Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-05-07 / 19. szám

Alapítsunk rokkantiskolát! Napi lapokban, heti folyóiratokban gyakorta hireket olvasunk a hadi kórházakkal össze kapcsolt hadi rokkantiskolákról, melyekben rokkantak megmerevedett tagjaikat, vagy a roncsolt tagok helyett nyert műtagokat használni tanulják, használni oly értelemben, hogy vele kenyeret szerző munkát végezhessenek. Áldást hozó munkát végeznek ezen iskolák, kétségbeesett, önbizalmukat vesztett emberekben új életkedvet, új reményeket fakasztanak, visszaadják annak lehetőségét, hogy régi foglalkozásukat újra gyakorolják, vagy ha ez nem lehet, új kenyérkereső pályára készítik őket elő. Sajnos, ezen iskolák száma kevés, a felvehető rokkantak száma kicsiny; bár elhatározott dolog, hogy minden rokkantat iskoláztatni fog az állam, idő kérdése, hogy mikor jut egyik-másik sorra. Á városunkban már jelenleg levő rokkantak közül egy-kettő már élvezte az iskolák áldását, javarésze azonban még tanácstalanul, de sőt kenyér nélkül néz a bizonytalan jövőbe. Hogy tehát némikép segítsünk ez állapoton, egy szerényebb keretű rokkantiskolát kell alapítanunk. Addig is, mig a rokkantjaink az állami intézetbe be nem hivatnak, tanítsuk azokat, kik eddig irni-olvasni nem tudtak, irás-olvasásra. Kiknek jobb keze megmerevedett, tanítsuk írni bal kézzel, vagy szoktassuk a merev tagok újra a toll használatára; eddig legyen az oktatás közös. Ezen első fok után tanítsuk a földmivessorban, napszámossorban levőket újra a földmivesszerszám: ásó, kapa, kasza használatára; vagy könnyebb háziipari munkák végzésére; nem tömegcikkre, melyre minden ország minden rokkantintézménye fogja magát vetni, hanem népművészeti cikkekre, melyeket a szövetséges államok nagy városaiban jól lehet majd értékesíteni; tehát: háncsból fonandó bonbonnierek, virágállványok, virágkosarak; nádból és háncsból fonandó bútorok, asztalok, kertiszékek, futószőnyegek stb. Az alkalmasabb elemeket ezen iskola maga küldje méhészeti iskolákba s a költségekhez járuljon hozzá. Az intelligensebb elemeket tanítsuk gépírásra, adjunk neki szerényebb vagy bővebb keretű kereskedelmi szakoktatást. Esetleg adjunk módot az arra alkalmasoknak, hogy a földmives-iskolába vagy a tanítóképzőbe mint tanítók lépjenek be. Ezen tervezet életbeléptetése természetesen anyagi áldozatokkal jár. A hadi rokkantak és árvák menház-egyesülete ezen költségeket akarja is vállalni, még pedig oly módon, hogy tőkéjének kamatait erre áldozza. Ismételten kérjük azonban a nagyközönséget, hogy adományaival még az eddigi méreten felül is támogassa az egyesületet, hogy az rendeltetésének eleget tehessen. Dr, Rosenthal József. KARCOLAT a mult hétről. Mi jön ezután? Ezt kérdik a sötétlátók, mert amint ők mondják, ami ezután következik, az már csak a mesék országába lehet megirva. Az ő felfogásuk szerint már minden megtörtént a világon, ami csak megtörténhetett. Ha már az történt meg, hogy a nap forgását is egy órával előbbre tudták tolni, akkor a természetben vesztes csak az emberiség lehet. Ezt hangoztatják a pesszimisták jelenleg, de hangoztatták már akkor, mikor a háborúnak csak kezdetén voltunk. Pedig meg vagyunk róla győződve, hogy ha „ezután még jön valami", akkor sem fog felfordulni a világ, amint ők ezt most már előre jósolják. Hát mi jön ezután? Őszintén mondva az ember nem is igen merészel nyilatkozni erre a kérdésre, hanem leghelyesebb, ha az ember türelemmel várja és beleéli magát a helyzetbe. Ha nem volna az ember kitéve sok minden kellemetlenségnek és kiszólásnak, akkor arra a kérdésre, „hogy hát mi is jön ezután" — jó magam is azt válaszolnám, hogy ezután csak a béke következhetik, de ezt csak itt, ebben a rovatban merem megirni, mert ha ezt nyilvános helyen reszkírozom meg, akkor biztosan „szanatóriumképesnek" nyilvánítanának. Annyi baj legyen ! Legyek én szanatóriumképes és mások kerüljenek a bolondok házába, akik folyton pesszimista légkörben terjesztik a rémlátományokat. Én a háború óta azt az elvet vallom, hogy „kár az ördögöt a falra festeni". Tény az, hogy sok retortákon mentünk keresztül és ha a helyzet úgy kívánja, még erősebb