Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-03-19 / 12. szám

Védjük a gyermekeket. Gyakran felhangzik a panasz úgy a társadalomban, mint a lapok hasábjain, hogy köznépünk erkölcse egyre durvul, különösen a serdülő ifjúság viselete ellen van sok panasz, amit a bíróságoknak az ifjú bűnözőkről vezetett kimutatása is bizonyít. Sajnos, ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk, s nem túlozunk akkor, ha azt állítjuk, hogy ilyen haladás mellett köznépünk rövid idő alatt az erkölcstelenség szennyes posványának legfenekére sülyed. Ha ennek okait kutatjuk, több oly tényre bukkanunk, mely csak a figyelmesebb szemlélő előtt tűnik fel teljes mivoltában. Legtöbben az iskolát és annak lelkét: a tanítót teszik felelőssé a felmerült esetekért ; nem gondolván meg, hogy a legjobb, legideálisabb és minden tekintetben kifogástalanul működő tanító munkáját is befolyásolhatják és meghiúsítják olyan mellékkörülmények, melyeket a tanítónak egyedül, magára hagyatva nem áll módjában elhárítania. Nem szándékozunk ezen rövid cikk keretében az iskola reputációját védeni, vagy a tanítói kart mentegetni, — mert hisz erre nincs szükség és nincsenek is rászorulva — csupán a közérdeket akarjuk szolgálni, amidőn egy olyan jelenségre hivjuk fel a közönség és az illetékes hatóságok figyelmét, amely leginkább hozzájárul a közerkölcsök megrontásához, meghiúsítván a tanító jóakaratú nevelőmunkáját. Értjük a gyermekek korcsmázását, korcsmában és a korcsmák körüli tartózkodását. Senki sem fogja tagadni, hogy az erkölcsi elzüllésnek ez a legközönségésebb forrása. A zsengekoru gyermekek a korcsmák poshadt légkörében testi és lelki miazmákat gyűjtenek, melyek egész életükre úgy testileg, mint szellemileg megfertőztetik őket. Az tehát semmi körülmények közt sem engedhető meg, hogy zsengekoru, vagy serdülő korban lévő gyermekek a korcsma körül — annál kevésbbé bent — időzzenek, s az ott történő dőzsölésnek szemlélői vagy pláne résztvevői legyenek, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a legtöbb gyermek a rosszra inkább hajlandó, mint a jóra, s amit a korcsmában egyszer hall, vagy lát, azt sokkal jobban megjegyzi, mint amit az iskolában többször. Egyszóval a rendetlen, trágár beszéd és cselekedet sokkal mélyebb benyomást hagy lelkében, mint a legszebb, szivreható oktatás. Ezt bizonyítani felesleges, a tapasztalat mindenkit meggyőzhet felőle. A vezetőkörök és a társadalom jobbjai már belátták ezt s erre vonatkozólag törvényt, szabályrendeleteket is alkottak. Jelenleg már csaknem minden megyében — így vármegyénkben is — van szabályrendelet a 15 éven aluli gyermekek korcsmába járása és dohányzása ellen. Ez igen szép és üdvös szabályrendelet; vajha meg is tartanák! De mit érnek a törvények és szabályrendeletek, ha nincs, aki azokat megtartsa, vagy azok megtartására felügyeljen, megtartásukat ellenőrizze ?! Csak holt betű — irott malaszt marad. teszik a dolgot, kimondhatatlan kárára a közerkölcsiségnek és rovására a közegészségügynek. Sőt, ha a tanító felhívja figyelmüket ezen visszás állapotokra, még ellene is támadnak és örülhet, hogyha nem ő húzza a rövidebbet. Ezért célszerű és üdvös intézkedés volna e tekintetben a tanítókat ellenőrzési joggal felruházni. Ennélfogva elsősorban az illetékes felettes hatóságok figyelmét hivjuk fel a jelzett szabályrendelet hathatósabb ellenőrzésére, másodsorban pedig a társadalom minden számottevő tényezőjének közreműködését kérjük köznépünk erkölcsi nívójának emeléséhez azáltal is, hogy saját hatáskörükben igyekezzenek megóvni a gyermekek testi és erkölcsi épségét és meggátolni iparkodjanak a gyermekek testi-lelki egészsége és erkölcsi tisztasága ellen irányuló bármily visszaéléseket. Időszerűnek találtuk e cikket közölni most, a farsang multán, amikor a legtöbb helyen egyáltalán nem tartják bűnnek a zsengekoru gyermekek korcsmázását. Nem lehet eléggé elitélni az ily eljárást, azért kötelessége minden tanítónak, hogy az illetékes tényezőkkel karöltve ennek megszüntetésére teljes erejével közreműködjék. Ezt úgy a társadalmi rend, valamint édes hazánk java egyaránt megkívánják különösen most, amikor nemzetünk a világháború folyamán oly sok vérveszteséget szenved és hazánknak — sokkal inkább, mint valaha — szüksége lesz egy új, józanabb gondolkozású, testileg-lelkileg erősebb nemzedékre, amely a háború veszteségeit pótolni és a fokozottabb követelményeknek megfelelni képes leend. Vajha ezen jóindulatból