Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-04-16 / 16. szám

Látjuk tehát, hogy a kulturember nem szabadelhatározásból öldököl. Ellen­ben önelhatározásból teszik mindazt a sok szépet, amit a háború felszínre hoz. Egyetlen magyar lap olvasói két millió koronát adtak össze a háború szerencsét­lenei számára. Ezen összeg 95 százalé­kát szegény emberek áldozták. Ki meri tagadni, hogy ez nem kulturemberek cselekedete? A kulturának semmi köze a háborúhoz. A kultura sose rombol, hanem mindig csak épít, mindig csak jót és szépet hoz létre és sohasem rosz­szat és rútat. v. i. A nyári óra. — Május elsején nálunk is életbe lép. — Tehát meglesz nálunk is! A bécsi tanácskozásokon határozták el nyilván. Elhatározták takarékosságból, a jobb élet­beosztás szempontjából, s bizonyos kény­szer alatt is. Mivel ha Németországban meg lesz, ha Svájcban, Hollandiában, Svédországban, Dániában elrendelik, mi se térhetünk ki az újítás elől. A leg­furcsább dolgok nőttek volna ki a kétféle időszámításból, például ha az ember úton van. A vasutak nem járhattak volna ren­desen, sehol a kellő csatlakozást kül­földre meg nem találtuk volna, ha kétféle időszámítással élünk. Hiszen a közép­európai időt is azért csinálták meg, hogy valamiképpen kiegyenlítsék azt a különb­séget, amely keletről nyugatra való utazás közben a dolog természeténél fogva csök­kenti, visszafelé megszaporítja az órák és percek számát. Legyen hát egységes az idő, már amennyire egységessé lehet tenni. Es ami a legfontosabb, helyezzünk át minden munkát, minden alkotást, minden foglal­kozást olyan időre, amikor a nap süt, amikor ingyen világítás mellett dolgoz­hatunk. Természetesen bizonyos korláto­kat az újító se tud átugrani. Az éjjeli bakterségből a legnagyobb erőlködés mel­lett se lehet nappali foglalkozást csinálni. A tűzoltó, a postás, a vasutas éjszaka is kénytelen dolgozni. Állandó üzemek is vannak, amik nem ismernek időbeli kor­látokat. A bányákban nincs más idő, csak éjszaka. A gőzmalmok, a vashámorok, most pedig a fegyver-, a muníció-, a hadifelszerelési gyárak éjjel-nappal dol­goznak egyhuzamban. Az új időbeosztás nem is gondol arra, hogy az éjszakai munkát megszün­tesse. A munka megakasztása, a munka csökkentése nem is lehet kormányzati cél. Szaporítani akarjuk a munkát és a munka­alkalmat, még pedig szaporítani úgy, hogy mégis a nemzeti vagyonosodás emelésé­vel nagy megtakarításokat jelentsen. Az egy órával előretolt' idő milliókat jelent. Ha majd április harmincadikán éjjeli tizenegy órakor éjfélre igazítjuk az ország minden óráját, ezzel az egyetlen kis mozdulattal sok millióval gazdagítottuk az országot. Minden világító test minden istenadta napon egy teljes órával rövidebb ideig ég. Csak Pestet nézzük: azt a temér­dek kávéházat, azt a temérdek vendéglőt, azt a tengernyi sok fényesen kivilágított üzletet. És az utcai világítást s a magá­nosok világítását. Mert az előretolt óra elsősorban azt jelenti, hogy minden élet és minden munka egy órával hamarább kezdődik. Tehát vagy egy órával hamarább is vég­ződik, ami egy egész órai világítás meg­takarítását jelenti, — vagy egy órával to­vább tart, ami még jelentékenyebb haszon. Mert egy órai munka tízszeresen fölér a megtakarított fénnyel, nagyobb jövedel­met, több keresetet, jobb megélhetést biztosít annak, aki önként meghosszab­bítja a munkaidejét. Németországban nyolcvan millió már­kára becsülik azt az összeget, amit az időrendszer reformja megtakarításban je­lent. Május elsejétől szeptember végéig nyolcvan millió márka plusz. Ezért csak érdemes előretolni néhány ostoba óra­művet. Magyarországon és Ausztriában vala­mivel kevesebb lesz a haszon. Talán csak ötven-hatvan millió. De hát mi olyan sze­rények vagyunk, mint a mezei ibolyák. Nekünk az ötven-hatvan millió is valami. Mennyi iskola kerül ki ebből a pénz­ből ! Csupa iskolát kellene belőle építeni. KARCOLAT a mult hétről. Előléptetésre van kilátásunk. Mint hirlik, a kormány német mintára május hó elsejétől kezdve Magyarország összes lakosságát „egy órával" előléptetni fogja. Ez az előléptetés az időszakra vonatkozik ugyan, de végeredményé­ben az emberek életmódjában is előléptetést je­lent. Egyelőre nem is tudjuk elképzelni, hogy mit jelent ez az időszaki előléptetés, mert hát tényleg csak időszaki, mivel csak négy hónapra van tervezve és azután újra a régi kerékvágásba kergetnek vissza bennünket, de annyit már tu­dunk, hogy ez az előléptetés sok tekintetben tótágasra fogja állítani egyeseknek a megszokott