megpróbáltatásoknak is nézünk elébe, de erre is csak az a válaszunk lesz, hogy nem az lesz győztes, aki folyton üt, hanem az, aki kibírja. Hát miben is állapodunk meg? Minden eshetőségekre el vagyunk készülve. Nem lesz hus! Nem fogunk enni hust. Nem lesz biztos megélhetésünk ! Koplalni fogunk, a gyomrunkba senki sem lát be, amig kenyér és víz lesz, éhen nem fogunk meghalni. Szóval „kitartunk a végletekig". És ha valaki kérdezi, hogy meddig tart a végleteg, erre büszkén azt válaszoljuk, akár tetszik, akár nem tetszik azoknak a bizonyosoknak, kik ezen kijelentésemért képesek volnának „szanatóriumképesnek" deklarálni, folyton azt hangoztatom, addig, mig: Győzni fogunk! Frici. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború szenvedéseit a körülményekhez képest türelemmel viseli. Az hirlik, hogy Pápa városa mindenkiről gondoskodik, csak magáról felejtkezik meg. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk Pápa városának nemcsak képviselője, de ki- és bejárója. Az hirlik, hogy a polgármesternek naponta sok embert kell a nyakáról lerázni. Az hirlik, hogy a rendőröknek az új időszámítás időpótlékot hozott. Az hirlik, hogy Pápán az élelmezési bizottság a krumplival elrontotta a gyomrát. Az hirlik, hogy Pápán van sok hadisegélyezett, kik a muszkafoglyokat segélyezik. Az hirlik, hogy Pápán vannak sokan, kik az élelmiszerekkel lutriznak. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészárszéket egyesek albérletnek tekintik. Az hirlik, hogy Pápán a tüzifaszükséglet tüz ellen még nincs biztosítva. Az hirlik, hogy Pápán a baromfi drágasága miatt tyúkokat ültetnek. Az hirlik, hogy Pápán a marhahúst csak papirpénzzel lehet megfizetni. Az hirlik, hogy Pápán a kakasokra nagy súlyt fektetnek. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház erősen vezet. Az hirlik, hogy Pápán az új időszámításhoz úgy hozzászoktak, mint a macska az esőhöz. Az hirlik, hogy a darutollas legények az utóbbi időben ritkán mutatkoznak. Az hirlik, hogy a libatollas legények teljesen be vannak fáslizva. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai között emésztési zavarok észlelhetők. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a legújabb időszámítás folytán a tüzelés csak takarodó után veszi kezdetét. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban nehezen lehet a standbelieket pótolni. Az hirlik, hogy Csóth község a fogolytábor részére pótlást kér. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az új időszámítással nem fogott kezet. HÍREK. — Rendjelviselési engedély. A király megengedte, hogy Lubienszky János gróf ezredes, egy honvéd lovasdandár parancsnoka, a német 2. osztályú vaskeresztet elfogadhassa és viselhesse. — Polgármesterünk hivatalos utazása. Mészáros Károly városunk polgármestere, a mult hét folyamán hivatalos ügyek elintézése céljából Wienben és Budapesten tartózkodott. Wienben a villamostelep szénszükséglete és Budapesten a Hadi Termény R. T.-nál a kukoricaszükséglet biztosítása érdekében folytatott eredményes tárgyalásokat. — Gondnoki kirendelés. Elhunyt Barthalos István volt pápai ügyvéd irodája részére gondnokul a család kérelméhez képest a székesfehérvári ügyvédi kamara által dr. Herczog Manó pápai ügyvéd rendeltetett ki. — Soron kivül előléptetve. A májusi vasúti előléptetések akalmából a pápai állomás tisztikarából Póczik Ferenc Máv. forgalmi hivatalnok, soron kivül a IX. fizetési osztály 2. rangfokozatából az 1-ső rangfokozatba lett előléptetve. — Katonai kinevezés. A honvédelmi miniszter Brokes István Lajos népfölkelő őrmestert, beosztva a 7-ik honvéd huszárezrednél, a 31. népfelkelő parancsnokság nyilvántartásában népfölkelő zászlóssá kinevezte. — Kitüntetett őrmester. Szabados István honvéd huszárezredünk derék őrmestere, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért az I. oszt. vitézségi éremmel lett kitüntetve. Kötelességünknek tartjuk igen tisztelt vevőinkkel közölni, hogy a nyersanyag teljes hiánya miatt az őszre semmiféle gyapjúból készült kelme nem lesz. Tisztelt vevőink érdekében ajánljuk tehát kosztüm- és ruhaszükségletének a közel jövőben való fedezését.