Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-29 / 30. szám

hosszas távollét meglazítja azt a kapcsot, amely a férjet és feleséget összefűzi. A sziv és az érzékek megkivánják a magukét. Mikor a harctérről a sokat szenvedett férj hazatér, sokszor kihűlt családi fészket, benne gyakran kakukfiókot és tőle elidegenült feleséget talál. A hirtelen meggazdagodástól pedig sok ember — tisztelet a kivételeknek! — megkótyakosodik, elbizakodik, „überműtig" lesz. Az ilyen ember pedig ritkán érez együtt embertársaival, ritkán könyörül meg a szegényen. Az emberi szivtelenségnek, belátástalanságnak legeklatánsabb példája, hogy a már három év óta tartó háború alatt egy számot tevő képviselőnek sem jutott eszébe indítványozni: „Emeljük fel a hadisegélyeket, mert ma napi 70, illetve 35 fillérből csak lassú éhhalállal lehet meghalni, de megélni nem". Erről jövő héten többet! v. i. Tüzelőszükségletünk biztosítása. Városunk 'főjegyzője egy igen üdvös és megszívlelendő cikket irt a „Városok Lapja" legutóbbi számába „Városaink jövő évi tüzelőszükséglete" cimen, melyet közérdekű voltánál fogva és szerző szives beleegyezésével egész terjedelmében a következőkép közlünk: Van-e gondolkodó fő az országban, aki meg tudná mondani, hogy mi vár a jövő télen a lakosságra tüzelő hijján. A mult év keservei hatványozottan fognak jelentkezni, tekintve, hogy a múltban még az egyes városok gondoskodhattak tüzelőanyagról, szereztek is be, csak annyit nem, amennyit az előre nem látható szokatlan hosszú tél megkövetelt, de azért nagy nehezen mégis a bajok orvosolhatók voltak. Mióta azonban a szénközpont felállíttatott, a bevásárlás s a szén leszállítás teljesen lehetetlenné vált. A városok még a közegészségügyüket, közbiztonságukat szolgáló intézményekre, jéggyárra, szennyvizátemelésre, közvilágításra, stb. sem kapnak annyi szenet, hogy redukált üzem mellett is kielégíthetnék szükségleteiket, annál kevésbbé juthatnak a magánosok a téli fűtőanyaghoz. A cséplési idény beállta, amely szeptember végéig tart, ugyancsak próbára teszi a szénközpontot s nem hiszem, hogy képes legyen a szenet részükre kellő időben, kellő mennyiségben rendelkezésre bocsátani, már pedig ez esetben a közélelmezésben állanak be oly zavarok, amelyet helyre hozni alig, vagy egyáltalán nem is lehet, különösen, ha szénhiány miatt a gazdák elcsépelni nem tudnak, asztagjaikban, vagy kint a gabona keresztekben a beállható esős időben gabonájuk kicsirásodik s nagyrésze a szűk termés mellett még el is pusztul. Ezen a bajon már most kell segíteni radikálisan. Az ország területén temérdek vízimalom van hengerszékekre berendezve, amelyeknek üzemük fenntartásához szénre szükségük nincs, mégis mit tapasztalunk, hogy a gőzmalmok tömetnek meg őrlésekkel, a vízimalmok pedig állanak. Tekintve, hogy az ország területén lévő gőzmalmok annyi szenet fogyasztanak el, hogy belőle több százezer ember elégíthetné ki szénszükségletét, tehát azonnal oda kell hatni az illetékes tényezőknek, hogy a gőzmalmok helyett a vízimalmok vétessenek igénybe. Ez az ország lakosságának sokkal fontosabb érdeke, mint az a haszon, amit a gőzmalmok után nyerhet az ország. Továbbá intézkedés teendő a közélelmezési hivatal által, hogy 'minden vármegyében meghagyassák a vármegye lakossága számára szükséges gabona, csak a felesleg szállíttassák el, az is esetleg a szomszéd, vagy a harmadik, negyedik vármegye hiányának fedezésére s ne történhessék meg az, hogy a Dunántúlról elviszik s a Bácskából kap helyette, mert az ily természetellenes intézkedés megszüntetésével egyfelől a gabonát tesszük olcsóbbá, a szállítási költség megtakarításával, másrészt a vasutak szénszükségletében volna jelentékeny megtakarítás, azonkivül a vasutak szükségtelen kopása volna megakadályozva. Ily intézkedésekkel nagyban elősegíthetnők a tél borzalmainak enyhítését, de elősegíthetné a kormány az által, hogy a tél beálltáig több teherautót bocsátana a városok, szövetkezetek, fabeszerző vállalatok rendelkezésére, hogy rövidebb idő alatt nagyobb mennyiségű fát szállíthatnának az erdőkből. Ez annál inkább óhajtandó, mert igás fuvar hiány miatt még fa sem fog a közönség rendelkezésére állani és ha sem szén, sem fa nem lesz, mivel fog a városi lakosság főzni, mivel fogja a nyomorúságtól elcsikart testét felmelegíteni? Ebbe a helyzetbe juttatni a városok lakosságát sem nem szabad, sem nem lehet. Szociális intézkedést várunk az új kormánytól, még pedig sürgősen. 0

