább. Mind a két állítás tudatos hazugság. Az úgynevezett emberi természet nem egyéb, mint meggyökeresedett szokások összege. A szokások pedig megváltoztathatók. A négereknek is „természetükben rejlett az emberhusevés, ma már a civilizált néger megvetéssel gondol erre az „emberi természetre", mirit Norman Angel kifejti. A keresztény hittérítőnek sikerült leszoktatni róla a négert, aki így okoskodhatott: „Mit kínlódjék szegény öreg apám oly sokáig és miért vívódjék olyan lassan a halállal? Mi öröme van, mikor elgyengült szeme a vadat célba nem veheti, fogatlan szája az emberhúst meg nem rághatja, erőtlen karja a szép fekete nő vastag derekát nem ölelheti, gyermeket nem tud nemzeni? Nem jobb neki, ha egyszerre, lassú kínlódás nélkül meghal és jó tulajdonságai belém szállnak?" Sokáig egész természetesnek, sőt szent dolognak tartották a vallás nevében háborút viselni (Norman Angel „Rossz üzlet a háború). Ma bolondnak mondanák azt az uralkodót, ki azért indítana szomszédja ellen háborút, hogy fegyverrel a maga vallására térítse. Nem rejlhetik tehát a háború oka az emberi természetben, ha annak célja koronként változik. Nézzük a másik érvet! Jobbá teszi-e a háború az embereket? A tapasztalat azt tanítja, hogy aki a háború előtt rossz volt, a háború alatt nem lett jobb, ellenben sok jó ember rosszabbá vált. A háború néhány ezer embert hűtelen nagy vagyonhoz juttatott és sok milliót nyomoruságba döntött. A nagy szegénység sokféle titkos és nyilt bűnnek szülőanyja. A