Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-03-19 / 12. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű függ-etlen hetilap, bi Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. " Egyes szám óra 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Mi lesz az idei színházi szezonnal? Nem kell kétségbe esni. Nem kell elveszteni hitünket az emberiségben. Vannak még jószivii emberek a világon. Sőt van egy egész bizottság, mely csupa könyörületes szivü tagokból áll. Ez a testület a pápai szinügyi bizottság. E komisszió jó szivére hallgatott, midőn a színházat kérő igazgatót már két év óta folyton azzal az okkal utasítja el, hogy a háborús időkben Pápán nem tudna megélni. A szinügyi bizottság jószívűsége hasonlít ama gazdag emberéhez, ki a küszöbén megjelenő rongyos ruháju, szánalmat keltő külsejü koldust e szavakkal távolította el: „Kergessétek el a koldust, mert megreped a szivem, ha sokáig látom ". De szinügyi bizottságunkat nemcsak jó szívvel, hanem jósló tehetséggel is megáldotta a Gondviselés. Mint Apolló papnői, a jövendőbe lát. Nem is kell neki a földből előtörő gázoktól három lábu széken ülve félig önkivüli állapotba, extázisba emelkednie: anélkül is megtudja jósolni és prófétai arccal kijelenteni: „A háborús időkben nem tud nálunk a színtársulat megélni". Honnan tudja ezt a szinügyi bizottság? Talán a múltból következtet? Ha Patek színtársulata a múltban olyan rossz üzleteket csinált volna Pápán, akkor nem akart volna már háromszor hozzánk jönni. Vagy a háborúban szerzett tapasztalatok inspirálták e jóslatot? Ezekből józan és elfogulatlan okoskodással éppen az ellenkező következtetésre juthatunk. Mindenki tudja és látja, hogy a közönség itthon maradt része sohasem kereste föl tömegesebben a szórakozást nyújtó helyeket, mint most, a háború idejében. A pápai mozi pénztárát sohasem ostromolták" annyian, mint most. A kávéházak, vendéglők forgalma sem kisebbedett. A közönségnek a színházat látogató része a háború ideje alatt sokkal többet keres, mint békében. E mellett igen sokan vagyonra tettek szert, akik a háború előtt szűkös anyagi viszonyok között éltek és e miatt nem látogathatták a színházat, míg most sietnek az élet örömeiből kivenni részüket, sőt kipótolni a múltban .kénytelenségből elmulasztottakat is. Igen sok család jövödelme nem csappant meg, sőt a folyton emelkedő drágaság következtében megháromszorozódott, mert a béke idejében gyakorlatot szerzett hitves, testvér, vagy felnőtt leány is tudja vezetni a gazdaságot, vagy üzletet; e mellett a legnagyobb költekező olyan helyen van, ahol nem lehet költekezni, az itthon maradtak tehát többet költhetnek saját szórakozásukra. Erre meg is van a kedvük, — amint a mindennapi tapasztalatok igazolják, mert hiszen mindenki nincs a fronton, aki bevonult és igen-igen sokan habár távol, de jó és biztos helyen tudják hozzájuk tartozóikat. A miattuk való aggodalom nem veszi el kedvüket a szórakozástól. Ha tehát a közönség jelentékeny részének megvan a kedve és módja a mulatozásra, miért fosztja meg a szinügyi bizottság a nemesebb szórakozás lehetőségétől? Ne tessék azt az ellenvetést tenni, hogy azok, kik moziba mennek, nem látogatják a színházat is, és hogy a jó mozielőadás nagyobb művészi élvezetet nyújt, mint a vidéki színtársulatok, mert a mozifelvevő fényképkészülék előtt elsőrendű, nagy művészek játszanak, akik mimikájukkal jobban hatnak, mint holmi ripacsok színfalhasogató elbődülésükkel. A mozi csak szurrogátum, a közönség művelt része csak azért látogatja a mozit, mert nincs szinház, vagy mert nincs módjában annyiszor színházba járni, mint a moziba, lévén ez utóbbi olcsóbb. Aki az igazi mokkakávéhoz szokott, kénytelenségből megissza a pótkávéval kevertet is, de mindig előnyt fog adni a tiszta kávénak, ha módjában áll a választás. A mozidaraboknak soha sincs irodalmi, vagy művészi értékük, alakítóik közül csak 3—4 emelkedett világhírnévre, a többi tizedrangu csillag, akiknél Pateknek harmadrangú színészei is többet érnek, a vetítő vászonon látható mimika sohasem pótolhatja a színész beszédét és énekét. Láthatjuk tehát az előadottakból, hogy a szinügyi bizottság ürügyül használta fel a háborút, midőn dr. Patek orra előtt a szinház kapuit becsapta, mert a moziból akar minél több jövödelmet kifacsarni a város javára. A bizottság azonban erkölcsi testület, melynek művészi szempontokat és a városi szinház igazi célját is szeme előtt kellene tartania, nem csupán anyagi érdekeket. Amint mostan a háborút találták ki ürügyül a színészeknek a színházból való kizárására, a jövőben más ürügyet fognak erre keresni és találni. Akkor milyen jogon veszik föl az államtól a színházépítésre folyósított segélyt? Itt volna az ideje, hogy a város intelligens elemei szinpártoló egyesületet alakítsanak, mely tekintélyével nyomást tudjon gyakorolni a szinügyi bizottságra és kivonja ezt a nagyobb részt a színházat nem látogató, és ennélfogva a művészet iránt érzékkel nem biró képviselőtestület befolyása alól. v. i. U. i. Igen sok városban és nagyközségben, hol szinház nincsen, átengedik 4—6 hétre a kaszinókat, tehát egy társaskör magánszórakozására szolgáló helyet, a színtársulatoknak. Erre az időre a tagok lemondanak minden szórakozásról, melyet a klub nyújt, lemondanak mindennapi kártyapartijukról. Mindenki, aki ehhez hozzá van szokva, tudja értékelni ezen áldozat nagyságát. Nálunk a színházba nem eresztik be a színészeket! A Felvidéken már a mult évben több városban, ahol néhány hónappal ezelőtt az oroszok pusztítottak és garázdálkodtak, játszott egy-egy színtársulat és szépen boldogult. Akkor minálunk nem boldogulna? v. i. cipészüzletében /