Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-12-17 / 51. szám

ÖMY Közérdekű fii^gretlexi hetilap, BB Megjelenik minden vasárnap. ESőíketési árak : Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. > Laptulajdonos én kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv- és papirkereskedésében. Karácsony a harctéren. Katonák karácsonya! Még tart a világdulás, még dörög az ágyú, villan a szurony s napról-napra új győzelmekkel gazdagítják sikereiket a mi katonáink, a mi fiaink . . . Még mindig nincs béke, s bánatos ember fohásza most is a harcolók áldásáért szól . . . Kiragadva, otthonuktól távol testvéreink és fiaink milliói még mindig külön ünneplik a szent ünnepet: a karácsonyt. Idebenn, itthon megvédett haza és felszabadított hon határain belül ősz csatázik a gondterhes téllel. De katonáink már rég hóban és fagyban küzdenek nyugalmunkért, boldogságunkért és jövőnkért. Hogy adózzunk békés nyugalmunkban az eltávolodottaknak, az elszakítottaknak; magyar a magyarnak, polgár a harcosnak ? Hála és szeretet, ez egy kissé kevés ahhoz képest, amivel tartozunk nekik . . . Intézők, vezérek és parancsnokok tegnap is, ma is és holnap is elismerő komoly szavakkal dicsérik meg véreinket a nagy munka és óriási teljesítmények után. Vájjon fizetünk-e mi is valamit szeretettel és hálánkkal? Bizonyára igen. Sokat, szépet és nemeset. De érzésünk puszta kifejezése; életünk kényelme, nyugalma, biztonsága, anyagi boldogsága közepette: fizettség ez? Valamiképen másként kell leróni hálánkat, valamiképen másként kell kifejezni szeretetünket ismert és ismeretlen hőseinkkel szemben. A sziv s lélekérzésen felül máshová is kell nyulnunk, mást is kell tennünk. Áldozatkésszé kell lennünk sajnálat, bánkódás, önzetlen nemességgel, úrias előkelőséggel. így sem tettünk sokat, csak egy csekélységet; parányi a nagyból, valamit sok tennivalónkból, keveset a megszámlálhatatlanból. * Széppé kell tennünk, gondtalanná, víggá, jókedvűvé és örömteljessé katonáinknak a karácsonyt. Komor, élettelen életüket talán egy percre, egy órára, egy napra, vagy egy kis időre meg kell változtatnunk, mássá kell tennünk; hogy lássák, hogy az idő nem ölt meg bennünk az irántuk érzett szeretetből semmit, s hogy a végnélküli harc közepette lélekben, szívben gazdagságban, jóban és rosszban velük vagyunk. A mi élvezeteinket, a mi magunknak szánt s magunknak tartott ajándékainkat felezzük meg velük, ajánljuk oda nekik. Boldoggá kell tennünk őket, hogy lássák, hogy nem ézéketlenség, de nemes érzés az, amellyel megosztottunkká teszszük őket a szépben, jóban és mindenben. Csak épp, hogy eleget teszünk ezzel s mégis — úgy mondják —, hogy nagyra tartják ezt a cselekedetünket. Nemesnek, jónak ismerik és tulajdonítják a mi szerény megemlékezésünket. Sokunknak kell ezt a hálát és elismerést kiérdemelni. * Nem tudjuk, hogyan, mikép kellene azt megmagyaráznunk, hogy a közvetlen hozzátartozóinknak szánt ajándék milyen ritkán és mennyire nem jut el azokhoz, akiknek szántuk. Nem tudjuk, hogyan szóljunk újból és ismételten, hogy nem nekem, neked, vagy nis'ri van fiunk, testvérünk, jóbarátunk ott kint a harctéren; hanem nekünk vannak kint fiaink, testvéreink és jóbarátaink kint a lövészárokban, ágyú mellett s a messzi lovas járőrökben. Odakint ők oly egyek, mint egy nagy