Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-05-14 / 20. szám

Az állatállomány, a külföldi behozatal dacára fogyott, és ezáltal érthető, hogy a beszerzést napról-napra csakis nagyobb árban lehet foganatosítani. Az utolsó hetek mindegyike emelkedést hozott. Ennek a magyarázata meg abban található, hogy eddig a gazda a takarmánynak hiánya folytán kénytelen volt az állatkészletén túladni. A korai tavasz beálltával azonban a gazda most már zöld takarmánnyal bír etetni és már nincsen annyira kényszerítve a marháját vásárra vinni, úgy, hogy a hadseregszállítóknak minden árt meg kell fizetniök, hogy anyagra szert tehessenek. Ha tehát azt akarják, hogy a kínálat teljesen meg ne szűnjék és hogy az árak ne szökjenek fel a lehetetlenségig, valamely megszabásnak be kell következnie. Ép úgy, amint az árakat Németországban ideje-korán regulázták, nálunk is bizonyos rendszabályokhoz kellene nyúlni. Az aránytalanság kereslet és kínálat közt mindinkább növekedik és normális árképződésről már nincsen szó. Igaz, az árrendezés egy oly cikknél, amelynél nagy minőségi különbségek fordúlnak elő, rendkívül bajos, és hogy igazságtalanságok alig kerülhetők el. Mindazonáltal maximális árak meghatározása egyes külsőén könnyen felismerhető kategóriák részére csakis kedvező hatással lehetne. Meg kellene határozni az árt egyrészt vételre a gazdától, másrészt pedig fokozatosan vételre a kereskedő és feldolgozó közt. Az árak ugyan már annyira felszöktek, hogy a maximális árt már olcsón megszabni nem lehet, és így olcsóbbodásra nincsen kilátás. De talán azt lehetne elérni, hogy legalább is a további áremelkedésnek vegyék elejét és hogy a húsfogyasztást a polgári lakosság részére ne tegyék teljesen lehetetlenné. Természetes, hogy kapcsolatban az árszabályozással a fogyasztásban is egy bizonyos regulázást kellene keresztülvinni. Ezenkívül a meghatározandó árakat a hadsereg részére szállítóknak és bevásárlóknak is be kellene tartaniok, mert enélkül a maximális áraknak nem volna semmi értékük és hatásuk. Hogy mikép kell a fogyasztást szabályozni, ezen kérdéssel különösen Bécs városának a kereskedelem politikai osztálya foglalkozott behatóan az utolsó napokban. Vájjon husjegyek behozatala által — úgy, amint ez Németországban történt — erre nézve a nézetek a tanácskozásnál nagyon eltérőek voltak. Azon aggály jutott kifejezésre, hogy most van nagyon sok gazdag ember, sőt milliomos, aki a hust meg bírja és meg fogja venni, még ha a kilója 15 vagy 20 koronába is fog kerülni. Ezek a husjegyeket fel fogják vásárolni olyanoktól, akik a husjegynek hasznát nem vehetik, mert a magas árt megfizetni nem képesek. Husjegyekben valóságos „tőzsde" fog kialakulni és ezzel halomra lesz döntve az egész tendencia, mely oda irányul, hogy a húsfogyasztás egyenlően felosztassék, hogy ez ne csak kizárólag a milliomosoknak legyen privilégiuma, hanem, hogy ez polgár embernek vagy munkásnak is tétessék lehetővé. Magától értetődik, hogy mindeme felmerült rendszabályoknak csakis az esetben lehetne hatása, ha gondoskodás történik, miszerint az élő állatot meg is lehessen szerezni, legalább is a már leszállított szükséglet arányában. Mert ha a birtokos vagy a gazda visszatartja készletét és nem bocsátja áruba, akkor hiába volna minden tervezkedés. Az árszabályozással kapcsolatosan tehát meg kellene adni a hatóságnak a rekviziciós jogot. Természetesen bizonyos határig. A gazdának mindenesetre meg kellene hagyni a marhát, mely neki gazdasági munkájára okvetlenül szükséges és annyit, amennyit ő saját takarmányának termelése által etetni vagy hizlalni bír. — Csakis ami ezen felül van meg, volna rekvirálható és az, ami önként hozatik ajánlatba, volna megvásárolható. Ennek felosztása pedig, egy bizonyos kontingens megállapításával, az egyes községekre, vagy a községen belül a húsfeldolgozó csoportokra volna keresztülviendő. Mig a hus ára hatóságilag valamikép szabályoztatni fog, a bécsiek megegyeztek egy eljárásban, mely az árak határtalan felhajtásának talán elejét veszi. Egy bizottság, mely tiz mészáros és hentes, továbbá tiz bizományosból áll, egy elnöknek vezetése alatt minden vásárnapon meg fogja határozni az élő állatok árát minőség szerint és a felhajtáshoz képest. Ez az ár az illető vásárnapra érvényes és úgy a vevő, mint az eladó köteles ezt betartani. Ez az önkormányzati eljárás nagyon üdvös lesz, mert kizárja, hogy az egyik vevő a