s. K. KARCOLAT a mult hétről. Utóhangok az utcai tüntetésekről ! A városunkban lefolyt utcai tüntetésekről a krónikában nem foglalkoztam, nem is volt szándékom ezt a témát bolygatni, sőt az utóhangokat is kész örömest elhallgattam volna, amennyiben nem tartottam aktuálisnak ezen mondva csinált és alapjában lényegtelen epizódot a krónikában megörökíteni, de az utóhangok utáni hangosabb utóhangok oly kifejezésekre ragadtattak egyeseket, hogy bár nem érdemileg — mert erre, mint krónikás "nem vagyok hivatott —, de per tangentem szükségesnek tartom, hogy néhány megjegyzés kockáztassék újságírói szempontból. Egyik újságírói kollégánk ugyanis a városunkban — már rég feledésbe ment — utcai tüntetést konstatálva — nagyon helyesen — elitélte ezen városunkban szokatlan eseményt és mintegy rámutatott, hogy mikép lehetett volna elejét venni ezen tüntetésnek. Kollégánknak volt annyi bátorsága kimondani, hogy ezen tüntetés a dohánygyárból indult ki és ha az igazgató egy kissé előrelátóbb lett volna, talán meg lehetett volna akadályozni a tüntetést és ezzel járó ablakbetöréseket. Azaz pardon! Nem neki volt bátorsága ezt mondani, ő csak reprodukálta azt, mert, hogy a dohánygyárból indult ki és onnan kell a bujtogatókat kipiszkálni, ezt a városi képviselőtestület közgyűlésén hangoztatták, ahol a vizsgálat ebben az irányban el is lett rendelve. Tehát újságíró kollégánk csak citálta ezt a tényt és mint hivatásos újságíró — amihez teljes joga van — kommentárral látta el a helyzetet, meg kell azonban jegyeznem, hogy glaszés kesztyűvel kezelte az egész ügyet az „Utóhangok"-ban. Mondj igazat, betörik a fejed! így járt a kollégánk is. A városunkban megjelenő „Pápa és Vidéke" társlapban egy „névtelen" cikk jelent meg, amey védelmébe vette az igazgatót — és azt helyesen tette, ha az igazgató erre neki felhatalmazást adott —, de ha nem adott, akkor fogadatlan prókátori minőségben tette ezt, és nemhogy megcáfolta volna az érveket, hanem becsületsértő kifejezésekkel telt vizes lepedővel borította be kollégánk nemcsak újságírói és privát egyéniségét azzal, hogy rágalmazásért és becsületsértés vétségéért kész a sajtóbiróság előtt helyt állani. Ha krónikási szempontból fogjuk fel a dolgot, akkor ezekre a vagdalózásokra csak azt lehet válaszolni, hogy goromba minden — mondjuk — napszámos tud lenni, ha pedig privát szempontból fogjuk fel a dolgot, akkor izlés dolga, hogy minek tulajdonítja az egész kirohanást, főleg akkor, amikor valaki „névtelenül" támad és nem meri a nevét aláírni, akkor, amidőn másnak a becsületébe gázol. Mi a végeredmény? A dolog úgy, amint van, rendben van. A névtelen cikkiró megmarad névtelen hősnek, újságíró kollégánk nem reagál őt meg nem illető és Ízléstelen goromba támadásokra azt, az elvet vallja, hogy a karaván halad tovább a kitűzött célja felé és a névtelen hőst ott hagyja a porondon. De ki is fog ebben a háborús időben veszekedni és marakodni, párbajozni, vagy pláne sajtóbiróságozni. Aki hősködni és párbajozni akar, az menjen a frontra és jelentkezzék a tüzvonalba, ott azután vagdalózhatik jobbra-balra és ami főleg még kitüntetésben is részesül. Itthon erre nincs kilátása. Elég baja van az embernek a megélhetés miatt. Kinek kell a sajtóbiróság Ítélete, nekünk semmi sem kell más egyéb, mint az, hogy minél előbb: — Befejezést nyerjen a háború! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegye részéről érzékeny döféseket kap. Az hirlik, hogy Pápa városa, ha a vármegye jóindulatára számít, rendesen csalatkozik. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnknek opciója van a mandátumára. Az hirlik, hogy a polgármesternek az a gyengéje, hogy mindenkiben föltétlenül bízik. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány meghosszabbított szabadságát a szőllőhegy fronton élvezi. Az hirlik, hogy a rendőrök sokszor megbánják, hogy rendőrök lettek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a sertés hizlalda létesítésével egy második nyúltelepet akar magának biztosítani. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda a javulás utján van. Az hirlik, hogy a névtelen cikkírók fogadatlan prókátori fizetést húznak. Az hirlik, hogy Pápán egy pofozó-gép van névtelen hősök részére beállítva. Az hirlik, hogy Pápán a nyúltelepen a nyulak sztrájkolnak. Az hirlik, hogy Pápán a szökőkutat azért tartják, hogy nagyobb legyen a parádé. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon a vevőközönséggel keringőt járatnak.