helyzetét. Szóval bolond az eset! Hogy mi a célja ennek az egy órai előléptetésnek, arról egyelőre nem is gondolkodunk, mert már most is, amidőn csak „hirlik" ez az előléptetés, már most is ka­varodnak a gondolatok az emberekben, hát még akkor, amikor már bele kell élni az új helyzetbe. Van elég időnk a gondolkozásra, addig majd csak hozzászokunk „mint a macska az esőhöz". Nézetem szerint a probléma azon forog, hogy kinek lesz ebből az „egy órai előléptetés­ből" előnye vagy hátránya. Hogy kinek lesz előnye, azt most még nem vagyunk képesek el­bírálni, mert ebbe az abnormális helyzetbe első­sorban bele kell élni magát és csak azután lehet majd kombinálni, permutálni és variálni, de hogy kinek lesz ebből hátránya, azt már látjuk az eddigi tapasztalatok után — lásd kávéházi zár­óra —, elsősorban a bohémeknek. Ez az „egy órai előléptetés" a bohémekre előreláthatólag nagy csapás lesz, de mi, bohémek, már sok csapást kibírtunk, ezt is ki fogjuk böjtölni. Ezt az előléptetést mi bohémek a hátunkon kereszt gyanánt fogjuk hordozni mindaddig, mig csak le nem veszik rólunk. Sok keresztet hordunk, mások a keresztet kitüntetés gyanánt hordják, mi penitenciának tartjuk és viseljük ott, ahol senki sem látja. j Különben ne fessük az ördögöt a falra. Addig, mig ez az „egy órai előléptetés" életbe fog lépni, sok minden történhetik. A legrosszabb esetben életbe lép, akkor is csak az marad továbbra is a jelszavunk, hogy: „Az legyen a legnagyobb baj!" Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a színészet ügyéről teljesen megfeledkezett. Az hirlik, hogy Pápa városa a színészetet mostoha gyermeknek deklarálta. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk jelenleg közügyeket traszíroz. Az hirlik, hogy a polgármester kénytelen minden félnek kérelmét kilátásba helyezni, kü­lönben nem tud tőlük szabadulni. Az hirlik, hogy a rendőrségnek a kávé­házi záróra után nincs kire és mire őrködni. Az hirlik, hogy április 30-án éjfélkor min­den óra elő lesz léptetve. Az hirlik, hogy Pápán a szinügyi bizottság körözését el fogják rendelni. Az hirlik, hogy Pápán sokan maguk sem tudják hogyan gazdagodtak meg. Az hirlik, hogy Pápán többen a jótékony­ság terén szerzett érdemeikért meg lettek ke­resztelve. Az hirlik, hogy Pápán a szarvasmarháknak és disznóknak nagy jövőjük van. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon nem­sokára az ürességet fogják maximálni. Az hirlik, hogy Pápán a Iókórház nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is kezel. Az hirlik, hogy Pápán sok hadbavonult szerelemsegélyezve lesz. Az hirlik, hogy Pápán az idegen befolyás előnyösen érvényesül. Az hirlik, hogy a darutollas legények a Szent klub tagjait egy szálig kiböjtölték. Az hirlik, hogy a libatollas legények újabb időben csak a kapu alatt udvarolnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai faggyú gyertyával kenegetik a torkukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban nyomott hangulat uralkodik. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az összes lőrések be vannak tömve. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője és a záróra homlokegyenest ellenkezik. HÍREK. — Személyi hir. Hunkár Dénes, vár­megyénk főispánja, mint a Vármegyénk Gazda­sági Egyesületének elnöke, pénteken városunk­ban időzött és jelen volt a katonai kincstár által selejtezett lovak és csikók árlejtésén. — Katonai hir. Weikersheim herceg, vezérőrnagy, Pozsonyból, a helybeli lókórházak megvizsgálása céljából pénteken városunkban időzött. A vezérőrnagy a tapasztaltak felett a legnagyobb elismerését fejezte ki a helybeli Iókórház parancsnokának. — Eötvös Károly meghalt. Országos gyászunk van. Néhány napi haláltusa után csütörtökön éjjel meghalt Eötvös Károly — a vajda — 74 éves korában, a magyar irodalom, politika, újságírás és igazságszolgáltatás nagy gyászára. Megszűnt egy fényes magyar elme, egy gazdag lélek, mely tele volt csodaszép regékkel és elnémult egy adomázó ajak, amely­nek derűt fakasztott minden mozdulata. Az elhunyt vajdát vármegyénkhez és városunkhoz szoros kötelék fűzte, amennyiben vármegyénk­ben Mezőszentgyörgyön született, Pápán éveken át a kollégium tanítványa volt, és egy izben városunk képviselőjelöltje is volt és Láng Lajossal szemben 4 szavazattal volt kisebbség­ben. Éveken át Veszprémvármegye aljegyzője és a veszprémi törvényszék kir. ügyésze volt. Pápán több izben tartózkodott, mint a dunán­túli egyházkerület tanácsbirája. A székesfőváros

Next

/
Thumbnails
Contents