másikat túllicitálja. KA R CO LAT a mult hétről. Nyugalom az egész fronton ! Sokan azon hiszemben voltak, hogy az új időszámítás nagy felfordulást fog előidézni az életrendben, de csalódtak. Egy-két napon át a rendes szokástól eltérőleg történt a le- és felkelés processzusa, de most már benne vagyunk a régi kerékvágásban és úgy megy az életrend, mintha nem is történt volna az időszámításban — az előretolás. Vannak egyes körülmények, amelyek beleszóllanak a rendes kótajárásba, de ezek is már beleszoktak úgy, mint a ló a húzásba vagy talán jobban értelmezve, mint a macska az esőhöz. Szóval az életrend normális, de nem igen mondhatjuk ezt az ételrendet illetőleg. Ez a processzus tótágasra állítja az emberiséget. Mikor rendeletileg behozták a hetenkénti két husnélküli napot, a lakosság nagy.része kétkedéssel és rezignációval fogadta. Mostanában ki gondol erre a rendeletre ? Ma a lakosság túlnyomó része, akarva, nemakarva, nem két napi, hanem egész heti husnélküli napokra van utalva. Ki eszik manapság marha- vagy borjúhúst? Erre valóban nehéz a felelet. A hus ára oly horribilis módon emelkedett, hogy maguk a mészárosok is restelik a hust kimérni. Jól ágyazott család legyen az, aki mai napság a husszékbe küldi a cselédet bevásárolni. Még a vendéglőkben is csak példának okáért van az étlapon a sültek rovata kitöltve. Ha ma egy vendéglőben valaki rászánja magát, hogy sültet rendel, a kiszolgáló pincér nagyot néz és az illető vendég titulálása is nagyobb arányokat ölt. Ma a vendéglőkben nincs tekintetes, legalább is nagyságos vagy méltóságos cimzés, még pedig a rendelés alapján. A mostani husdrágaság folytán a középső osztálynál a rántotta és a főzelék vezet. Ennek az ára sem normális, de tűrhető. így állunk mostanában ételrend dolgában. Hogy meddig ehetünk még olcsón rántottát és főzeléket, az egy probléma, melyet ma még megoldani nem tudunk, annyi azonban tény, ha sokáig tart még ez a husdrágaság, akkor a lakosság hozzá fog lassanként szokni a vegetáriánusok kosztjához. Ha mindenhez hozzá tudunk szokni, ez sem fog bennünket a falhoz vágni. Ne is csüggedjünk el, sokáig már úgy sem tart. Legyen továbbra is a jelszavunk, hogy: Türelem rózsát terem ! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború tartama alatt sok tanulópénzt fizetett. Az hirlik, hogy Pápa városa burgonyaszükségletével elspekulálta magát. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk sokszor kitehetné a szoba ajtóra a „megtelt" táblácskát. Az hirlik, hogy a polgármesternek annyi dolga van, hogy hivatalos óráját három órával hátra kellene tolni. Az hirlik, hogy a rendőrök jogosan követelhetnének záróra pótlékot. Az hirlik, hogy az éjjeli őröknek az új időszámítás három órai engedményt kamatozott. Az hirlik, hogy Pápán az élelmezési bizottság kénytelen lesz a kétszerkettőt rekvirálni. Az hirlik, hogy Pápán sok élelmicikkre utánpótlást fognak kérni. Az hirlik, hogy Pápán sokan azért nem vesznek a mészárszékben marhahúst, hogy meg ne szólják. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházi vendégek szórványos betegségben szenvednek. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál a koszt redukálva lett. Az hirlik, hogy Pápán mindenféle üzlet udvarképes lett. Az hirlik, hogy Pápán a Iókórházban nagymosást tartottak. Az hirlik, hogy Pápán a baromfipiacon csak kofákat lehet venni. Az hirlik, hogy Pápán a hadi-háziurak szaporodnak. Az hirlik, hogy a darutollas legények utóbbi időben már nem addig isznak, mig a világ vége lesz. Az hirlik, hogy a libatollas legények a parádi vizet hamisítják. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a nyári időszakban purgó-kurát fognak tartani. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban váltakozó áram lett berendezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok exponált hely van. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője életmódjában az új időszámítás nem sok előnyt élvez. r Aagysaertien bavált a harctéren küzdőknél és^ általában mindenkinél mint legjobb ^ fájdalomcsillapító bedörzsölés meghűlés, rheuma, köszvény, influenza, torok-, mell- és hátfájás stb. eseteiben Dr. Richter-féle Horgony-Liniment. w caprici compoB. Horgony-Pain-Expeller p*uk*. Üvegje K --80, 140, . Kapható gyógyszertárakban vagy kSmtlendl az „Arany oroszlánhoz"^ eioMtt Dr. Richter-féle gyógyszertárban, Prága I, Elisabethstr. 6. Naponkénti szétküldés.