Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-03-12 / 11. szám

PAPAI KOZLOM Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lap tulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Naptári quadrille. Irta : Kemény Béla városi tanácsos. Az esztendő harmadik és ötödik hónapjának, vagyis március és május hónak, első két betűjén kivül még egy sajátszerű közös vonása van. Mindegyiknek van ugyanis valamelyes ideális bukéja. Márciusé — a szabadság poézisa; májusé — a poézis szabadsága. A folyó év március hava a kalendárium négy tipikus és markáns napjának, egy igazándi naptári quadrillenek képezi foglalatát. Húshagyó kedd, Hamvazó szerda, Csonka csütörtök és Március idusa. E napok mindenike külön-külön is bőséges tápot nyújt az elmélkedésre, nyugodt, csendes, vagy mint a divatos szólam mondja, normális időkben; mennyivel tágabb tere nyílik a meditálásnak, e négy nap ugyanazon havi keretben való összetalálkozásának, a mai lázas, ideges és szivdobogásos napokban. Vig muzsikaszó, nótás jókedv, lármás tréfától visszhangzó — húshagyó kedd. Farsangi reminiszcenciákkal telített heringschmausos — hamvazó szerda. Bőgőtemetéses — csonka csütörtök. Nemzeti kokárdás, talpra magyaros, hazafias szónoklatoktól duzzadó — március idusa. Tudom, tudom kérem minden kioktatás és figyelmeztetés nélkül is, hogy a hamvazó szerdának nem a heringschmaus hanem, lelki, vallási momentumok képezik az alapját. De ezen már régen túl vagyunk, helyesebben mondva régen túltettük magunkat. Hiszen a leghosszabb farsang is sokkal rövidebb volt már, semhogy a böjti időszakkal meg ne toldottuk volna. Szóval: az élvezetek, a mulatság, a lármás és költséges sokadalmak láncolatában nem szerettük a folytonossági hiányokat. A zene-bona és heje-hujának se szeri se száma, se vége se hossza nem volt. De jött a vihar — és villáma lecsapott itt is, ott is, elült a jókedvű lárma, a nóta megfagyott az ajkakon és a katzenjammert a kijózanodás követte. Kijózanodtunk? Sokan, de nem mindnyájan. Még muzsikaszót is hallunk, de mintha a cigány fülét is bántaná a mulatós nóta, oly mentegetődzőleg néz a távoli szemlélőre, mintha csak azt akarná mondani: bocsánat — de élnem kell. Kiábrándultunk? Óh dehogy is ábrándultunk. A fényűzés, a parádé, a hiu cafrang, az üres, buta gőg, mely már messziről bűzlik, a mai komoly napokban is ép úgy és ép oly kihívóan kacérkodik — mint tette ezt, amikor még melegebben sütött a nap és zöldebb volt a mező. Hatalmas, nagy Isten! Minek kell még jönnie, hogy észre térjünk, a jelen teljes erejével reánk nehezedő súlyának brutális nyomása is hatástalan marad és nem hagy nyomot lelkünkben, kedélyünkben. A háború előtti, farsangi életmód után biz' Isten elérkezett a hamvazás, a magába szállás, ki-ki számára az önmaga megismerésének ideje. Most a halál járja táncát, melyhez pokoli gépek, az u. n. modern technika vívmányai csinálják a nuzsikát, piros vért iszik a föld, kisirt szemek tekintenek fel a csillagos égre és gyászfátyol borítja a fájdalomtól, bánattól elhervadt arcokat. Ahol vérszag rakodik le az orr nyálkhártyáira, ott nincs parfümnek helye, aminthogy a gyászfátyol mellé nem illik a pávatoll. A naptári quadrillenak egyetlen egy napja van, mely derűt idéz elő lelkemben és ez a nap, a március idusa. Mindenkor szívesen hallgattam egy-egy fiatal daliás deák ajakáról a Talpra magyart, de az elmúlt esztendő megtanított arra, amiben bár sohasem kételkedtem, hogy hazám ifjúsága nemcsak szavalja, hanem tartja is azt, hogy: „sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete!" Én találkoztam ezzel a nemzeti kokárdás, lelkes ifjúsággal, nemcsak a honvéd szobornál, hanem a haza oltárának küszöbénél is, ahol a lelkesedésnek minden egyes ifjú szemeiből feícikázó villámszikráiból, dobogó szivének a bordák mögül elő-előbukkanó lüktetéséből e négy szócska lángbetüi voltak olvashatók: a haza minden előtt! Ennek az aranyszívű, kristálylelkü ifjúságnak hazaszeretetében, lelkesedésében találom és látom a haza jövőjének támaszát, talpkövét és biztosítékát. Ez ifjak közül nagyon sokan, akik mult év márciusának idusán az iskola szent zászlója alatt vonultak még a honvéd szobor elé, hogy lelkesedésüknek hangos kifejezést adjanak, ma már rég átestek a tűzkeresztségen és többszörösen kiállották a tüzpróbát becsülettel, vitézül, hősiesen. Áldja, védje és oltalmazza meg őket hazavédő titáni munkájukban Hadúr,, a magyarok Istene. Aki annak a tűznek melegét megérzi, melyet március idusának ünnepe az ifjúság szivében gyújt és ezt az ifjúságot egyszer már ezen ünnep tüzének lángja fényében látta, csak az képes — különösen a jelen időben — annak az ünnepnek nagyságát méltányolni és értéi<elni. A folyó évi március hó naptári quadrillejában a vallási jellegű, többször említett három nap kétségtelen magasztossága melleit is kell, hogy kiemeljük a negyedik napot: a hazaszeretet, a nemzeti lelkesedés, a magyar ifjúság szivét a magyarok Istenéhez felemelő szent ünnepét, a március idusát. Csak legendás hősök példájának nyomán számíthat nemzetünk legendás hősökre a jövőben is. Közelből és távolból (Jegyzetek a hétről.) Még a pikoló ára is emelkedett! Hogy a kenyér, hus, tej, vaj, zsir, krumpli, káposzta, kalarábé, bab, cukor, rizs, csokoládé, tüzelőanyag, petróleum, papir, ruhanemű, lábbeli, suvix, kocsikenőcs, koporsó Keiliony Gyula cipészüzletében