Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-12-17 / 51. szám

A gazda nemcsak azt éri el, hogy az így megdarált kukoricája tartósan eláll és nem keseredik meg, hanem a malomtól minden mm. megdarált tengeri után a visszakapott teljes daramennyiségen kivül még 3 korona 60 fülért kap a kivont, mintegy 10 kiló csiramennyiségért és 3 korona külön jutalmat. A malom ezenfelül egy fillér őrlési díjat sem követelhet a gazdától, aki eszerint pénzértékben. mintegy 9 korona 60 fillért nyer métermázsánként. Az okos és számító gazda tehát, aki a kukoricáját — a vetőmagot kivéve — csirátlanítja, a 36 koronás maximális ár helyett 36 és 6 korona 60 fillér, 42 korona 60 fillért kap kukoricájáért. A magyar malomipar is kedvezően fogadta a reformot, mert a kukorica-csirátlanítás, ha teljesen meghonosodik, annyi munkát biztosít a malmoknak, hogy azok nem lesznek kénytelenek az év nagyrészében tizem-beszüntetéssel élni, mint pár éve tapasztalhattuk. A malmokra nézve az sem közömbös, hogy a tengeri csirájáért kilónként 1 korona 20 fillért kapnak, ami azt jelenti, hogy egy métermázsa tengeri őrlésénél 10 korona 20 fillért keresnek, amiből csak 6 korona 60 fillért kell kifizetniük. Ha tengeri termelésünkből csak 10 millió métermázsát képesek leszünk a csírátlanítás és olajnyerés céljaira fordítani, már ez is 150 ezer métermázsa, étkezésre is alkalmas olajat jelentene. És pedig 150 millió korona értékben. Ez a mennyiség hatalmas segítség volna a mostani nagy zsirszükségben, másrészt a kukoricaliszt élvezhetőbb és eltarthatóbb voltát a gabonaliszt tartóssági fokára emelvén, közélelmezésünkben óriási jelentőséggel birna. Gazdáink tehát amellett, hogy saját gazdasági érdeküket mozdítják elő, hazafias kötelességet teljesítenek ezekben a súlyos időkben, ha tengeri-készleteiket a legközelebbi malomba viszik csírátlanításra. KARCOLAT a mult hétről. Békehullámok! Amióta a békét felajánló hirek köztudomásra jutottak, azóta a békéről többet beszélnek az emberek, mint a drágaságról, sőt a rémhírterjesztők is meglapultak, de csak látszólag, mert hát ők ezeket a békehírekről szóló ajánlatokat nem veszik komolyan és nem tudják elképzelni, hogy ennek a háborúnak egyszer végének kell lenni. Nem merik nyíltan bevallani és amidőn a béke meghiúsulásáról jönnek a közlemények, ütik-verik a mellüket, hogy ők tudták azt előre, hogy ezek a békebeharangozások rövid keletűek lesznek. Nap-nap után fordítják a köpenyegüket, amint jó vagy kevésbbé jó hirek keringenek a közeli béke reménységéről. Annyi tény, hogy az újságokat már régen falták akkora étvággyal, mint mostanában. Nem azért, mintha az újságokból merítenék ki a valódiságot, hanem azért, hogy a sorok közül kihámozzák a saját gondolkozásuk valódiságát. Mert mostanában a kávéházi Hindenburgok és Konrádok átvedlettek kávéházi Bethmann Hollwegekké és diplomatákká. Most a politikai ambíciók rejtett lovagjai olyannyira megszaporodtak, mint Ó-Budán a zsidó gyerekek. És jelentkeznek a jósok, a kalendáriumcsinálók, l akik hivatkoznak lejárt álmokra és meg nem történt jóslásokra. A kávéházi törzsasztaloknál fogadást fogadásra kötnek s a béke körül hatalmas tánc keletkezett. A közönség egy része túlvérmes reményekben ringatja magát, a másik része hosszabb terminust állapít meg a béketárgyalások megkezdésére. Minthogy mindennap megjelennek az újságok, mindennap váltakoznak a hangulatok; de annyit végeredménykép jelezhetek, hogy bármennyire kürtöli az entente-sajtó a béketárgyalások lehetetlenségét, a mi kávéházi diplomatáink, főleg pedig az optimisták, annál jobban biznak, hogy „valami lesz a dologból". Nézetük szerint a diplomatának némi ravaszsággal kell birni, ha egy diplomatában nincs egy kis rókaság, az nem is lehet jó diplomata. Ha pedig a diplomaták egymás között erős rókaszagot éreznek, akkor megugatják a kutyákat, és pardon, hogy ezzel a hasonlattal élek, mert hát erre az ugatásra a saját sajtójukat használják fel. Ma harapósoknak mutatkoznak, holnap, ha a helyzet úgy kívánja, szelídebb és nyájasabb hangon szólalnak meg. Nem vagyok diplomata, de a tapasztaltak után erre a következtetésre jutottam. Szóval „nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél". Valami történt a diplomaták körében, hogy a békeaktus eszméjét kórusban megpendítették. Addig gyúrják és faragják majd egymást a békeés békeellenes hirek, mig végre lassanként kialakul a sötét háttér és akkor fogjuk csak látni, hogy nem jó diplomatákkal egy tálból cseresznyét enni olyanoknak, kik a kávéházban vagy az újságokból merítették a diplomáciához szükséges kellékeket. Én részemről így fogom fel a helyzetet. Nem diplomáciai szempontból, hanem a mostani körülmények és helyzetnek megfelelő álláspontra helyezkedve, nem tudom elképzelni azt, hogy a mostani felajánlott békére az ellenséges államok ne reagálnának. Nem józan gondolkozásról beszélek, mert a mostani háború a józan gondozást tótágasra állította, hanem arra a körülményre hivatkozom, hogy „száz szónak is egy a vége" és ha minden háborúnak béke a következménye, úgy elmondhatjuk, hogy „megérett a gyümölcs" és a béketárgyalások megkezdésére : Be lehet harangozni! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a koronázási ünnepélyen a megnemjelentek táborában fog részt venni. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború alatt már sok légnyomást kiböjtölt. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza országos képviselőnk egy parlamenti közbizalmi állás váiományosa lett. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés biztosítására felsőbb helyről kötött marsrutát kapott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az összes ellenvéleményeseivel kibékült. Az hirlik, hogy a rendőrök már a béke reményében tesznek szolgálatot. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság néhány hét óta fegyverszünetet tart. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a női személyzet előnyben részesül. Az hirlik, hogy Pápán az új rekvirálásra a városház összes tisztviselőit mozgósították. Az hirlik, hogy Pápán a békehírek a drágaságot lesajnálták. Az hirlik, hogy Pápán a békehírek hallatára sokan adósságokat csináltak. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál petróleum helyett ecet ég a lámpában. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészárszékek előtt „libajáratot" rendeztek be. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarinség lábadozófélben van. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház legénysége egyes helyeken váltakozó áramot jelentett be. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban elhelyezett ápolónők közül többen a sebesültekkel együtt éreznek. Az hirlik, hogy Pápán a meg nem tartott országos vásár sokaknak száj- és körömfájást okozott. Az hirlik, hogy Pápán a békehírek rovására többen ki- és berúgtak. Az hirlik, hogy a darutollas legények a szeptemberi benyomott frontjukat karácsonykor kiegyenesítették. Az hirlik, hogy a libatollas legények a békehírre libatort ültek. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom-egylet tagjai snapszlival szórakoznak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a megtámadott ellenfél rögtön megadja magát. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban pántlikával fogják az udvarlókat. Az hirlik, hogy a csóthi fogolytáborban megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a vasúti vendéglőben hivatalos. HIREK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósága f. hó 11-én rendes közgyűlést tartott Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A közgyűlés első pontja volt a vármegye alispánjának negyedévi jelentése. A jelentés kiemelte, hogy a háborús viszonyok vármegyénk tisztviselőire fokozottabb, majdnem emberfeletti feladatokat róttak; katonai, gazdasági és közellátási kérdések a legteljesebb mértékben igénybe vették vármegyénk közigazgatását s a tisztviselői kar kifogástalanul végezte el feladatát. A jelentés szerint vármegyénkben az idén sokkal nagyobb területet vetettek be, mint a mult évben. A hatósági lisztellátás tekintetében fennakadás nem történt. A vármegye területén 4000 galíciai van még és 4178 erdélyi menekült volt elhelyezve, akiknek ellátása biztosíttatott s meleg ruhával való felruházása a lehetőségig megtörtént. A közgyűlésnek további pontjai, voltak : A közigazgatási bizottságnak tagjaivá 1917. és 1918. évekre megválasztották dr. Antal Géza, Koller Sándor, dr. Óvári Ferenc, Reé Jenő és Sült József biz. tagokat, majd pedig 1917. évre dr. Békeffy Rémig zirczi apátot. A vármegyei árvaszék által kezelt vagyonnak egy részét az ötödik hadikölcsönjegyzésre előirányozták. A gyűlés idejének nagy részét a községi költségvetések és számadások tárgyalása foglalta le. — A közgyűlés befejezte után dr. Véghely Kálmán alispán tiszti értekezletet tartott közellátási és rekvirálási ügyeknek egyöntetű intézése tárgyában. A hozott határozatok és rendelkezések a legközelebbi napokban lépnek életbe. Teljesen új rekvirálást hajtanak végre, amikor is mindenki köteles a legnagyobb pontossággal az összes, birtokában levő gabona, tengeri, bab stb. készleteket bejelenteni a köz érdekében. Az értekezleten a pápai járás közigazgatása nevében dr. Sült Lajos szolgabíró jelent meg, Pápa városa részéről pedig Kemény Béla városi tanácsos.