Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-05-14 / 20. szám

PAPAI KOZLONl Közérdekű független hetilap, BEI Megjelenik minden vasárnap. Előfizetés! árak : Egész érre 12 K, félérre 6 K, negyedévre $ K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptolajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nebel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Rövidítsük meg a háborút! Minden dicsekedési vágyakozás nélkül elmondhatjuk, hogy a vidéki sajtó hatalmasan kivette részét az eddigi három háborús kölcsön fényes sikereiből. Ezt nemcsak az pénzintézetek mondják, hanem köszönő iratában maga a pénzügyminiszter úr is nyilvánosan elismerte. Mi azonban, a sajtó szerény munkásai, nem az elismerés kedvéért dolgozunk, agitálunk, hanem hazafiúi lelkesedésből, kötelességérzetből és azért a jóleső öntudatért, hogy fáradozásunknak látván-látást megvan a gyümölcse. Ez sem dicsekvés, hanem dicséret. Dicsérete annak a becsületes, hű magyar népnek, amelynek lelkében a mi kezünk szétszórta magvak termő talajra találtak. Örvendünk, hogy felvilágosításaink, meggyőző igaz beszédeink eljutottak a legelrejtettebb zughelyekre is és még a legzsugoribb lelkek aggodalmait is bizalomra tudták váltani, a nagy, hazafias, igaz ügy iránt, melynek sikere nemcsak a nemzetnek, hanem mindazoknak az egyeseknek is hasznára vált, akik kioktatásainkat megértve, a hadikölcsönre aláiratkoztak. Immár negyedszer nyilik alkalom, hogy a harcoló seregnek a magyar nép megszerezze a hadviselés anyagi eszközeit is. Husz hónapja küzd rettenhetetlen bátorsággal, halálmegvetéssel a sereg, nincs ellenség a haza megszentelt földjén, de ellenségeink országaiban megvetették lábukat vitéz katonáink. Idehaza pedig, a nagy front mögött, lankadatlan erővel folyik a termelő munka, ipar és mezőgazdaság nem a békés idők csendesebb tevékenységével állította munkába erőit, hanem a rendkívüli idők fokozott szükségletéhez alkalmazkodva, megfeszített erővel dolgozik, hogy dolgozzék a hadseregnek és dolgozzék azoknak, akik itthon vannak. Mi lett ellenségeink nagyhangú fenyegetéséből, hogy ki fognak éheztetni bennünket, hogy elzárják előlünk azokat a forrásokat, amelyekből békés időkben a termelés táplálkozott? Ábránd s mindjobban elhalványuló reménység! Sohasem remélt erővel alakult át az egész ország egy műhelylyé és gazdagon önti új jövedelmek és vagyonok szaporodó tőkéit a kedvező gazdasági helyzet, a háború pusztításai mellett itthon a termelő munka. Husz hónap óta folyik ez a munka és husz hónap óta már háromszor hordta össze a hadikölcsönök milliárdjait a hazafiúi lelkesedés. Angol, francia, olasz idegen kölcsönök után futkos, munícióját Amerika csak úgy szállítja, ha dollárkölcsönöket szed fel, amit az élelmes yenki nem ad ki a kezéből, ott kell elkölteni Amerikában az utolsó fillérig. S nálunk idehaza, jól jövedelmező belföldi kölcsönökből kerül ki a muníció ára s minden hadieszköz, amit ellenségeink leigázására használnak fel katonáink. Háromszor hangzott el a kormány felhívása, hogy a magyar nép megtakarított filléreit tegye le a haza oltárára. És mind a háromszor oly visszhangja volt ennek a felhivásnak, hogy bámulatba ejtette az egész világot. Megértette mindenki, hogy ezek a hadikölcsönök a háború folytatásának elengedhetetlen feltételei, de amellett biztos befektetés, amely jól jövedelmező kamatokat hoz. És nemcsak a nagytőke, amely körültekintő óvatossággal vizsgálja egy-egy papir jövedelmezőségét, mielőtt hozzányúl, de azok a széles rétegek is, amelyek eddig csak hiréből ismerték a kötvényeket, állampapírokat, amelyeknek vásárlására soha senki sem gondolt, a ládafiából szedik elő megtakarított pénzüket, a takarékpénztárakból szedik ki a tőkét s a sovány jövedelmű betéti kamatok helyett jó hatszázalékos jövedelmet biztosítanak maguknak. És volt miből, sőt van is miből. Olyan pénzbőség volt és olyan pénzbőség van ma az országban, aminőt a békés időkben sohasem tapasztaltunk. A háború a kereskedelem, az ipar és mezőgazdasági termelés eredményeinek értékét megnövelte. Sokasodtak és emelkedtek a különböző termelési ágak jövedelmei és olyan gazdasági fellendülés bontotta ki szárnyait, hogy három hadikölcsön milliárdjait szerezhette meg nemcsak a hazafiúi lelkesedés, de jól jövedelmező befektetésnek minden kétségen felül álló biztonsága. Ma már mindenki tudja, hogy háborús kölcsönt jegyezni annyi, mint a legeslegjobb helyre fektetni be a pénzecskét. Sehol olyan biztos helye nincs és sehol annyi hasznot nem hajt a tőke, mint hogyha az államnak adjuk kölcsön. Ennek dús kamatait még unokáink is élvezhetik, ha pedig időközben földbe vagy akármi vállalkozásba akarjuk befektetni: a hadikötvénnyel éppen úgy fizethetünk, mint bárakárki más nagy bankóval. Most is azt mondjuk tehát, amit előzően már oly sokszor — és hála Istennek nem hiába — ismételtünk, hogy ha eljön az ideje, siessen mindenki hadikölcsönt jegyezni. Ezzel ki-ki magának és családjának használ. De egyúttal sietteti a háború végének sóvárgott elérkezését. A háborús kölcsönnel frontjainkat erősítjük, diadalainkat szaporítjuk. Mentül több hadikölcsön, antul több győzelem. Minél hosszabb lesz az új — negyedik — hadikölcsön jegyzésének lisztája: annál rövidebb lesz a háború. Védekezés a husdrágaság ellen. A húsárak a háború kitörése óta folytonos emelkedő irányt követtek. Ebben nincsen semmi csodálni való és ez könnyen érthető. A hadseregnek a szükséglete óriási. Millió embert kell most hússal ellátni, akik béke idejében a hust csakis csekély mérvben és csak a lehetőség keretében bizonyos beosztással fogyasztották. Most ennek a több milliónak egy bizonyos mennyiség ugyszólva kötelezőleg jár. Óriási mennyiséget kell meghatározott pontokra szállítani, még pedig óvatosságból a kelleténél túl is, mert el nem kerülhető, a megromlás által előidézett veszteséggel is kell számolni. Kemény Gyula cipészüzletében