család. Testvéri életet élnek. Baj, bánat, bú és szomorúság, öröm és vígság egyformán, együttesen éri őket. Csak mi idehaza gondolunk különösebb érzéssel, közvetlenebbül szorosabb hozzátartozóinkra, ők odakint ismeretlen és ifjan márólholnapra testvérekké lettek s testvérként vannak. A tábori posta az otthoni megemlékezéssel közösen hozza nekik a jó hírt, s szerzi meg az örömet ... A tábori posta azonban majdnem, hogy legtöbb helyt érthető okból csak levelet visz. Félő gonddal, nagy szeretettel elkészített kis csomagjainkat, sajnos, nem juttatja el annak, akinek szántuk. A csomagforgalom legtöbb postaszámra szünetei és árván hagyja azt, akinek valamit szántunk. Módunk van azonban juttatni mindenki részére valamit a karácsonyra. Ha mindannyian övéiknek szánt, de el nem juttatható ajándékaik összegét ahhoz a szép és nemes szervhez, nagyszerű intézményhez juttatják, mely a Vöröskereszt és Hadsegélyző Hivatal nevét viseli, az a kitűnő szervezet módja folytán a csomagforgalom élvezetétől megfosztott minden katonánknak juttathat valamirevaló ajándékot, ha mi is juttatunk neki pénzben segélyt, adományt. Ne fosszuk meg küzdő véreinket a szeretetadományoktól. Adakozzunk jó szívvel, lélekkel tehát annak az intézménynek, amely a nagy hiányt oly kitűnően pótolja példátlan munkájával. Barátainknak, testvéreinknek szánt ajándékok összegét küldjük a Hadsegélyző Hivatal karácsonyi akciójának osztályába, ahonnan minden katonát válogatott, értékes, használható ajándékkal látják el, csak úgy, mintha mindezt mi magunk tennénk, vagy még talán jobban is. A zsirhiány enyhítése. Alig néhány hete a kormány egyik rendelete oly gazdaságtechnikai reformnak vetette meg alapját Magyarországon, mely rövidesen a zsirpiacon is fogja éreztetni hatását. Arról van szó, hogy több, mint százezer métermázsa oly zsiradék kerül forgalomba, mely, ha nem is egyezik meg mindében a sertészsírral, azt, úgyis mint tápláló hatás és étkezésre való alkalmassága tekintetében tökéletesen pótolja, kellemes és egészséges tulajdonságai folytán csakhamar keresett élelmiszer lesz nálunk is, mint Amerikában, ahol már óvek óta mind több háztartásból szorítja ki a sokkal kényesebb és kevésbbé higiénikus sertészsírt. Ez a zsiradék a tengeriből készült ételolaj, melyet jól meg kell különböztetni az olyan olajféléktől, melyek különösen az olasz konyhákban ismeretesek és éppen nem kellemes hatásúak, kivált a magyar ember gyomrának. Ha ez a kiváló ételolaj a kilátásba helyezett menynyiségben piacra fog kerülni, rövidesen megszűnik a mindjobban kiélesedő zsirhiány. Hogy pedig ez a kedvező fordulat pár hónapon belül bekövetkezik, arra nézve elég biztosíték az, hogy a reform keresztülvitelét a hitelszövetkezetek központjára, tehát egy kipróbált altruista szervezetre bízta a kormány s hogy másrészt úgy a gazdák, mint a malmok sok előnyt húzhatnak az új akcióból. A kormány rendelete szerint a malmokban őrlésre kerülő és az iparszerü sertéshizlalásra való tengeri-készletek csírátlanítása kötelező. A gazdák kezén levő és saját céljaikra visszatartható kukorica csírátlanítása nem kötelező. Oly előnyöket és jutalmakat biztosít azonban a rendelet a gazdának a kukorica csírátlanítása esetén, hogy minden okos gazda sietni fog kukoricáját a legközelebbi malomba vinni a csira kivonására.