származó felszólalásunk ne lenne a pusztába kiáltónak szava! KARCOLAT a mult hétről. Szervusz éjszakai élet! Hogy mikép fogunk majd hozzászokni ehhez a legújabbi zárórai rendelethez, ez olyan probléma, melyre mostanában feleletet adni képtelenség volna. A probléma egyszerű megoldása az, hogy bele kell törődni a változhatatlan állapotba, mert ha nem tudunk beletörődni, akkor is be kell tartani a zárórát. Tény az, hogy eleinte nehezünkre fog esni, de végeredményében ehhez is hozzá fogunk szokni, épúgy, mint hozzászoktunk sok olyan nélkülözésekhez, melyeket a háború rótt reánk. Legjobban sújtja ez a záróra rendelet a bohémeket. Általánosságban azt mondják, hogy úgy kell a lumpoknak, most legalább kénytelenek lesznek szolidnak lenni és nem fogják az egész éjjelt keresztül dorbézolni, hanem kénytelenek lesznek akarva nem akarva a szolid élethez hozzászokni. Ezt igenis koncedáljuk a lumpokra, de nem a bohémekre, mert hát a lump és a bohém között olyan nagy a távolság, mint Makótól Jeruzsálemig. A mostani háborús időben úgy látszik, hogy a lump és a bohém között sem tettek különbséget, mert hát mostanában mindenkit egyforma mértékkel bírálnak meg és ennek tudandó is be, hogy a lumpokat is egy kategóriába sorozzák a bohémekkel. Pedig hát nagy különbség van a lump és a bohém között. A lump ember mindenre megkapható, a bohém ember csak kivételes esetben. A lump ember addig iszik, mig berúg, a bohém addig, mig kedélye megengedi. A lump ember elkölti az összes nála levő pénzét, sőt adósságot is csinál a cechre, a bohém ember nem költi el a pénzét, mert nála ez a legkevesebb. Szóval, ezt a záróra rendeletet tulajdonképen a lumpok részére hozták és végeredményében legérzékenyebben a bohémek lettek vele sújtva. Nem baj, több is veszett Mohácsnál! Egy kipróbált telivérü bohém ezt a rendeletet is úgy fogadja, mint a viharedzett katona, kit felebarátja ok nélkül összeszidott, szalutál, sarkon fordul és magában mormolja, hogy „maul haltén, und weiter dienen". Mi kiszolgált bohémek is csak azt felelhetjük erre, hogy „befehl ist befehl". Mi lesz ezután? Ez volna tulajdonkép a probléma, mely megoldásra vár, de minthogy sokkat komolyabb probléma vár a megoldásra, t. i., hogy mikor lesz vége a háborúnak ? tehát ez a probléma egyelőre háttérbe szorul és nincs más megoldás, mint várjuk be türelemmel a fejleményeket. Hisz van most időnk a gondolkozásra éjjel is nappal is. Feierabend I Most veszem észre, hogy a kávéházban irom meg a heti krónikát és a pincér jelszavát hallom, mely azt jelenti, hogy „hagyja el rögtön a helyiséget". Fogtam magam és kimentem az utcára. Az utcán kezdtem csak komolyan gondolkozni erről az új beosztásról. Nem mentem haza, mert boszantott a dolog, de minél tovább gondolkoztam és boszankodtam, annál jobban megérett bennem az a tudat, hogy: Talán jobb lesz így! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa közélelmezés tekintetében el van eresztve. Az hirlik, hogy Pápa városa sok fontos ügynek nem találja meg a kellő srófját. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk egyelőre várakozási állományba lett helyezve. Az hirlik, hogy a polgármester jelenleg kukoricára utazik. Az hirlik, hogy a rendőrök éjjeli körútját a záróra nagyon megzavarta. Az hirlik, hogy március 15-én este a városi színházban megkondultak az „elnémult harangok". Az hirlik, hogy Pápán március idusát sokan csak nemzeti szinü kokárdák kitűzésével ünnepelték meg. Az hirlik, hogy Pápán a kenyeret a legújabb rendelet szerint csak kenyérlisztből szabad sütni. Az hirlik, hogy Pápán a baromfit futószáron árusíthatják. Az hirlik, hogy Pápán a lisztkereskedők és pékek nagy keveredésbe jöttek. Az hirlik, hogy Pápán a lakosság kukoricaszükségletét nem birják kitömni. Az hirlik, hogy Pápán a tejelés elárusításában nagy a konkurrencia. Az hirlik, hogy Pápán a tojás megszűnt divatcikk lenni. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházi vendégeknek éjjeli 1 órakor bemondják az ultimót. Az hirlik, hogy Pápán egyes kávéházakban a vendégeket éjjeli 1 órakor kilakoltatják. Az hirlik, hogy Pápán a darutollas legények március idusán a helyzet magaslatán állottak. Az hirlik, hogy a libatollas legények purimkor fognak a helyzet magaslatán állani. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai jelenleg „a székhiány" problémáját fejtegetik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a kávéházi záróra a forgalmat nagyon veszélyezteti.