Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-05-07 / 19. szám

PAPAI KOHLOM Közérdekű fiiíííjetlen hetilap, ej Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész éire 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Armln könyv- és papirkereskedésében. w Adám hol vagy? — Hol van a szinügyi bizottság? — Akadnak Pápán kíváncsi emberek, akik szeretnék tudni, létezik-e még a szinügyi bizottság. Vannak, akik halványan emlékeznek rá, hogy valamikor volt egy ilyen nevii bizottság, de nem mernek rá megesküdni, hogy nem csalja-e meg őket emlékezetük. Mások határozottan állítják, hogy valamikor alakult és működött ilyenforma bizottság, de azóta csendesen kimúlt, nyom nélkül elpárolgott, mert ha nem szűnt volna meg, adna valami életjelt magáról. Érdektársai azt mondják, hogy e bizottság megvan és közföltünést nem keltve, csendesen munkálkodást fejt ki. (Olyan csendesen dolgozik, hogy senki sem tud felőle.) Naiv tisztelői sugdossák, hogy szerényen megbúvik valamely távoli harctéri lövészárokban, mint a szerény ibolya a bokorban. Mi azonban tudjuk, hogy a bizottság legtöbb tagja Pápán van, de azt csinálja, amit a legtöbb bizottság: semmit. Vagy tud e bizottság valamit csinálni, vagy nem tud. Ha tud, akkor miért nem csinált semmit már három év óta? Miért nem vonják az illetékes tényezők felelősségre mulasztásáért? Ha pedig annyira megveti a vidéki elsőrendű színészetet is és oly nagyon rajong a moziért, mondja ki nyíltan, hogy neki nem kell a magyar színészet, küldje vissza a minisztériumnak az új színház építésére kiutalt államsegélyt, oszoljon fel, mint szinügyi bizottság és alakuljon át mozi bizottsággá. Ha pedig nem tud semmit sem csinálni, mert nem tudja parancsolója tekintélyének jármát magáról lerázni, akkor mi célból áll fenn, milyen jogon viseli a szinügyi bizottság diszes címét? Ebben az esetben sem tehet okosabbat, mintha lemond és átadja helyét olyan bizottságnak, mely nem a moziért és a filmkölcsönző cégekért lelkesedik, amely tud is, akar is a színházért, a magyar színészetért és színház után vágyakozó közönségért valami okosat, méltányosát tenni, ami méltó Pápa város közönségéhez és szép multu kultúrájához. Még akad talán Pápán olyan tucat érdemes uri ember, akikből a mainál rátermettebb szinügyi bizottság alakítható, mely meg fog felelni rendeltetésének és nem akarja színházunkból a magyar színészetet kizárni. Méltányosan gondolkodó ember nem tud eléggé azon megbotránkozni, hogy nevetséges ürügyekkel már három év óta száműzik színházunkból a magyar színészetet. Mindenütt tiszteletben szokták tartani az örökséghagyók rendelkezéseit, kívánságait. Akik annak idejében áldozataikkal lehetségessé tették Pápán kőszinház építését, olyan korban, midőn hazánk legnagyobb városai is hiján voltak ilyen kulturépületnek, bizonyára nem a mozi céljaira hozták áldozataikat és nem gondoltak arra, hogy az általuk alapított magyar színházba mindenkit beeresztenek, csak a magyar színészetet nem. Már három év óta nélkülözi Pápa város müveit közönségének az a része, mely a füstös kávéházakban, a borgőzös korcsmákban, a keserüszagu sörházakban nem talál szórakozást, a színházat. Ilyenek vannak Pápán elég tekintélyes számmal. Már rég túlhaladott álláspont, hogy ebben a drága háborús világban a legkisebb gondunk is nagyobb, mint a szórakozás, a színház. A való élet megfigyelév séből leszűrt tapasztalatok, a tények meghazudtolják ezen szofizmán alapuló hipotézist. A hinterlandbeliek, az itthonmaradottak, akik még hála Istennek elegen vannak, a frontról hosszabb szabadságra hazajövő és az itt tartózkodó gyógyulófélben levő közkatonák, akik között igen sok akad, aki a civilben vagyonos polgár, altisztek és tisztek éppen úgy élnek, esznek, isznak és szórakoznak, mint békés időben. A háborút már úgy megszoktuk, mintha örökké benne éltünk volna és úgy vágyakozunk a békére, mint tartós esőzéskor verőfényes, napos időre. Ne tessék azt az ellenvetést tenni, hogy e nagy drágaságban nincs pénz színházra. Olyan időben, midőn tucatpolgárasszonyok 40 koronát fizetnek egy méter ruhaszövetért és 300—400 koronát adnak egy férfiszemnek kellemes, mert sokat mutató rövid, de annál bővebb aljú kosztümért, meg nem kottyan 2 korona egy zártszékért, vagy 10 korona egy páholyért, amellyel éppen úgy, sőt jobban lehet flancolni, mint a 400 koronás rövid, de bő aljú kosztümmel. A tapasztalat bizonyítja, hogy a szintársulatok sohasem láttak annyi táblás házat, mint mostanában. A legutolsó alföldi parasztváros, melyek pedig a kultura terén a dunántúli városok mögött messze hátul kullognak, sem viselkedett oly ridegen a színészettel szemben, mint Pápa városa szinügyi bizottsága jóvoltából. Ezek a parasztvárosok is mind hajlékot adtak és megélhetést nyújtottak hosszabb-rövidebb időre egy-egy színtársulatnak, még Piripócson is szívesen fogadták a magyar színészetet (bizonyosan azért, mert ott nincs szinügyi bizottság és városi mozi), csak a pápai szinügyi bizottság nem eresztette a színházba a színészeket. Oszlassák fel a szinügyi bizottságot, akkor talán őszre jöhetnek színészek Pápára. Szavaztassuk meg a színházba járó közönséget, mi kell neki: színészet, vagy szinügyi bizottság? Vagy pedig hazudtoljon meg e bizottság, bizonyítsa be, hogy nevét nem bitorolja, hanem megérdemli. Tegye jóvá mulasztását és intézkedjék, hogy őszre a pápai színház kapui valahára a színészetnek is megnyíljanak. v. i. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Przemysli repülőkártyát melynek címzési oldalán bélyegzővel nyomott felírás: Fliegerpost Przemysl látható, jó áron vásárol „ Gyűjtő" Pápa, SzentLászló-utca 15. A kártyát ne hajtsa össze! Kemény Gyula cipészüzletében