Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-04-16 / 16. szám

PÁPAI iÖZLOW Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A cigányok ismét divatba jöttek, dolgaikkal ismét foglalkozik a hivatalos és nem hivatalos közvélemény. Szomszédságban senki sem akarja megtűrni őket, mindenki le szeretné nyakáról rázni e kellemetlen nációt és más nyakába sózni. Az egyik párt a fogolytáborba szeretné őket elhelyezni, a másik a város kellő közepén egy elhanyagolt utcába, hogy a lakosok szeme előtt legyenek, nagyobb ellenőrzés alatt álljanak. Ki vigyázna rájuk a fogolytáborban, hogy onnan százfelé szét ne fussanak? Ha külön nagy csapat venné körül a cigánytáborrá avanzsiroztatott fogolytábort és éjjel-nappal argus-szemekkel őrködnék is fölöttük, akkor is elpárologna onnan a pharaók szemfüles népe. Aztán miből élnének meg ottan? Mit lophatnának a fogolytáborban? Ha egy évben ott kitelelnének, a tavaszra semmi sem maradna a fogolytáborból, mert tavaszig az egész faalkotmányt — feltüzelnék. A városban pedig mit érne a szomszédok ellenőrzése ? Talán annak a bizonyos utcának minden lakosa, talán még a pendeles és hátulgombolós gyermek is született detektivtalentum ? Hiszen még a hivatásos, ügyes rendőrökön is sokszor kifognak, hogyan vigyázhatna rájuk a rendőri dolgokban laikus közönség? Ha szomszédságuk mindenkinekkellemetlen és senki sem akarja őket közelében megtűrni, legjobb volna őket a verduni frontra küldeni. Ottan a franciák sem akarnák közellétüket elviselni — talán hanyatt-homlok visszavonulnának. A dolog komoly oldaláról megítélve, mindenki beláthatja, hogy a cigánycsapást csak törvényhozási úton lehet megszüntetni. Még a törvényhozás is csak a jövő generációból tudna a társadalomnak hasznos tagokat nevelni. A felnőttek, akik hozzá vannak szokva a kóbor életmódhoz, semmiféle drákói rendelettel nem köthetők állandó lakhelyhez és nem szoríthatók rendes, polgári munkára. A jövő nemzedéket csak abban az esetben lehetne a magyarság számára megmenteni, ha a törvényhozás kimondaná, hogy minden gyermek, akinek szülei nem birnak állandó, szilárd alapon nyugvó lakással, rendes foglalkozással, akik leányaikat, fiaikat nem járatják iskolába, nem ruházzák rendesen, nálunk szokásos módon, állami gondozásba veendő. Ily módon minden cigány gyermeket el lehetne és kellene venni szüleitől és belőlük állami gyámhatóság felügyelete alatt ügyes iparosokat és földmivelö munkásokat nevelhetnének és részben pótolhatnák velük a háboru-okozta vérveszteséget. A cigányok nagyrészét ez a drákói, de igazságos rendszabály az ország elhagyására bizná. így a cigánycsapás mindjárt kisebb lenne, ha a csapás okozóinak száma csökkenne, amint a sáskajárás veszedelme is kevésbbé fenyegetőbb, ha sáskák egyrészét kiirtják. * * * A cukor és sör drágaságáról sem szabad többet irni, mig a cenzúra tart. Nem azért, mert olcsóbb lett a sör és cukor, hanem — mert megtiltották. A cukor- és sördrágaság természetesen a taktikához és stratégiához tartozik, ehhez pedig közönséges polgári ész nem szólhat hozzá, azért az ész székhelyéül szolgáló fej tulajdonosa fogja be a száját, ha benne a cukor édessége még oly keserűvé válnék is a hozzá fűződő drágaságképzet társulása folytán. A cukor- és sördrágaságról való irás elárulja külföldön hadseregünk mozdulatait, elodázza és hátráltalja hadseregünk győzelmét, azért aki róla ir, gyalázatos hazaáruló, ki megérdemli, hogy Kozarek utódjának segédletével fejezze be minél előbb nemtelen életét. Általában hazafiatlan dolog a drágaságról irni, mert a drágaság a háború szükséges kelléke. Drágaság nélkül nem lehet győzni. Aki tehát a drágaságról merészel irni, aljas hazaáruló. * * * Társaságokban sok szó esik a civilizációról és kulturáról. Azon vitatkoznak, hogy a kultura csak külső máza az emberiség u. n. civilizált részének, mely, ahelyett, hogy javította volna az embereket, még rosszabbakká, kegyetlenebbekké tette őket. Szerintük a barbár emberek nem pusztították olyan kegyetlenül és olyan tömegesen egymást, mint ezt a mostani világháborúban a kultur nemzetek teszik. Ezek a pesszimisták figyelmen kivül hagyják, hogy a barbároknak nem volt 42-esek és harminc és felesek készítéséhez eszük. Elfelejtik, hogy a kultúrnépek nem szabadelhatározásból indítanak háborút, hanem természeti törvény és e törvényt kiaknázó néhány száz, haszonleséstől vagy hiúságtól vezetett, vezérszerepre törekvő ember sodorja őket bele. Hiszen minden mozgósítási parancsban olvashatóé mondat: „Gyertek, mert ha önszántatokból nem jöttök, bilincsbe verve viszünk benneteket". Ha a kulturnépeket becsületesen megszavaztatnák és a szavaztatási először a leghatalmasabb nemzeteknél ejtenék meg, bizonyára mind a háború ellen szavazna. „Hát akkor mért énekel a magyar ember, mikor bevonul, ha nem lelkesedik a háborúért" kérdezhetik a vitatkozók. Ennek nagyon egyszerű lélektani oka a magyar ember nemes büszkeségében rejlik, mely el akarta kerülni azt a látszatot, mintha ő nem szabadakaratból, hanem kényszer hatása alatt menne a háborúba, el akarja hárítani azt a látszatot, hogy ő fél, amint hogy valójában nem is fél. Láttuk, hogy Angliában be kellett hozni a honvédelmi kötelezettséget, mert a legények nem akartak kielégítő számban a. haza „védelmére" önként jelentkezni. És azok, akik „önként" jelentkeztek, milyen terror hatása alatt cselekedték! A rosseb-baka sem azért tessékeli puskatussal másvilágra a muszkálit, mert neki ez mennyei élvezetet nyújt, hanem azért, hogy megvédelmezze hazáját, házát, birtokát, családját és — önmagát. Iíenióny CSy u 151 cipészüzletében